Íme a magyar realitás

Bemutató: Suzuki Baleno – 2016.

2016.06.06. 06:43 Módosítva: 2016.06.06. 07:30

Már az elején tisztázzuk: a Suzuki Baleno nem magyar gyártású, hanem indiai, vagyis a Magyar Suzuki termékei mellett nem hinném, hogy óriásit tudna futni. Magyarországon a Swift, az abszolút sikeres Vitara és a kevésbé menő S-Cross eladása a fő cél – bármi más csak ezek után következhet.

Ettől függetlenül nagyon jó, hogy végre megszületett egy ilyen típus a Suzukinál, mert a Swiften ezer éve túllépett az autóipar. Igazából ma már nem is tekinthető klasszikus kisautónak, de a négy méter hosszú Corsa, Polo és társaik mellett már 6-8 éve sem számított annak . Márpedig az ilyen kiskocsit sokszor családi használatra vásárolnák. A Swiftnek nem maradt más, mint a fiatalok és az idősek, akiket nem érdekel annyira a csomagtartó, meg a hátsó tér. Minden másra van/volt jobb ajánlat más márkáknál.

A Balenóval egy régen bejáratott nevet is feltámasztott a Suzuki. És a végeredmény papíron nem is rossz. Amikor benéztem magam mögé, meglepődtem, mekkora a hátsó tér, a csomagtartó szinte a kompakt autók szintjét súrolja: egy ötajtós Golf csomagtartója 380 literes, a Balenóé 355 – csakhogy a Golfnak van pótkereke. A mai átlag kisautó, talán a Hyundai i20-ast (326 l) és a Škoda Fabiát (330 l) leszámítva inkább 300 liter környékén játszik, vagy inkább alatta. Talán ennyi elég is egy átlagos Suzuki-vásárlónak, kell a kocsiba valami motor, hogy menjen és kész.

De 2016 van, fel kell mutatni jó törésteszt-eredményeket, életérzést, meg ügyes kütyüket, hogy a miénknél komolyabb piacokon is el lehessen adni. Talán itt jön az első hiba, mert a formaterv érdekes, de vannak olyan nézetei a kocsinak, amelyeknél valahogy furák az arányai. Kicsit ázsiai az egész, a hullámzó ívekkel, a hűtőmaszkról a lámpákba is átfutó vonallal. Bajom nincs vele, de a Baleno lényegesen szürkébb a Swiftnél és a Vitaránál. A képeken látható GLX (csúcs)kivitelen kifejezetten gagyi krómozott kilincsek vannak, olyan tapintással, mint egy kínai fröccsöntött játékautó. De hogy a sajtot is lássuk, ne csak a lyukakat, az S-Crosshoz képest a Baleno igazi szépség.

A Baleno nem bonyolult lélek, van hozzá két benzinmotor, oszt' kész, dízel nem is lesz – ha igazak a számok, amiket a fedélzeti computer kiírt, nem is kell, mert a tesztvezetés végére 5 liter környékére állt be a fogyasztás. (A műszerfotón a helyben járó motor miatt még jóval többet mutat.) Az alapmotor, amit mindenki meg fog venni, a Swift négyhengeres 1,2-esének az új változata, új hengerfejjel és hengerenként két injektorral, vízhűtéses EGR-rel és hasonló nyalánkságokkal. Ez 90 lóerős, míg a háromhengeres, turbós 1.0 Boosterjet 111 lovas. Persze ilyet nálunk szinte senki sem fog venni, mivel a felára papíron 600 ezer forint, aztán persze lehet, hogy a gyakorlatban ez csak félmillió. Az egyetlen érv mellette az, hogy valódi automatát (6 fokozattal) csak ehhez adnak, míg az 1,2-es csak CVT-t kaphat. A kézi váltók amúgy ötgangosak.

Kamuhibrid

Csak béna fordítása van annak, hogy mild hibrid, de nem baj. A fő baj az, hogy egyáltalán hibridként beszélünk egy olyan autóról, amelyben egy 3 lóerőnyi rásegítő villanymotor dolgozik. Bár tény, hogy elinduláskor, vagyis a fogyasztási szempontból legkritikusabb szakaszban dolgozik a benzinmotor alá – amely így nem lesz erősebb, annyival kevesebbet fecskendez be, amennyit a starter generátor rádolgozik. Ez a Baleno-változat is kézi váltós.

Mennyire vicces, hogy a Suzuki Baleno az első autó, amelynek kétféle Euro-NCAP értékelése van: egy három- és egy négycsillagos. Az történt ugyanis, hogy a törésteszteket végző szervezet eddig egy jellemző kivitelt zavart neki a falnak, de idéntől már nincs kegyelem. Mostantól a plakátáras verziókat is meg kell mutatni, és lám, a Suzuki is kihagyja bizonyos piacokon az oldal- és a függönyégzsákokat a Balenóból, meg a radaros vészfékezőt is – hopp, máris ugrott egy csillag. Itthon egyébként még az alapverzióban is benne van az összes létező légzsák, vagyis a törési eredményei nem rosszak a kocsinak. Csak sajnos egy csomó pittyegő kütyüért is jár pont (még ha ezek a gyakorlatban sokszor vackok is), így a legjobb esetben is csak négy csillagot tud a Baleno.

Az ember szereti azt hinni, hogy az egyes kivitelek csak a csillogás mértékében különböznek. De nem, műszakilag is akad eltérés. Hogy a leglényegesebbet mondjam, a GLX kivitelűek hátra is tárcsaféket kapnak, míg a GA és GL dobot. Kicsit fáj, hogy krómkilincses GLX-et kell venni ahhoz is, hogy fűtőcsatorna vezessen a hátsó ülésekhez, netán tengelyirányban is állítható legyen a kormány.

A sajtóbemutatón GLX-et vezettem, és a fentiek tükrében lehet, hogy amit éreztem, csak erre igaz. Mindenesetre a Baleno egy igen jó kiskocsi, még ha a külsőségei egy kissé olyan izék, itt-ott olcsók. Viszont a motor hihetetlenül csendes, bár hozzáteszem: aki ma olyan Euro 6-os szívómotort vár, amelyik húz is, arra nagy pofára esés vár. Háromezerig kifejezetten döglött a motor, ami azt jelenti, hogy negyvennél hármasban szinte képtelen gyorsulni. Háromezer-párszáztól már jobb a helyzet, itt már normálisan megy, de ha meg kéne tippelni, hogy hány lóerős, úgy 60-70-et mondanék – ami nem kevés 900 kilóhoz. Viszont 5200 táján elszabadul a pokol, előbújik a dög a gépből, szerintem itt már Euro 1-esként működik a motor, de tény, hogy ilyenkor már hihető a 90 ló. A váltót átlagosnak nevezném, a fék jól fog.

De ami nagyon tetszett: a Baleno RUGÓZIK. Amikor a kerék egyenetlenséggel találkozik, az a rugó ellenében elmozdul, és jól csillapítva nyeli el a rugalmas energia javát a lengéscsillapító. Ennek ma örülni kell. Egyedül a keresztbordákon zöttyen valamekkorát a Suzuki, de ez csak önmagához képest feltűnő. (Az alapkivitel a 15-ös kerekeivel akár még jobb is lehet ilyen szempontból.) A másik pozitívum az, hogy nem billeg kanyarban, teljesen normálisan viselkedik. Ha megnyúznak, sem tudnék mondani ennél jobban rugózó kisautót, és ha már nem az élményre megyünk rá, akkor igaza van a Suzukinak: legalább legyen kényelmes.

A Baleno nagyon tetszett, az alul harmatos motor ellenére is. Elvégre közlekedési eszköz, amit szinte minden sarkon meg lehet majd kapni. Oké, a szőnyegek-kárpitok ugyanolyan egyszerűek, mint egy Swiftben, a műanyagjai kemények, de ha nem ezt nézzük, akkor egy csöndes és kiválóan rugózó, tágas kisautó, aminek a magyar ridegtartási viszonyok között csak egyetlen igazi gyakorlati problémája van: a pótkeréktelenség.

Valójában a Suzuki akár el is felejthetné a Swiftet, ezt kéne gyártani helyette is. Akinek több pénze van, vegyen Vitarát, aki meg rosszul is lát, annak ott az S-Cross. A Baleno viszont tényleg ideális lehetne családi használatra, ha úgy áraznák. Ezek a kérdések mostanában mindig egy kamu(=lista)ár bemondásával rendeződnek a sajtóbemutatókon, ami a 1.2 GA alapváltozatra 3,7 milliót jelent. Ez gyanús, mivel ennyiért már Vitarát adnak. Ám ha az ember megnézi a Hahu-n, kiderül, hogy metálfény nélkül, osztatlan hátsó támlával és eredeti poliuretán kormánnyal 3,1-ért megvehető – ami tartalmazza a manuális klímát is, de a rádiót nem. Egyébként nagyjából ennyi egy csúcskivitelű Dacia Sandero ára.

A szerintem optimális felszereltségű GL-eket 3,25 millióért hirdetik a kereskedők, ennyi felárat bőven megér, hogy normálisan nézzen ki, és sokkal élhetőbb legyen. A GLX már négymillió, még mindig 1,2-es motorral – a kis turbóst és a hibridet nem is hirdetik, hiszen egy kereskedő tudja, mi a magyar realitás. Még ha Indiából jön is.