Ütős, csak nem úgy

Menetpróba: Nissan Micra – 2016.

2016.10.11. 06:07

Végre valami jó és friss! Mert a Nissan a K11-es bakancs-Micra óta nem tudott igazán nagyot dobni, és akkor még enyhén fejeztem ki magamat, pláne ami ezt a szánalmas, szűk, fröccsöntött belsejű, Wartburg-hangú, utolsó Micrát illeti. Erre bedobnak egy ilyet, tényleg azt hittem, lepetézek. Mintha mutatnának egy fotót Palvin Brabaráról, hogy egy ilyen nőt kell feleségül venned egy év múlva. Ki ne örülne? Csodálatos arányok, gyönyörű vonalak, az összes domborítás jön valahonnan és megy valahová, menő a belső. Tudod, hogy ha hasonló lesz, nem lehet baj.

Aztán ott állsz az anyakönyvvezető előtt, felemeled a fátylat, és kiderül, tényleg hasonlít Palvin Barbira, csak ugyanazt a húst harminc centivel alacsonyabb csontvázra húzták rá, de nyugi, kilóra megvan. Hát így éreztem én magam, amikor megláttam az új Micrát.

Mondjuk ki: ez marhára nem Palvin Barbi. Egyszerűen nem stimmelnek az arányok; nagy baj nincs, egynek elmegy, csak nem kellett volna belengetni a modellt. Micsoda hullámok és ívek voltak a Sway-en, ezen meg öncélú és furcsa domborításokká silányultak, amikor ráhúzták a gúnyát a Renault Clióéval rokon vázra. Ezekkel csak megszívatják a lakatost egy koccanás után. A hátsó ajtó résébe pedig befér az ujjam a furcsán kidülledő lámpáknál. És hát ezek a lámpák sem azok a lámpák, ha megnézik a Sway képeit a galériában.

Két hete sincs, hogy Párizsban leleplezték a Micrát, én meg itt vagyok az Év Autója teszten, leakaszthatom a falról a kulcsát, és meghajthatom, mint Singer a varrógépet. Hát tudja a fene, van-e még kedvem, első körben rá sem jöttem, mi lehet ez a torz autócska a parkolóban. Igaz, Palvin Barbarát sem ismerem személyesen, és csak azt tudom róla, hogy szép, de ettől még lehet okos, sőt jó humorú is. Hátha a Micra is az.

Először is próbálom olyan szögekből nézni, ahonnan előnyös. A Micra ugyanis hosszú (közel négy méter), és karcsú, látszik is rajta, hogy nagyon áramvonalas, amit az alaktényezője is (0,29) alátámaszt. Igazából egy üveg vodka után már tudnám olyan ütősnek látni, mint a Sway, viszont a belseje tényleg siralomvölgy. Már amennyiben a siralomvölgyet nem kövek, hanem kemény, sivár és nem túl minőségi műanyagok határolják. Még a fekete részek árnyalatát sem sikerült összehozni, és ha ezt én színtévesztőként látom, akkor ott tényleg nagy a baj. Az első tesztautó, amibe beültem, alapkivitelű (Visia) volt, egészen gyalázatos fröccsöntő munka gyümölcseként született légrostélyokkal, Lada-szintű műanyag kilincsekkel.

Látszik az igyekezet, hogy a kardánbox oldalán varrott műbőr párnázattal, meg a műszerfal közepére biggyesztett betéttel tereljék el a figyelmet az egészről, sőt, a műszerfal teteje puha tapintású, ez egész szép felszínű, de az összkép vegyes. Egy jobb kivitelű (N-Connecta) változat már normálisabban és vidámabban nézett ki, fém kilinccsel, színes betétekkel az üléseken, de padlót ettől nem fognék, még akkor sem, ha az új Micra fényévekkel minőségibb az előző, indiai gyártású Micránál. Európában azonban nem ez a referencia, hanem mondjuk a Polo, Fabia, Corsa. És megint csak visszautalnék a Sway belsejére, aminek ehhez semmi, de semmi köze nincs. Nagy kár.

Valahogy azt érzem, az utolsó fityinget is meg kellett fogni, még a motorházfedél kitámasztója is olyan pilincka, hogy a dán szélben összerogyik a falatnyi fedél súlya alatt. Még jó, hogy a Nissan ügyelt, az utastér részletei masszívak legyenek, az összeszerelés pedig egész jó. Az ember esztétikai érzékét bántja az anyagminőség, de valahogy az egész tartósnak hat – sokkal inkább, mint a zseniális formatervezésű Citroën C3-as bele.

A technika csak átlagos, lényegében a Clióéval egyezik meg, elvégre egy gyárban készülnek Franciaországban. A kisautók körében ma már nincsenek csodák: tudják, elöl MacPherson, motor keresztben, hátul csatolt hosszlengőkar, dobfék, satöbbi, satöbbi. A nissanos ember elmesélte a kocsi mellett, hogy módosítottak a Renault-padlón, míg Nissan-padló lett belőle, sőt, a gyárban a Nissan termelési rendszerét is adaptálniuk kellett, mivel a Renault más felfogásban szereli össze a kocsikat.

A váltókart megemelték, és egészen nagy embereknek is megfelelővé tették az első ülések pozícióját – ez egyébként tényleg így van, hihetetlenül hátra lehet tolni őket, még ha mögötte nem is marad hely. Átlagos magasságú ember mögött el lehet lenni a hátsó ülésen, de a tető ahhoz már túl alacsony, hogy a magasak feje elférjen. Más kérdés, hogy a Nissan is beállt a teljesen sík háttámlát kínálók közé, mintha az üléstervezők elfelejtették volna, hogy a gerincoszlop marhára nem egyenes, hanem S alakú. Így ez sem tartja a derekat – kár, mert a vezetési testhelyzet amúgy teljesen jó.

Csomagtartó is van annyi, amennyi kell egy kiskocsiba, azt hiszem, úgy 300 liter körül lehet, hivatalos adatokat még nem publikáltak. A gyári ember szerint azzal, hogy kétoldalt nem csinálták meg germánosan sík lapokkal határoltra, ügyesen két nagy utazókoffer is bejátszható a csomagtartóba, még ha kicsit dimbes-dombosabb is a kerékjárat környéke.

A Micra motorválasztéka kezdetben kétféle benzinesből és egy dízelből áll majd, ezek is Clio-motorok. Az alap az ezres, háromhengeres – ez az új fejlesztésű motor már feltűnt a Clióban, és megérkezik a ráncfelvarrott Daciák orrába is, itt a Micrában 73 lóerős. Ettől semmi különlegeset nem várnék, csak hogy elmozgatja a bódét. Az igényesebbek motorja a 900 köbcentis turbó, három hengerrel, de már 90 lóerővel. Az alapmotort nem hozták el a Tannistestre, de a turbósat igen. Van nyomatéka, és csöppet sem hangos, a Micra hangszigetelése egészen jó. Igaz, futóműzaj van, nagyobb tempónál ez, meg a szélzaj hallható, de a motor ilyenkor sem. A háromhengeres gép jellegzetes orgánuma alig jut az utastérbe, és ez óriási fegyvertény.

Az igazán nagy formátumú motor persze az 1.5 dci, amit gondolom, mifelénk szinte senki sem fog megfizetni, hiszen két luxusjellegű tulajdonsága is van:
- négyhengeres
- dízel.

Kilencven dízel lóerő nagyon kellemes tud lenni egy ekkora autóban, és a Nissannál át is hangolták a karakterét: egészen jól megy alul. És ez is csendes, szinte nem is hallatszik alapjáraton, hogy dízel. Van viszont egy fura tulajdonsága: valószínűleg az üzemanyag-szivattyú halk, de átható magas hangon sivít, szerencsére ez csak kifelé hallatszik.

A Micra rugózása itt Dániában nem tűnt különösebben lityi-lötyinek, sőt, inkább szigorúnak nevezném, még szerencse, hogy felújítják a Róbert Károly körutat, mert azt biztos nem szeretné. Már csak az ország többi útját kéne rendbe hozni, és akkor nem izgulnék, hogy milyen lehet otthon közlekedni a Micrával; szerintem egy kicsit feszesebb annál, hogy igazán komfortosan rugózzon.

Cserébe viszont elég agilis a kormányzása, a fordulóköre pedig picike. Nem dülöngél kanyarban, a fékje meg szinte brutálisan fog. Vannak benne mindenféle csipogó rendszerek, már nem is tudom, épp melyik funkció működött feleslegesen itt a tannis-i kihalt utakon, de ma már sajnos ezekre a vackokra adják a törésteszt-pontok jó részét, hát benne lesznek ezek a Micrában is. A váltókat jó hosszúra áttételezték, a dízel nyolcvantól bírta el az ötöst, de a turbós benzinesnél sem volt ez máshogy - ez az, amiért egészen jól utazik nagyobb tempóval is, ami egy kisautótól nagy szó.

Nagy baj amúgy nincs a Micrával, csak azért vagyok kicsit csalódott, mert arra számítottam, lemossa a színről az egész kisautó-brancsot, Clióstól, Fabiástól, Corsástól. Ehhez képest lett belőle tucatautó, funkciói alapján csereszabatos bármelyik másikkal, mivel akkora, mint az összes többi kisautó. Nincs ezzel baj, és ahogy elnéztem, a nem túl szép felszín valójában masszív konstrukciót takar. De valahogy azt érzem, az fogja igazán megszeretni, aki már használja egy ideje, mert jobb vezetni, mint ahogy kinéz. Nyilván ár kérdése is, megéri-e, de csodákra szerintem ne számítsunk. Mitől lenne (lényegesen) olcsóbb mondjuk egy Cliónál, miközben ugyanazok a beszállítók szállítják hozzá ugyanabba a gyárba ugyanazokat a cuccokat? Ám tény, hogy emiatt talán drágább sem lesz az átlagnál.

Magyarországon a Micra forgalmazása még a távoli jövőbe vész, elvileg április elsején startol, de Európában is csak 2017 tavaszára ígérik. Az importőr az árról annyit mond, hogy „ahogy a dizájn és méretek tekintetében is a piac legerősebb versenyzőit céloztuk meg, ezért az árban is tartani kívánjuk a versenyképességet” - ez kábé ugyanazt jelenti, mint amit tippeltem. Így van ez rendjén, úgy tűnik, a kiskocsik között ma már nincsenek csodák, vagy ha vannak is, nem a Micra lesz az. Optimálisnak inkább mondanám, de arra ott vannak a Toyoták - elfért volna egy kicsit több bátorság és bugi.