Egyelőre nem világos nekem sem, hogy miért venne bárki ilyen BMW-t, persze a környezettudatosságot leszámítva. Ezt amúgy is szokás letojni, gazdaságos autónak amúgy is ott a 320d, a BMW fejőstehene. Valóban létezik pár olyan élethelyzet, amire ez a konnektorról tölthető BMW tökéletes, de bármi másra van jobb BMW.
A 330e nevű gépnek van egy hatalmas aduja, az, hogy olyan, mint egy normális autó. Sőt, nemcsak olyan, hanem az: egy 3-as BMW. Nem ez a jajjdezöld-formavilágú, fura izé, hanem olyan BMW, amivel ugyanúgy lehet csajozni, belső sávban másokat levillogva autópályázni, és bármi mást csinálni, mint bármelyik erősebb 3-assal. Mert bár zseniális egy elektromos Nissan Leaf, vagy egy hibrid Prius, de semmivel sem vonzóbb objektum, mint egy mikrosütő vagy egy rúdmixer: használati tárgyak, amelyeket véletlenül arra készítettek, hogy emberek üljenek bele, helyváltoztatási célzattal.
Megértem, hogy sok embernek ez kevés, és őket nemigen szolgálta ki a BMW előtt egyetlen cég sem autószerűen viselkedő gépekkel, márpedig a 330e ezt a kritériumot nagyon fölényesen kipipálja. Hatalmas, tágas, a helyváltoztatás meg autózásnak tűnik, és itt írhattam volna akár nagy A betűvel is az autózást. A kormányzása aktív, informatív, gyorsan reagál, nincsenek hajtási befolyások a kormányon, hátul hajt, erős, hategy alatt van százon... Nekem úgy tűnt, hogy a tesztautó futóműve ráadásul egy sportosabb setupot kapott a szokásosnál, 245-ös kerekekkel, olyat fordul vele a kocsi, amihez hasonlót nem sok márka kínál. De inkább egy sem.
A 330e azonban nem háromliteres, csak kettő, de ez a benzinmotor egy turbóval önmagában is 184 lóerő, ehhez száll be 88 pacival még egy villanymotor, amit a négyhengeres gép és a nyolcgangos automata váltó közé építettek be. A hibrid matek azonban kicsit más, a komplett rendszer legnagyobb leadható teljesítménye 252 lóerő, a nyomatéka 420 Nm, de jelentsük ki: ez több, mint elég.
A 330e varázsa az lehet, hogy egy töltéssel hivatalosan úgy negyven, a gyakorlatban 25-30 városi kilométer megtételére is képes, de ha beüt egy nagyobb dugó, akkor is megvan a 20. És ha lemerül, nem kell pánikba esni, bekapcsol a benzinmotor, és minden megy tovább. Vagyis az elmélet szerint az ember a lőtávon belül lévő melóhelyére napi szinten eljárkálhat, de nem kell egy másik kocsi a hétvégi kirándulásokra sem. Menet közben csendes, nincs magas frekvenciás zizegése, ha bekapcsol a benzinmotor, természetesen viselkedik, azaz úgy, ahogy az autó szokott: az automata normálisan vált, nincs motorbőgetés, és hasonlók. Sőt, mintha a villanymotorral is használna pár fokozatot az automata választékából, ha nem is mind a nyolcat: így már nem csoda, hogy tisztán elektromosan akár 120-szal is tud haladni.
Engem abban lepett meg ez a BMW, hogy pontosan fordítva viselkedik, mint eddig ismert hibridek. Egyrészt, amikor elektromos hajtással megy, szinte zabál. A stabil 50 km/órás sebesség tartása közben a pillanatnyi fogyasztásmérő 15-20 kWh/100 km között ugrál, ami meghökkentően sok, erről valószínűleg a sportos kerékdőlésű futóműgeometria és a hihetetlen jól tapadó, széles gumik tehetnek. Ezért aztán az embernek napjában egyszer, de ha messzebb a melóhely, inkább kétszer is elgondolkodik azon, hogy hol talál egy szabad konnektort. Már ha nem kizárólag a zöld rendszámért vette meg a kocsit, meg az ingyen parkolásért. Mindenesetre ez számottevően gyakoribb tankolás, mint egy 320d esetében.
A másik dolog, ami miatt a 330e nem az igazi hibridként használva, az a rendszerből fakad. A sport üzemmódot leszámítva mindig arra törekszik, hogy a villanymotort használja, az Eco Pro módban ezt már szinte a perverzióig tökéletesíti. De ha úgy alakul, hogy az ember nagy gázt ad, biztos beindítja a benzinmotort, ami városi üzemben gyakorlatilag mindig hideg. Ez pedig egy mai turbós benzinesnél ezekre a rövid időszakokra vetítve 15-18 l/100 km fogyasztást jelent, ami nem kevés. Ezt a vegyes üzemmódot egy plug-in Prius lényegesen ügyesebben csinálja, mivel ott a motor nem tölt ennyi időt kikapcsolva, vagyis a benzines üzemmódja sokkal takarékosabb. Meg amúgy is.
Persze az ilyen városi utak végén az egész távra vetíti a fogyasztást az autó, és egész tűrhető számok jönnek ki. Ki nem örül egy 0,6 l/100 km adatnak? Más kérdés, hogy nincs hová tenni a 21,2 kWh/100 km infót, maximum az ember átváltja pénzre, és kiderül, hogy így a benzinnel együtt cirka 950-1000 forintba fáj 100 km. Már ha az áramért fizetett az ember, és nem egy ingyenes töltőnél vételezte. Mert így csak 200 Ft volt ez az elővárosi út.
Nem hinném, hogy ezek után egy BMW-s fejében megfordulna, hogy ennél kevesebbel is lehet autózni, pedig lehet. A nemrég próbált elektromos Hyundai Ioniq 12-17 kWh között evett, úgy, hogy még autópályatempó is volt benne, és toltam neki rendesen. És benzint nem is fogyaszt desszertnek.
A BMW az igazi meglepetést országúton, autóúton és autópályán okozta, mert itt tényleg a dízelekkel vetekedő fogyasztásokat mutatott. Érdekes módon mindig használ egy icipici áramot, még autópályán is. Nem tudom, mi a trükkje, de mondjuk egy országutas menet után 5 liter+5,3 kWh volt a számla. A harmad autópálya, kétharmad autóút után pedig (ilyenkor végig megy a benzinmotor) 5,9 l+2,2 kWh volt a mérleg, 105 km/órás átlag mellett.
Vagyis a BMW csinált egy olyan tölthető hibridet, ami hibridként muzsikál a leggyengébben, elektromos autóként nagyon kellemes, de nem kiugróan takarékos vagy nagy hatótávolságú, ellenben a városon kívül magára talál, és elkezd nagyon jól fogyasztani. Van ebben ráció, például a németeknél, akik kapnak egy olyan ingázó autót, amivel elektromosként járhatnak bizonyos védett városrészekben, de a pályán sem eszi le a hajukat. Igaz, a 41 literes tankkal azért gyakrabban kell a kútra is járni, de a haladásért meg kell szenvedni. Elvégre ez egy valódi BMW, leszámítva ezt a konnektorkeresős életmódot.
A 12,5 millió forintos alapáráért akár azt is mondhatjuk, hogy nem rossz, sőt, az alig olcsóbb BMW 225xe hibridnél lényegesen jobb a végeredmény, és nemcsak a gazdaságosságra gondolok, hanem az egész autóra. Ha a belvárosi ingyenes parkolás is napi rutin, éves szinten akár százezreket foghat még az ember egy ilyen, zöld rendszámra jogosult kocsival. Igaz, ezeket a százezreket el kell költeni előre néhány extrára, bár ezen a szinten már alapból bőrös a Bimmer.
Elvileg tehát lehet életképes a dolog, de nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy sok értelme van. Mert ugyanabban az autószalonban ott ácsorog az i3, amivel nem kell minden 25-30 km után töltési lehetőség után kajtatni, legalább ennyire menő, mint ez a 330e, sőt, talán a fiatalabb csajok szemében még menőbb. Ha pedig attól retteg az ember, hogy lemerül, ne bumm, akkor a kiegészítő hatótávnövelő benzinmotorral kell megvásárolni, és akkor azzal is lehet messzebb menni. Extrákkal elkölt az ember annyit a 330e-re is. Bár lehet, hogy a régimódi cuccokhoz szokott embereknek pontosan azért van szükségük egy ilyen modellre, hogy ne legyen olyan hirtelen a váltás, és belássák: létezik ilyen középút, csak nincs sok értelme. És legközelebb majd vesznek egy i3-ast, vagy valami más i-s BMW-t, ami még ma nem is létezik.
