Tíz év múlva verekedni fognak érte

Honda HR-V 1.5 Executive – 2018.

2018.01.08. 00:00 Módosítva: 2018-01-08 08:13:49

Az új Honda HR-V egyszerre divatos és régimódi. A kis SUV-oknál menőbb ma nincs az európai autós világban, viszont motorja egy sima szívó benzines – se elektromos hajtás, se hibrid technológia, de még egy aprócska turbó sincs. Ezért fogják imádni a használtpiacon.

Az első generációs Honda HR-V, mint kis SUV, igazi meg nem értett zseni volt. Annyival előzte meg a korát, amennyi ahhoz kell, hogy ne a divathullám megteremtőjeként, hanem méreteset zakózó furcsaságként emlékezzünk rá. Tanulmányként 1997-ben, a tokiói autószalonon mutatták be az emeletes téglát, amelyet aztán '99-től 2006-ig gyártottak. Hosszabb szünet következett: a Nissan Juke 2010-es megjelenésével magasra szökő kis SUV divathullámra már elég későn, 2015-ben szállt fel a Honda a második generációs HR-V-vel.

Talán jobb is így, a Honda mostanában nem a trendek előrevetítésében, hanem egy adott koncepció tökéletesítésében, a mások által elkövetett hibák kiküszöbölésében jó. És ha a HR-V-re úgy tekintünk, mint egy kellemes külsejű, tágas és jó összerakott Nissan Juke-ra, akkor nem járunk messze az igazságtól.

Közel 4,3 méter hosszú, ami szép eredmény, főleg ahhoz képes, hogy a Honda Jazz padlólemezére épül. Ezzel nagyobb, mint a Juke vagy épp a Jeep Renegade, ötajtós, kissé gombócforma karosszériáját lejtős tetővonal és rejtett kilincsek dobják fel. Nem európai gyártmány, de nem is Japánban készül - az új HR-V-ket a Honda mexikói gyárában szerelik össze, és a szabadidőautós külső ellenére nem készül belőle összkerékhajtású.

Mondjuk nem is hiányzik, ebben a kategóriában tényleg semmi nem szól a terepjárásról, és aki mégis összkerekes modellt keres, legfeljebb a téli útviszonyokkal indokolhatja választását. Ilyen enyhe telek és globális felmelegedés mellett ez is egyre kevésbé védhető. Sok variációs lehetőség így nincs a HR-V palettán. Választhatunk benzines (1.5 i-VTEC) vagy dízel (1.6 i-DTEC) motor, illetve kézi- vagy CVT-váltó közül. Első tesztünkön a dízelt próbáltuk, így nem meglepő, hogy ebben a kék tesztautóban egy 130 lóerős benzines dolgozott, szerencsére a hatfokozatú kéziváltóval.

Ez a kombináció a csúcs Executive felszereltségi szinten 7,5 millió forint, ami a Suzuki Vitara, Renault Captur kategóriában rengeteg, viszont a közepes SUV-okhoz képes nagyon baráti. És ez a HR-V legnagyobb trükkje: külső méreteivel a két méterosztály között helyeztkedik el, de utasterében közel akkora helyet kínál, mint egy kategóriával nagyobb vetélytársai.

Csomagtartója például 470 literes, ha beleszámoljuk a padlója alatt található, nagy mérete és szabályos formája miatt jól használható üreget. De anélkül is 393 literes, a maximum pedig 1456 liter, ledöntött ülésekkel, tetőig pakolva – ez azért bőven meghaladja egy átlagos család igényeit. Ami pedig ezen túlmutat, az a hátsó ülés variálhatósága, hiszen a HR-V is megkapta a Jazz felhajtható üléslapját, így ebben is könnyedén, állítva szállíthatók a cserepes fikuszok, vagy a biciklik.

Egyedül a fejtér korlátozott a hátsó üléseken, az is csak a panoráma tető miatt 

A hátsó üléssorban nem csak a variálhatóság, de a helykínálat is szuper. Bőséges lábtér mellett a vállaknak is bőven jut hely, viszont a lejtős tetővonal és az nyitható üvegkupola párosa magassági korlátot jelent. Elöl már ez sem zavaró, simán nyújtózkodhatunk minden irányba, a kényelmes üléspozíciót sem nehéz megtalálni. Érzetre nem olyan magas az első fotel, mint sok kategóriatársé, de tág határok között állítható mind a szék, mind a kormány, így könnyű megtalálni az ideális üléspozíciót.

Egyébként is kellemes a HR-V belseje. Az alapnál magasabb felszereltségi szintekhez Android alapú fedélzeti információs és szórakoztató rendszer jár 7 collos érintőkijelzővel, szintén érzitésérzékeny a klímapanel, jól áttekinthető, egyértelmű a műszerzettség. Jól használható a központi infotaiment rendszer is; szép grafikával, kellő fényerővel és élénk színekkel jeleníti meg az információkat, a sebessége is megfelelő. Az viszont nagyon zavart, hogy az iPhone-t az első párosítás után nem ismeri fel automatikusan, és nem csatlakozik rá Bluetooth-on keresztül – minden egyes beszállás után kézi vezérléssel megcsinálni elég béna felhasználói élmény.

Egyszerű, könnyen leolvasható műszerfal, a gombos indítás csak kinyomott kuplunggal működik 

Hasonló bosszúság, hogy a hátsó sor Isofix gyerekülésrögzítési pontját nem az európai autóknál mostanában megszokott műanyag kupakos, könnyen használható lukba rejtették, hanem a kárpit szűk kivágásába kell beküzdeni a gyerekülés kampóját. Csak kisgyerekes, többautós családokat érintő probléma, de az ő mindennapjaikat és a szülők derekát tönkre tudja tenni egy ilyen apró hiba.

Egyébként a HR-V minőség és design tekintetében lazán veri a vetélytársakat, de sötét, kissé komor a beltér. Fény az jut be bőven, az üvegfelületek nagyok, az oszlopok vékonyak. Sokat javít a szellős térérzeten a panoráma üvegtető, amelynek első fele el is húzható. Míg előre és felfelé pazar a kilátás, a vállak felett hátranézve már akadnak gondok. A hátsó oldalablakok nem túl nagyok, a C-oszlop vaskos, tolatni pedig radar vagy kamera nélkül nem könnyű. Az Executive csomagban széria a tolatókamera, ami klassz, viszont alacsonyabb felszereltségi szintekhez nem rendelhető.

Menet közben sem tartogat meglepetést a kis Honda SUV, de ez nem feltétlenül jó. Szívó, benzines motorja maximális nyomatékát 4600-as (155 Nm), legnagyobb teljesítményét pedig 6600-as (130 LE) fordulaton adja le, ami bizony alul gyenge, pörgős motort sejtet. Persze a VTEC változó szelepvezérlés csodákra képes – de nem itt. Alul tényleg erőtlennek érződik a HR-V, folyamatosan 4000 felett kell tartani a fordulatszámmérő mutatóját, ha nem csupán csordogálni, hanem haladni is szeretnénk.

Ez önmagában nem lenne baj, bár előbb a turbódízelek, majd a kisturbós benzinesek elterjedésével nagyon elszoktunk már az autók ilyenfajta használatától. Tempós haladáshoz gyakran kell a hatfokozatú váltóhoz nyúlni, de még ez sem lenne gond, sőt, inkább öröm a kézre eső, rövid úton, pontosan járó kart mozgatni. Könnyű és finoman adagolható a kuplung, elektromos rásegítése ellenére elég precíz a kormány,. A fékre sincs panasz: hatékony, jól adagolható.

Ami viszont gond, hogy a HR-V motorja pörgetve zavaróan hangos, fémes, kellemetlen orgánuma folyamatosan betolakszik az utastérbe. Hiába pörög fel könnyedén és lelkesen a kis VTEC, és hiába pörgetnénk mi magunk is szívesen, ez a zaj annyira elveszi az ember kedvét mindentől, hogy inkább elváltogat alacsonyabb fordulaton és betunyul. Tovább rontja a helyzetet, hogy a zajjal együtt a menés csak visszafogottan érkezik meg: a 10,7 másodperces százas sprint és a 192 km/órás végsebesség szédítőnek még nagy jóindulattal sem nevezhető.

Pedig a HR-V futóműve speciel lenne a lendületes haladáshoz. Elöl ugyan McPherson, hátul pedig csatolt lengőkaros a felfüggesztés, tehát egyszerű, mint a szög, viszont a hangolását jól eltalálták, kellően feszes, de még nem kényelmetlenül kemény. Nem olyan élvezet vezetni, mint egy Seat Atecát, de a többi kis és közepes SUV-hoz képest nem dülöngél, pontosan követi a kormány utasításait, lelkesen veszi a kanyarokat. Csak az erő, az akarat hiányzik belőle, lendületből jót lehet vele autózni, de egy teherautó megelőzése már előrelátó tervezést igényel.

Nem sportautós menetteljesítményeket és hangorgiát, vagy egy elektromos autó csendességét vártam a HR-V-től, de a kis Honda még a maga nemében is lusta és zajos. Karakterében talán jobban illik hozzá az 1,6-os dízel, bár a HR-V-ben azt sem a csendessége miatt szerettük, dupla nyomatéka kellemesebb partnerré teszi. Kár, hogy a korszellem épp nem a dízelek irányába mutat.

Különösen, hogy a fogyasztásban nincs nagy előnye a gázolajos változatnak, mert ha megbékélünk a benzines HR-V komotósabb tempójával, 6-7 literes átlaggal még télen is eljárkálhatunk. Ennél nagyjából egy literrel kér kevesebbet a dízel, aminek így csak nagyon hosszú távon térül meg 700 ezer forintos felára. Ma már az sem egyértelmű, hogy használtan egy dízelt jobban és drágábban el lehet adni, és a kisebb karbantartásigény is a benzines mellett szól.

A HR-V egyetlen kivétellel tökéletesen hozza a megszokott Honda-értékeket a kis SUV-ok kategóriájába. A kellemes külső, az élhető és tágas belső, a jó vezethetőség és a megbízhatóságból fakadó várhatóan gondtalan együttlét megvan, az erős, kellemes hangú benzinmotor viszont nagyon hiányzik. Mint minden Honda, újonnan ez is elég drága, az sem vígasztal minket, hogy öt-tíz év múlva a használtpiac sztárja lesz, ezért jól tartja majd az árát.

Totalcar értékelés - Honda HR-V Executive 1.5 - 2018

Egy Hondában általában lelkesedünk a pörgős, változó szelepvezérlésű benzinmotorért, de a HR-V-nek ez a gyenge pontja. Viszonylag nagy karosszériáját alacsony fordulaton lomhán, kihúzatva pedig zavaróan hangosan mozgatja az 1,5-ös VTEC. A fogyasztása viszont jó és várhatóan gond sem lesz vele, de a motor így is beárnyékolja az egyébként nagyon pozitív összképet.

Népítélet - Honda HR-V