Drágán add a méreted

Bemutató: Mercedes-Benz A osztály – 2018.

2018.04.23. 09:09 Módosítva: 2018-04-23 09:23:41
A közel 10 millióról induló kompakt kategóriás új A osztály ára első hallásra elég meredek. Nem mindenkinek az a megfelelő jármű, amibe sokat lehet pakolni, hanem amiben jól érzi magát.

Mutatja ezt a 2012 óta gyártott w176-os előd sikere is, amely a nagypapák kedvence és az autószerelők rémálma helyett a fiatalok vágyának tárgyává tette az A osztályt. A korábbi két A-Merci generációnak ugyanis a szendvicspadlós felépítés miatti magas üléseibe könnyű volt beszállni, viszont a helyhiány miatt kisebb szerelési munkákhoz is ki kell húzni belőle a blokkot. A harmadik generációs belépő Mercedest a dizájn már magában eladta, azonban a presztízsen kívül sok mást nem tudott a kompakt konkurensek ellen felmutatni. Átlagos technika viszonylag szűkös helykínálattal, dinamikus formavilággal és kellemes vezethetőséggel. Az aktuális utódot azonban már nemcsak a forma fogja eladni: olyan technikai arzenál rendelhető hozzá, ami pár éve még a luxuslimuzinokban is csodaszámba ment.

A sokkal alacsonyabb front és a kis fényszórók miatt jóval kellemesebbek az autó arányai, a kevesebb törés és vonal ellenére is látványosan frissnek hat. Egyedül a hátulja szokatlan a befelé szűkülő lámpákkal, bár ebben a formátumban nehéz manapság maradandót alkotni. Odabent azonban egyértelműen sikerült az áttörés.

A 10 collos színes kijelzők viszik a show-t, az előd beltere a középső tablettel nyolcvanas évekbeli panellakás. A tükröződésmentes bevonatnak és nagy fényerőnek köszönhetően nincs szükség árnyékolóra – a takarítással majd jó lesz vigyázni, mert vegyszerek könnyen lerántják a filmréteget. A parasztvakítás netovábbjaként a nagyobb kupékból ismerős virágformájú légbeömlők is háttérvilágítást kaptak, színét 64 árnyalatból lehet kiválasztani.

A komplett műszerfal sokkal kisebbnek tűnik a megszokottnál, kedvencem az utas előtti perforált hatású puha felület. A sok tagolás, rés egy csomó porfogót generál, de pont nem érdekel, ha úgy néz ki, mint egy nagyon vagány dizájnotthon. A dekorelemek lehetnek a szálcsiszolt alumínium mellett akár matt felületű igazi fából. Felszereltségtől függően külön fejtámlás, hűthető-fűthető komfortülés is rendelhető, akár masszázs funkcióval. Elektromos állítás esetén a nagyobb modellekhez hasonlóan az ajtón találjuk a gombokat, jár a memória is.

A térérzet jelentős javulása nem csak a kompaktabb műszerfal-kialakításnak, a három centivel nagyobb tengelytávnak és a növelt szélességnek köszönhető. Például a fejtér növelése érdekében elhagyták a kapaszkodókat - így nincs szükség csavarhelyekre sem, melyek több centit vennének el a térből. A vékonyabb oszlopok sokat javítanak a kilátáson. Akinek bejön a modern lakberendezés, jobban érzi magát az A osztályban, mint egy Volvóban. Feltéve, hogy nem sajnálta a pénzt az extrákra, ugyanis alapból csak két 7 colos kijelzőt adnak, melyek a vastag kerettel nem keltenek igazán high-tech hatást.

A Burmester hifire viszont nem biztos, hogy érdemes költeni, hangja meg sem közelíti a hatos BMW-ben hallott verzióét. Ettől függetlenül jó dolog a kis Merciben zenét hallgatni, mert a hangszigetelés első osztályú. A futómű- és szélzaj is nagyautósan alacsony. Utóbbiban jelentős szerepe van a 0,25-ös légellenállási együtthatónak, ami rekordérték a középkategóriában. A tükrök ajtóra költöztetése az optikának is kedvez, emellett nagyon kifinomult a karosszéria légelvezetése. Burkolva van a teljes padló, letömítve a csomagtérajtó, hátul rendes diffúzor segíti az örvénycsökkentést. Az aero-felnik általában nem túl szépek, az A osztályé kellemes kivétel.

Zenehallgatás helyett beszélgetni is lehet – akár az autóval is. Az MBUX rendszer a mostanában divatos otthoni személyi asszisztensek mintájára (Apple Siri, Amazon Alexa, stb.) beállítja nekünk a navigációt, elmondja és megmutatja az időjárást, kapcsolja a klímát vagy az ülésfűtést. A mesterséges intelligencia figyeli a szokásainkat, ennek megfelelően ajánlja fel a rádiócsatornákat, neveket a telefonkönyvből. Magyarul még nem tud, így angolul vagy németül kell folytatnunk a „Hey Mercedes”-szel kezdődő utasításokat. Bámulatosan működik, hasznos is, ha vezetés közben nem kell menükben turkálni egy-egy funkció után.

Bár a középső érintőképernyőnek és a középkonzolon lévő touch-padnak köszönhetően a manuális vezérlés is egészen könnyen megy. Természetesen rendelhető színes head-up display is, így a navigáció utasításait egyszerre akár három kijelzőn is figyelemmel kísérhetjük. Aki retteg az eltévedéstől, további extraként kérhet kiterjesztett valóságot (augmented reality) is a középső kijelzőre: a körkamera első képét felhasználva a navi az előképre helyezi a haladási irányt. Ez már aztán tényleg nyugat!

Az önvezetéstől sem vagyunk már messze: a sávtartós tempomat dugóban követi az előttünk lévőt, autópályán indexelésre önállóan vált sávot. Ha a sofőr elaludna, vészvillogózás mellett finoman megállítja az autót – remélhetőleg nem a hátulról érkező kamion lesz az ébresztő. A holttérfigyelő megállás után is aktív marad egy ideig: hangjelzéssel próbálja megakadályozni, hogy rányissuk az ajtót a mögöttünk jövő motorosra vagy biciklisre.

A fejlesztés fő célja futóműoldalról az volt, hogy megtartsák az előd agilitását, sokkal jobb komfort mellett. Ennek némileg ellentmond, hogy a költségcsökkentés jegyében a kisebb motorok alapból csatolt lengőkaros hátsó futóművel érkeznek. A tesztautók mindegyike adaptív futóművel, vagy AMG csomaggal is fel volt szerelve, ezekhez pedig jár a kifinomultabb több lengőkaros felfüggesztés. A rugózási komfort tényleg jónak tűnik, a durva keresztbordákra érezhetően finomabban reagál a futómű. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy csak extraként rendelhetőek defektmentes abroncsok. Bár tovább csökkentették a kormányáttételt, különösen agilisnek azért nem mondanám – még ha forszírozott kanyarokban egészen későn kezdi el túrni az orrát. Sport módban feszesebb lesz ugyan a csillapítás, de nem kívántam rá, hogy folyamatosan így használjam.

Egyébként motor is van benne, az induláskor két benzines és egy dízel közül lehet választani. Hála Istennek, a Mercedes nem túlta túl a downsizingot, a Renault-Daimler közös fejlesztésű, Németországban gyártott 1330 köbcentis benzines turbómotor is négyhengeres. A belepaktolt technika (súrlódáscsökkentó hónolás, hengerlekapcsolás, elektronikusan vezérelt wastegate-szelep, stb.) ellenére nem megy különösebben jól, és nem fogyaszt keveset. A hangja sem valami vérpezsdítő, de legalább csendes. 163 lóerejének három személlyel érezhetően nehezére esett a gyorsítás hegynek felfelé, átlagfogyasztása bőven meghaladta a 8 litert. Pedig részterhelésen a kettes és hármas henger szívó- és kipufogó szelepei zárva maradnak, így maradék két henger nagyobb terheléssel, hatékonyabban dolgozik. Az átlag felhasználók nagy része azonban elégedett lesz vele, beteszed D-be, oszt'megy.

A hétsebességes dupla kuplungos váltón csiszoltak még ezt-azt. Csökkentették a belső ellenállását, és fejlesztették a szoftvert is. Kézi váltó csak ehhez a motorhoz kapható, de remélhetőleg nem sokan követik el a hibát, hogy azzal rendelik. A szolidan átfésült 224 lovas kétlitereshez sajnos nem jutottunk hozzá, de az árlistát nézve a fölényes közlekedést biztosító teljesítmény és 350 nm-es nyomaték szerintem megéri a 10 százalékos felárat.

A jól ismert 1,5-ös dízelen is csak minimális módosításokat végeztek. Mercedes tulajdonosként illúzióromboló lehet a felismerés, hogy a szomszéd Dusterje ugyanúgy szól - a szalonban nyilván nem selling point, hogy a motor a Renault-tól származik. Egyébként az alapjárati vibrációt leszámítva nincsen vele semmi baj, menet közben a motorzajból belül nem sokat hallani.

Később érkeznek a gyengébb benzinesek (A180-kisebbik motor, A220-nagyobbik motor) és a nagyobb teljesítményű kétliteres dízel. Felvállalva a dízelellenes gyűlöletleveleket, látatlanban ki merem jelenteni, hogy az lesz az ideális hozzá - ha egy összkerekes E osztályt is légiesen mozgat 7 liter alatti fogyasztással, a jóval könnyebb A osztályt egyenesen repíteni fogja. A környezetvédelemről meg annyit, hogy már az összes benzinmotor részecskeszűrős.

Jelenleg az automata váltós dízel a legolcsóbb, 9,4 milliós induló árral, a 250-es benzinesért közel 11 milliót kérnek. A hátul kaparó egyes BMW-t még mindig jobb vezetni, de belseje nagyon elavultnak és szűkösnek hat mellette. Esetleg az Audi A3 Sportback kínál ekkora teret, de a Mercihez képest az is konzervatív. Sajnos az előd vagány színei kikoptak a kínálatból, de fehérből például lakk és metál is választható. Mondjuk éppen eléggé el lehet veszni a konfigurációban, nem véletlenül ülnek a bemutatótermekben termékszakértők. Az alap mellett Style, Progressive és AMG Line felszereltségekkel lehet kezdeni az extrázást.

Az új A osztály a későbbi AMG modelleket kivéve nem a vezetni, hanem az utazni szeretők autója lehet. A felsőbb kategóriából leszivárgott vezetési segédletek, a hangulatos belső tér és a komfort miatt sokkal kellemesebb lesz benne sok időt eltölteni, mint egy átlagos középkategóriásban.