Sokszor puffogtatjuk az őszinte autó kifejezést. Többnyire lelakott, még egészségesen működő használt autókra, de szerintem nem ide való. Az őszinte autó az, ami egy forintért a legtöbbet adja, mindegy, hogy a praktikum, vagy az élmény oldalról nézzük. Ilyen értelemben a Duster az egyik legőszintébb autó, hiszen az egy forintra eső használati érték kimagasló. És most itt a kishaszongépjármű változata.
Már akkor dörzsöltem a tenyerem, amikor láttam beírva a naptárba, hiszen mi támogatná jobban a hegyikerékpározást, mint egy összkerekes, dízel áruszállító? Csak bedobom hátra a bringát, irány a hegy, nem cseszem össze a kárpitot, nem lesz olajos a csomagtartó, nyugodt szívvel lehet beszórni a retkes bringás ruhát. Hatalmas hétvégi tekerést láttam magam előtt, vigyorogva toltam le a bringát a mélygarázsba, hogy betegyem a frissen érkezett tesztautóba, és... és nem fért be.
A bringám első kereke gyorszáras, azaz szerszám nélkül, egy kar oldásával tudom kiszerelni a kereket, ennél fogva minden autóba így teszem be a bringám, 3-as Golftól az 5-ös BMW kombiig. A Dusterbe viszont nem fért be a bringa. Értetlenül álltam, néztem, próbáltam jobbról balra, balról jobbra, döntögetve, a Rubik-kocka kirakó versenyt simán megnyertem volna, de nem, a bringa nem fért be. Emlékeztem, hogy a személyautó Dusterbe lendületből dobtam be, de most az istennek sem.
A probléma az, hogy a Duster Van úgy lett Van, hogy kapott hátra egy kádat, annak a végébe pedig egy rácsot, hiszen az ilyen jellegű járműveknél előírás az raktér szeparálása. Ez a kád viszont helyet vesz el, de a fő probléma nem is ez, hanem hogy sok helyet simán csak parlagon hagy. Például a hátsó lábtér legalább 100 liter kihasználatlanul hagyott raktér, oda simán becentizgettünk egy heti bevásárlást. Oldalt dettó: az ajtókilincs és a kád közötti értékes centiket nem lehet pakolni. Végső soron azzal, hogy a hatalmas műanyag elem bekerült, kisebb lett a kihasználható térfogat, a rács miatt meg a hosszabb dolgok átdugdosását bukjuk.
Ez nem egy gyári modell, a forgalmazó építi át ezzel az utólagos készlettel, és hát nem nyúlnak mélyre a technikában. Megvan a hátsó ablakemelő kapcsolója, és működik is az oldalablak, de beszállásnál például a műszerfal kiírja, hogy a hátsó övek be vannak csatolva. Vélhetően összedugták a csatokat beépítés előtt, ez inkább vicces, mint zavaró. Ami viszont tényleg fáj, az a rács felső rögzítése, amit a hátsó kapaszkodók helyére fogattak fel, és borzasztó a hangja. Nem zörög, sokkal inkább olyan, mintha egy hatalmas hárfát pengetnének az ember mögött. Valószínűleg azért ilyen, mert a kaszninak van egy minimális, tervezett torzulása, a középre becsavarozott rács meg igyekszik ellentartani ennek, de nem tud, aztán sír a fém.
A kádnak és a leszeparálásnak viszont komoly előnye, hogy így nyugodtan pakolhatjuk a szétborulós, koszos dolgokat, utána egy vizes ronggyal kitörölhető. Ez nagyjából be is határolja a felhasználási területet: vadászok, erdészek autója ez, hiszen a vad ugyanúgy behajítható hátra, mint az olajos láncfűrész. A kádtól eltekintve ez tulajdonképpen egy Duster, tehát van zárható összkerékhajtás, és szuper rövid egyes fokozat is, ami a szegény ember felezője.
Nem vittem ki kemény terepre, de nem paráznék odaállni vele egy Lada Niva (4x4) mellé, vélhetően ez még úgyis később robban le, hogy francia. Az 1,5-ös dízel 115 lóerős, még az összkerékkel együtt is jobban mozgatja a Dustert az indokoltnál, bár a használható fordulatszám-tartomány elég szűk. Picivel kétezer alatt megjön az erő, de úgy, hogy a sofőr feje hátrabicsaklik, 3000 alatt vége is a dalnak. Gyakorló Duster-tulaj barátaim szerint a bejáratós motorvezérlő-program sajátsága ez, az első 6000 kilométer után változnia kell. Azon viszont meglepődtem, milyen könnyű megszokni a kettesből való indulást, csak az első két napban kellett megerőszakolni az agyam, amint visszaültem a Mazdába, reflexből azzal is másodikból akartam rajtolni. Nem ment.
Abban, ahogy a Duster megy, van valami határozottan szerethető. A mackós átbillegése az úthibákon sugároz egy kellemes nem féltés élményt, kifejezetten jó vele csörtetni földutakon is. A terhelhetősége megegyezik a sima Dusterével, 300 kilónál többet nem érdemes belepakolni, ha jól számoltam a fürdőszoba burkolataim össztömegét, 250 körül raktam bele. Ezzel olyanná vált a mozgása, mintha az autó és az út közé beszereltek volna egy tál dermedt kocsonyát, ellenben úgy rugózott, mint egy S osztály.
A Duster Van 5 millió forintba kerül, de hát a fő vonzerő úgyis az ÁFA-visszatérítés. Az alap, amiből átalakították, egy Comfort felszereltségű autó, 4,6 millióért, vagyis 400 ezer a kád és a rács felára. Ha valaki pakolós Dusternek veszi meg, és alaktalan, hosszúkás dolgokat rakna be, csalódni fog, hiszen behatároltabbak a lehetőségek, mintha a mezei Dusterben ledöntenénk az üléseket. Ugyanakkor ha vadász-erdész vonalon indulunk el, esetleg egy karbantartó venné, aki szerszámokat szállít nehezen megközelíthető helyekre, kevés jobb választása van. Célszerszám ez, csak rendkívül behatárolt célokkal, ezt kell szem előtt tartani vásárlásnál.
