Szörnyű rossz hírű autó ez, vannak, akik a lepattant példányok tipikus tulajdonosi köre miatt utasítják el zsigerből. Mások szerint azonban ez a titkos tipp, ha valaki egy nagyon minőségi utazási élményt szeretne kevés pénzből megvalósítani, hiszen a problémáin túl igazi Mercedes, és nem mindegyik példány jelent biztos csapdát. Én is csupa előítélettel ültem bele, de 2 óra alatt megtértem.
Noha a széria végére a legendás W124-et, az egyik legtipikusabb taxis Mercit is E-osztálynak hívták, a köznyelvben pápaszemesként elhíresült W210 az első, ami már kezdetektől E-osztályként gördült le a gyártósorról.
Ennek a típusnak olyan elődei voltak, mint a föld egyik legtartósabb autójának számító állólámpás W114/W115, vagy a zöldséges Merciként elhíresült, de a maga korában roppant innovatív, két autógyártási korszak határának szinte minden pozitívumát egyesítő W123. Közvetlenül váltotta le azt a Mercedest, amit a hobbisták nagy része felemleget, mikor arról van szó, hogy régen még tudtak rendes autót gyártani, és a mérnökök az örökkévalóságnak terveztek, nem pedig marketingesek, eldobható pléhdobozokat a garanciaidő végéig. Nem egyszerű ilyen teherrel nagyot villantani.
Aztán, ahogy az később kiderült, a pénzügyi osztály itt már nagyon figyelt és a W210 gyártását jóval kevesebb pénzből kellett megoldani, a költségeket addig optimalizálták, amíg 20 százalékkal olcsóbb volt előállítani a hasonló áron kínált kocsit. És basszus, ennek ellenére is megcsinálták, hogy jónak érezd. Nagyon jónak.
A W210 hoz egy csomó öregmercis értéket, miközben nagyon minőségi odabenn, villantott akkor egy merész formát, és még jóval tágasabb is bármelyik korábbi méretazonos Mercinél. Ha nem rontják el brutálisan a karosszéria korrózióvédelmét, talán minden mercis nedves álmában ott lenne ez a típus, és az értéke sem csúszott volna le a béka segge alá.
Nem fogok részletes vásárlási tanácsadót írni a típushoz, ezt Csikós Zsoltnál alaposabban úgysem tudnám megtenni, ha töviről hegyire érdekelnek a típus bajai, ennél részletesebb összefoglalót nem csak a magyar, de a nemzetközi interneten sem nagyon találsz, fogyaszd egészséggel! Az élményeimet viszont mindenképpen megosztom egy szerencsés példányról, amit teljesen elkerült a rozsda, megkímélték, alig használták, és mindössze 1,5 millió forintért adták el néhány napja, pusztán azért, mert egy Elegance csomagon kívül nagyjából fapados.
5 éve érkezett Magyarországra ez az autó, Balló Marci rábukkant egy aukción, és mivel tudta, hogy egy erősen autóbolond ismerőse pont ilyet keres, így nem sokkal később már közösen nézegették a rendkívül ígéretes példányról a képeket. Szicíliai kocsi, nincs rajta rozsda, gyáriasnak tűnik a fényezése, kilométer alig 200 ezer, képek alapján olyannak tűnik, mint az új, és még az utólagosan beépített extrák is igényesek.
Mivel az első magyar tulajdonos tényleg tökéleteset akart, abban állapodtak meg, hogy kifizeti az autót, Marciék elhozatják, és ha tényleg olyan, amilyennek tűnik, akkor berendszámozzák a nevére, ha nem, akkor pedig meghirdetik. Nagyvártatva megjött az autó, a tulajdonos eltöltött körülötte, benne és alatta egy fél napot, mindent átvizsgált, majd azt mondta: megtartja.
Minden karosszériaelem a helyén, minden szürke egyforma rajta, a vezetőülésen egy kopást nem látni, a tetőkárpit makulátlan, a papírok az autó újkorától fogva megvannak, az összes gyári extra a helyén, az alja teljesen rozsdamentes, a motortérben pedig minden öntvény újszerű, minden csavar kadmiumsárga, minden szíjtárcsa makulátlan. Ezt letették a garázsba, és soha nem használták? 20 év alatt 200 ezer kilométer egy utazóautóban? Érthetetlen szerencse.
Néhány év alatt az állagát sikerült megóvni: rengeteg fotóval dokumentálva készült rá egy nagyon alapos alvázvédelem, és minden szükséges szervizt is megkapott a kocsi, de most jutott el arra a pontra a gazdája, hogy talált egy hasonlóan jó állapotú W212-t, amit azonnal meg kellett venni, helyből viszont neki sincs végtelen, és ha nem is használná az öreg pápaszemest, akkor inkább eladja.
Ez egy E200, tehát a leglassabb benzines W210, amivel valaha találkozhatsz, de persze még így is bő másfélszer erősebb az alap szívódízelnél. A karakteréhez és a hangulatához nem túlságosan passzoló módon kézi váltós, és természetesen hátul hajt, a korai, problémás 4Matic összkerékhajtás nem is létezett ehhez a motorhoz. A kuplungpedál olyan hosszú úton jár, mintha a hajtáslánc összes elemét külön-külön össze kéne kötnöd egymással, és mire a váltótól eljutsz a féltengelyekig, eltelik a fél nap, mert persze mercisen, vonulósan akarsz kuplungolni, nem sportautó ez, hogy rugdosd.
Aztán ott van a gázpedál, amihez nem szabadott kihagynod a lábnapot az elmúlt években, mert szörnyen nehézkes – gondolom, azt akarták vele a mérnökök, hogy a nagyobb motoros példányoknál a sofőr szó szerint érezze a súlyát annak, hogy komoly erőket mozgósít. Csak itt erről szó sincs. Szóval a pedálkezelést mindenképpen gyakorolni szinte bármilyen más autóból, akár későbbi Mercedesekből is átülve.
Mivel a kocsi elődjéről, a W124-ről a korabeli szaksajtó kizárólag a szűkösre szabott belteret kritizálta, a W210-ből mindenképpen rendes nagyautót akartak csinálni, és ez sikerült is, hosszában és széltében is bővült a kocsi. Ehhez viszont az alapkonstrukcióba is bele kellett nyúlni, ami azzal járt, hogy a szeretett globoid csigás kormányművet lecserélték egy, az autóiparban sokkal hagyományosabb, ámde kevésbé finom fogasléces megoldásra, amit a kényelem jegyében nagyon hosszúra áttételezték, így a W210 kormányzása közmondásosan béna volt már újkorában is, amihez erősen hozzá járul az is, ha elkezd kopni a kormánymű, és a futómű is támolygósra használódik.
Ennél a konkrét példányban nincs kétségem afelől, hogy szinte a gyári állapotot hozza érzetre, de hamar megértettem, miről van szó: ezzel forgolódni tényleg elég rossz, a szerpentinezést nem élvezed vele, mert sokat kell tekergetni, és közben egyáltalán nem pontos, főleg középállás környékén tétova, de őszintén szólva, egyáltalán nem zavart a dolog, én teljesen harmóniában éreztem az autó összes többi komponensével: akkor sem lenne ez sportkocsi, ha olyan visszajelzéseket adna az útról, és annyira keveset fordulna kopptól koppig, mint az MX-5-ös Mazdám.
2 liter, 136 lóerő, 190 Nm nyomaték. Számok terén egyáltalán nem keveslem, persze számolni kell azzal, hogy ez egy közel 1500 kilós, nehéz autó, nyilván súly/lóerő arányban gyenge, viszont tartós utazásnál legfeljebb a fordulatszámmérő által mutatott magas fordulatszám zavarhat, egyébként néma csend van odabenn, a motor zaját a lehető leginkább elszigetelték az utastértől. Nem zörög/csörög semmi, futóműzaj is kevés van, ennyire egységesen csendes autót ma sem nagyon csinálnak, el tudom képzelni, hogy aki a 90-es években beleült egy ilyenbe, mennyire átértékelte a fejében az autópályázás fogalmát. Én ma is elmennék vele akár Hollandiáig, legfeljebb a bal lábamnak nem lenne annyira pihentető, mert ebből a konkrét kocsiból még a tempomat is kimaradt.
Ebben az autóban tényleg minden működik: az elektromosan behajló külső tükrök mínusz két fokban hangtalanul, gyorsan csukódnak, a kijelzőkön egy fél pixelhiba sincs, a gombokon kopás nyomait sem látni, és az elektromos ablakok is úgy futnak, mintha visszaugrottunk volna 27 évet az időben, és most gurulna ki a Kárpát utcából a szerencsés első tulajdonosával.
Sok olyan apróság van, amit a márkarajongók szeretnek a Mercedesben, és ezek közül nagyon sok megtalálható a W210-ben. Szervizállással közel 90 fokba fel tudod hajtani a motorháztetőt, lábbal működteted a rögzítőféket, egy gombbal le tudod billenteni a hátsó fejtámlákat, hogy tolatáskor kiláss a hátsó ablakon, ezeken kívül az ajtókédereknél van egy extra bársonyszigetelés, és természetesen tolod a csillagot, mert az orrdísz erről sem maradt el.
Lehet, hogy külső szemmel poroszkálsz egy lenézett, öreg autóban, de te tudod, hogy egy igazi Merciben ülsz, és ehhez fogható élmény, ekkora időutazással, ilyen gondtalanul egyszerűen nem érhető el ennél kevesebb pénzért. 1,5 millióért szerintem ez egy nagyon jó vétel – szinte biztos vagyok benne, hogy ez a kocsi 3 év múlva egy büszke OT-vizsgával rója majd az utakat.
Borzalmasan szétszakadt a W210-piac. A hagyományosan motorizált példányok nagyjából a 500 ezer és 3 millió forint közötti tartományban mozognak, a hat számjegyű összegért megvehető kocsik nagy része képeken is nagyon szomorú, és ami egyszer nekiállt szétrohadni, azt tényleg csak kínkeservesen lehet életben tartani, drágábban felbukkannak izgalmas példányok, de ha egy E430-ra vagy valamelyik AMG-re vágysz, akkor 4-5-6 milliót kell szánnod a vásárlásra, és a makulátlan állapot ott sem lesz garantált, sőt. Nem hittem volna, hogy valaha ennyire gyári öreg Merci ennyire addiktív: ne próbáld ki, ha nem akarsz elveszni.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
