Volvo EX30 Single Motor Extended Range

“Shaoan, nézd milyen öregek, ezek mindjárt kihalnak!” - szólt dörmögő hangján az öreg Geely professzor - akit szülei a megélhetés érdekében a közeli gyáróriásról neveztek el - az apró termetű, egy kicsit bozontos, de igen kreatív inasának, Byd Shaoannak. Komor, őszi délután telepedett aznap a zhangjiakoui gyár udvarára, a lítiumesőtől nehezen belátható átadóban csak néhány, hetven év körüli vásárló lézengett és az új, Mandalóri sisak vetületű Volvo XC90 modellt hümmögték.

“Mester, miért nem csinálunk egy vidám kisautót, hogy nyissunk a fiatalok felé?” - kérdezte félszegen a téglaépítésű R&D center második emeletéről kikukucskáló Shaoan mentorát, az öreg Geelyt, akitől annyira tartott, hogy a Thor kalapácsáért kijáró gratuláció elmulasztását sem merte felhozni neki soha. “Fiam, ez ám az ötlet!” - kiáltott fel ezúttal elismerően az öreg, majd nagyot harapott a Koreából csempészett ginseng gyökerébe, és nyomban diktálni kezdett:

“Shaoan, rohanj és szerezz egy SEA2 platformot, tudod, amit a Zeekr X-nél is használtunk, aztán kérj a Kínai Kommunista Párt hármas vegyi kombinátjából autóragasztót, hozd el 42-es kód alatt futó ülésvázat, meg az univerzális gúgel szoftvert, és ne felejtsd az akkupakkokat sem!” - szólt Geely.  "De mester, az a szoftver még csak céta verzió, a bétát sem érte el!”  - válaszolta feszült, elcsukló hangján a fiatal padavan. De amit kapott, arra ő sem számított.

“Majd kiküldjük a készet egy frissítéssel, te ostoba! És szerezd meg T.Jon Mayert is, hogy legyen, aki kitalálja mitől lesz elég svéd ez az izé. Gondolnunk kell a kukacoskodó európaiakra is!” - Shaoan végül engedelmeskedett.

Ezek lehettek az EX30 születésének első momentumai. Mayer végül megrajzolta az utóbbi évek legjátékosabb Volvóját és a 0.28-as légellenállási együtthatót (Model Y:0.23 ) leszámítva minden tökéletesre sikeredett. A Mandalóri sorozat beszkár sisakjaira hajazó Volvo termékpalettán Baby Yoda szerepét szánta neki, amivel nem is lőtt mellé, hiszen a meginterjúvolt női vásárlóközönség rajongott az EX30 kedves, szerethető gombóc formájáért. A Volvo - a C30-at leszámítva - 97 év után rájött, hogy a fiatalok önmagukban egy piac, és most nyit feléjük. (Illetve a klasszik Volvo nem jött rá soha, hanem csődbe ment.)

Az utasteret sem bízták a véletlenre, ugyanis a bélés megtervezésére egy göteborgi fickót, bizonyos Patrik Müller-Hornt kérték fel, aki korábban az Audik belső hangulatáért felelt. Nem csoda tehát, hogy a végeredmény magáért beszél, az EX30-ban ülni pont olyan, mint egy kellemesen berendezett IKEA szobából szemlélni a rohanó világot. Térérzet, letisztult formák, szemnek kellemes anyagok, a világos belsővel rendelt EX30-ban ejtőzni már önmagában is élmény.

Hatszögletű kormány - ami megszokható - élére állított tablet, puhára gumírozott és lebegő hatású ajtóbehúzók, újrahasznosított, és kemény műanyag ajtópanelek. Kiemelendő, hogy a beltérben semmi sem akar másnak látszani, mint ami, hiszen a csodás ajtóbehúzó érzésre valóban fém, a ránézésre műanyag matéria tényleg műanyag, az üléskárpit pedig a GRÄLVIKEN kanapéról lenyúzott, világos huzat ízlésesen odatűzött svéd zászlócskával. Van stílusa. 

Az extraként rendelhető panorámatető növeli a térérzetet, bár mégsem tökéletes. Sajnos, egyre nagyobb divat az üvegtetőt árnyékoló nélkül kínálni, ami a sötétített, hőálló bevonat ellenére is átmelegszik nyáron, vagy hűl télen, és sugározza temperatúráját a magasabb utasok feje búbjára. Ez zavaró, pláne, ha még fizettünk is érte, ráadásul más gyártók (BYD) már rájöttek a problémára, ezért utólag bepattintható árnyékolót szervíroznak autóikhoz.

További malőr a temérdek zongoralakk alkalmazása, ami akkor sem megbocsátható, ha már húsz éve erőlteti minden gyártó a könnyen karcolódó, ezernyi ujjlenyomatot megőrző felületet. Az ülések ergonómiájára szándékosan nem térek ki, mert az még pont a szubjektív határon belül van és simán akadhat majd, akinek kényelmes.

Elektromos autó esetében még akkor sem mehetünk el szó nélkül a szoftver, vagy a hatótáv mellett, ha a csodálatos, mohasárga fényezés minden pigmentje a figyelmünk elterelésén munkálkodik. A T.Jon Mayer által teremtett vidám miliőt nagyban árnyalja a Google Automotive alapú fedélzeti operációs rendszer működése, illetve annak időszakos sztrókja. 

A kezelőfelület ugyanis olyan hibákkal küzd, mint a részleges lebénulás, a Superchargeres kompatibilitásról bemutatott fogalmatlanság, a magyarra félig lefordítottság, a külön menüből kezelhető hőmérséklet és klíma befújás szabályzás, a pontos idő nem tudása, vagy a telefon tükrözés hiánya, ami utólag érkezik majd. A lista korántsem teljes, a jó hír azonban az, hogy ezek egy szívcsakrába irányzott szoftverfrissítéssel mind megoldhatók, az EX pedig ugyanúgy virágozhat tavaszra, mint a többi virág.

A hatótáv, és a töltés viszont már más kérdés, vagyis nem lesz könnyű dolga Geely professzornak, sem Shaoannak. Karottával egyikünk sem kívánt száztízzel a külső sávban malmozni, inkább feltettük a gyakran kerülgetett kérdést. Elvárhatja-e a közel 21 millió forintos Baby Yoda gazdája, hogy a 660 városi és 475 vegyes kilométer hatótávra hirdetett autójával eljusson Budapestről Debrecenbe 130-140 közötti tempóval? Szerintünk igen, a tények azonban mást mutatnak.

A 228 kilométeres távot teljesen feltöltött (69 kWh) akkupakkal és 130 körüli tempóval kezdtük meg, de az utolsó 40 kilométeren már jelentősen lassítani kellett. Ezt nem tudtuk mire vélni, és még abban is elbizonytalanodtunk, hogy valóban a növelt hatótávú verzióval, vagy a csökkentettel utazunk-e. A nap sütött, az idő remek volt, akárcsak a debreceni járműmérnöki nap hangulata, így külső tényezőkre sem foghattuk a csorbát. 

Majd újra feltöltöttük a kicsikét, közel egy óra alatt. 

A hazaúton fűtenünk kellett (22 fokra állítottuk a klímát), a 25 kWh átlagfogyasztás tovább romlott. Ismét beálltunk egy kamion mögé, ahol volt időnk rájönni, hogy a százalékban kiírt tartalék valójában a még megtehető kilométert mutatja. A második, superchargeres töltésünk helyszínére már vörösen izzó tablettel érkeztünk, ami azért is csodálatos, mert a navigáció minden Tesla töltőpontra indulás alkalmával hangosan és határozottan közli, hogy az autó töltője nem kompatibilis a Tesláéval, másik töltőt kell választani!

Szegény, ha tudná, hogy nem az USA-ban vagyunk :(( Na, és persze a szegény tulajdonosok, akik a tévedésre nem jönnek majd rá.

Miközben városban remekel az EX, az autópálya futómű szempontjából sem a barátja, hiszen a súly (2235 kg) és a rövid tengelytáv már eleve megöli a bulit. A dilatációs hézagokon elbizonytalanodik, a kormánymozdulatokra idegesen reagál, majd hirtelen bedől. Ilyenkor olyan vezetni, mint viharban hajózni a nyílt tengeren. Parkolni, manőverezni viszont remekül tud, kormánya könnyű, a padkákra fel- és leparkolni sem jelent számára kihívást. A szélzajjal sincs különösebb gond, a Volvo EX30 jól szigetelt, és a fék vagy a gázpedál nyomásérzete is rendben van (ez ma már korántsem természetes).

A manapság csak Autopilotként hivatkozott sávtartó/távtartó kompozit többnyire végig jól működött. A sávot szépen tartja, bár hiba, hogy a kormányon tartott kéz súlyára lassacskán sávot vált - könnyebb kacsósok előnyben -, és ezt sehogy sem jelzi a sofőrnek, vagy csak túl későn. Az araszolás funkció is hasonlóan bicebóca, de a megállás sem megy olyan zökkenőmentesen, mint a Teslánál. A távolságtartó tempomatra nem lehet panasz, viszont a Google alapú navigációnak gyakran fogalma sincs arról, hogy hol mennyivel lehet hajtani, ezért folyamatosan bimbammol, ami rettentő idegesítő. 

Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy valaki, valahol és valamikor kitalálta a tekintetünket aktívan figyelő rendszert, ami jelez, ha levesszük a szemünket az útról. Ez annyira jól sikerült, hogy a STOP táblánál is hangos figyelmeztetést ad, ha kinézünk valamelyik irányba. Ezzel egy időben az írásos intőt már a középső kijelzőre írva kapjuk, amire rendszerint visszanézünk, majd amikor újra körülnéznénk, hogy szabad-e az út, ismét figyelmeztet. Agyrém. Szerencsére  kikapcsolható, de csak a következő utazásig, mert visszakapcsol. Utóbbi egy EU-s szabályozás miatt kötelező.

A feláras HK hifiről alkotott vélemények megoszlanak, de ahány ház, annyi fül. Mark Levinsonon és Tesla zenén edződött üllőim és kalapácsaim szerint nem kimagasló minőségű, de a fókuszcsoportos felmérésem alapján nincs vele gond. Nem úgy, mint az egyébként remek felbontású központi kijelzővel, aminek fényerejét nem lehet annyira levenni, hogy ne égesse ki éjszaka az elöl utazók agyát. A debreceni úton hazafele le kellett takarnunk, és felhajtani, amikor a még megtehető hatótávra voltunk kíváncsiak. Íme:

Az autópályás hatótávért nem hibáztathatjuk a gyártót, hiszen eleve városi autónak szánták az EX30-at. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a növelt akkumulátorpakk felára és önmagában a magasabb vételár mellé jogos az elvárás, hogy az autó képes legyen egy Budapest-Debrecen táv megtételére a hazánkban megengedett autópályás sebességgel, jó időben. 

A Volvo EX30 alapáras, a gyáriak szerint 337 kilométer megtételére képes verziója 14,5 millió forint, ami kifejezetten kedvezőnek számít a mai villanyautó piacon még akkor is, ha a valóságban csak valahol 250 körül alakul majd a valódi hatótáv. Viszont a drágább, nagy akkus kivitel már csak neccesen éri meg, hiszen komolyabb távolságokat megtenni nem tud, cserébe 2,1 millióval többet kérnek érte. A fullos, húszmillió forint feletti EX30 pedig tényleg csak a márkahű volvósokat győzheti majd meg, hiszen ennyiért már Tesla Model 3 és BYD Seal is akad - ha nem is jár hozzájuk a Baby Yoda hangulat. 

Összességében Karotta és az én véleményem is az, hogy az EX30 inkább lett kínai, mint klasszikus svéd, és mi pont az ellenkezőjére számítottunk. Én szeretem, mert továbbra is üde színfolt a sok Volvo trezor között, de még sokat kell tanulnia, vagyis a mélységi szoftverfrissítés mielőbb kötelező. 

Hogy venném-e? Bernadett asszonynak igen, de csak a kisebb, LFP kémiájú akkumulátorral. Ez jobban bírja az éveket, városi használatra bőven elég, ráadásul nem gond neki, ha minden nap száz százalékra töltjük és még az ára is kedvezőbb. Ja, és valami menő színben, hiszen ez egy vidám, szerethető kisautó.