Használtteszt: Abarth 500 - 2009.

2007. március 4-ét írtunk, amikor a Fiat kiállt a Genfi Autószalon nagyközönsége elé, hogy világgá kürtölje: feltámasztja a legendás Abarth márkát. Hogy bejelentésüknek igazán súlya legyen, ezzel együtt bemutatták az Abarth Grande Puntót. Az Abarth visszatért, a legenda ismét köztünk járt. Majd 2008-ban ugyanúgy a Genfi Autószalonon Alfák és Maseratik között feltűnt egy már ismerős apró kerekded forma, az 500-as, közelebb érve viszont egyre egyértelműbb, hogy nem egy átlagos 500-asról van szó, az emblémája sem Fiat. Ez egy Abarth 500. Valószínűleg szeretni fogják az emberek, amin talán az idő vasfoga sem csorbítani - gondolhattuk, gondolhatták. A bemutató óta eltelt 16 év, az Abarth 500 pedig nemhogy eltűnt, egy meghatározó szereplő lett a rajongók körében.

Most már 2024-et írunk. Az új Abarth 500 hivatalosan még mindig az első generációjánál tart (kivétel, ha beleszámítjuk az 500e-t), kapott ráncfelvarrást, valamint rengeteg különleges kiadást és erősebb verziókat – gondoljunk csak az 595 Competizionéra.

Veni, vidi, vici.

Használttesztünk alanya egy 2009-es 500, ami itthon 2017-ben került forgalomba, 85 ezer kilométerrel, JSZP-re feltöltött fotói alapján gyári állapotban. 2020-as eredetvizsgára viszont Esseesse lett belőle, egy toronymerevítővel, új matricákkal, sötétített fék és indexlámpákkal és szénszálra fóliázott króm elemekkel, valamint motorháztetővel. A 2021-es vizsga során látszólag változatlan volt az állapota, idén pedig már Abarth felnikkel, szénszálas motorháztető nélkül került mostani, hatodik gazdájához 151 ezer kilométerrel. Tehát az autó kapta előző tulajdonosaitól az önkifejezés ívét, de talán kimondható, hogy nem az ízlésficamos fajtából. Első ránézésre így is jó állapotnak örvend, az utcán továbbra is megnézik, sőt mosolyogva fogadják, ha beállsz vele egy Superchargerhez, hogy lefotózd, sőt, be is állnak egy fotóra!

Persze hibái így is vannak. Bal ködlámpájának burkolata "elveszett", a kilincsről a fólia kezd lemállni, valamint egy apró darab is letört belőle. A bal első kerékjárati ívnél már bemutatkozott a rozsda, valamint pár kavicsfelverődés nyoma látható az elején. Nem patika állapot, de nem kell szégyellni, főleg hogy igen nagy része olcsón javítható.

Belterén kissé jobban érződik az évek múlása.  Pár műanyag elemen meglátszik a gyakori használat nyoma, ilyen többek között a vezető oldali ablakemelő gomb, az ajtón található apró tároló burkolata és a kézifék gombról is lekopott a króm borítás.

A vezető oldali ülés a szélén kiszakadt, de ezen kívül az első bőrülések állapota átlagos. A hátsó sor persze jobb állapotban van, ami nem csoda, tekintve, hogy oda élő felnőtt embert nem tuszkol be senki, nemhogy kettőt.

185 literes csomagtere kevés dologra elég, de arra pont jó, hogy egy mélynyomóval még kevesebb hely legyen benne. Ahogy Arisztotelész is mondta: a nagyzene fontosabb, mint a vasárnapi nagybevásárlás.

A vonzó tekinteteket viszont nem a megjelenése, hanem a hangja okozza. Ugyanis ha nyitott, ha zárt állapotban van a kipufogó pillangószelepe, az Abarth 500 HANGOS. Na, de nem telepi, kályhacsöves Civic hangos, hanem becsapósan, fülnek kellemes hangos. Azért becsapós, mert amikor az emberek meghallják, odanézve egy hosszú, lapos sportautót várnak, de helyette csak egy 3,6 méter hosszú, csaknem másfél méter magas kerekszemű sportos cukiságot látnak közeledni.

Valamelyik előző tulaja ezt a hangzást is tuningolta, ugyanis Balló Marci elmondása szerint amikor megvették, akkor volt benne valami popcorn tuning, ami miatt a szokásosnál sokkal többet durrogott és hangosabb is volt a kipufogó. Ezt kivették belőle (ezt láthatjuk a csomagtartóban).

Cukiságról vezetési élmény terén szó sincs. Az 1,4 literes TurboJet motor a maga 135 lóerejével és az elsőkerék hajtással nem hangzik jelentősen soknak, de ez egy ötgangos kézi váltóval, nagyon kemény futóművel párosul mindössze 1035 kilóban, miközben minden egyes váltás és gázadás mélyen morajló hanggal párosul hátulról, amit olykor a turbó hangja egészít ki. 

Az Abarth 500 igazán pozitív vezetési élményt kanyargós országutakon vagy versenypályákon ad. Városi közlekedésre kevésbé alkalmas, mint egy normál Fiat 500, rossz utakon a rugózás nagyokat tud ütni, amin az sem segít, hogy 180 centi felett már kényelmetlen benne ülni, főleg hosszú távon. 

„L’amor che move il sole e l’altre stelle”

– avagy „a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.” Ezt Dante írta az Isteni Színjáték 33. énekének zárásaként. Ugyanez igaz az Abarth 500-ra is, szeretet kell neki, hogy működjön, de olasszossága ellenére egész kevés.

Ha az interneten próbálunk tipikus Abarth 500 hibákat találni, az elsők között a törésre hajlamos kilincset találjuk. Ezen kívül még pár műanyag eleme problémás, sérülésre hajlamos, de a kilincs egy abszolút gyengepont.

A 135 lóerős 1.4-es T-Jet motor legérzékenyebb pontja a leömlő, ugyanis a nagy hőterhelés miatt hajlamos a repedésre. Ennek tünete lehet a teljesítményvesztés, a szokásosnál több kipufogófüst és egy sípoló hang. Az erősebb Garrett turbóval szerelt típusok ezen a téren tartósabbnak bizonyulnak. Probléma lehet még a hűtővel, ami túlmelegedéshez vezethet, ilyenkor a csere a tipikus megoldás.

Házon belüli Abarth 500 tulajdonosunkat, a Becsületesneppert is megkérdeztem a témában. Elmondása szerint a motor érzékeny a gyertacserére, ugyanis egyes típusoknál égéskimaradást jelez, így ebből ajánlott a jobbat venni. Míg egy Fiat 500-hoz könnyű alkatrészeket beszerezni, addig vannak olyanok, amikből az Abarth-nak saját van: ezek beszerzése sokkal időigényesebb, várni kell rájuk. Példaként a kuplung munkahengert és a lengéscsillapítókat mondta. Az viszont előnyös, hogy az erősebb 180 lóerős típusokban is ugyanaz a motorblokk van, vagyis Abarth 500-on belül nagyjából mindegy, hogy milyen alkatrészt veszünk/kapunk.

Ezen kívül előfordulhat motorolaj-szivárgás is, de ez nagyon sok hasonló korú, más márkájú motornál/autónál is tipikus hiba. Nagyobb futásteljesítményű 1.4 T-Jet motorok hajlamosak ezer kilométerenként fél liter olajat elégetni - fele annyit, mint a Fiat szívómotorjai.

L’amore è cieco.

Itthon egy használt Abarth 500 hárommillió forint környékéről indul, és ez az elmúlt pár évben nemigen változott. Kategórián belül egyidős Mini Cooper S-ek 2,5 millióról kezdődnek, az ötödik generációs Ford Fiesta ST-k pedig két millióról. A másik, kategórián belüli olasz, az Alfa Romeo MiTo Quadrifoglio Verde már 2,8 millióért kapható, de egy Renault Twingo RS-t is vehetünk kétmillió forinttól.

Az előbb felsorolt autók teljesítményben alig térnek el az Abarth 500-tól, viszont mindegyik praktikusabb és olcsóbb is. De ez az autó nem a praktikusságról szól, ez egy szívből jövő döntés, ez szerelem, ami ugye vak. Ha pedig beleszeretsz egy durrogó, csattogó, öblös hangú szappantartóba, akkor ne szégyelld, nem vagy egyedül.