Teszt: Opel Grandland Electric GS

Rézbarna metál. Egyeseknek pezsgő, másoknak körömlakk jut róla eszébe. Nekem az, hogy a franciák annyira ragaszkodnak a stílusos megjelenéshez, hogy az Opelnek sem hagyják a németesen rideg és semmitmondó alapszín használatát. Ez itt kérem, alapáras fényezés, ha szürkét szeretnél, eltűnni a ködben és beolvadni az összes többi dögunalmas SUV közé, az bizony feláras tétel. Tudom, hogy merész szín és nem fogyasztható könnyen, ez mégis egy a kevés olyan pont közül, amiért képes vagyok tisztelni a Stellantist: színes autókkal próbálják megtömni az utcaképet.

Sokat kellett várni

Akik szerint régen minden jobb volt, gondoljanak csak arra, hogy amíg nem jött a PSA - most már Stellantis - , addig az Opel komoly mélyrepülést végzett és a GM alatt egyre veszteségesebb éveket produkált. A franciák érkezése óta viszont egyre jobb éveket zárnak, akik tulajdonképpen megmentették a márkát. Más kérdés, hogy a sok-sok Peugeot-val és Citroënnel közös termék minősége miként hatott az Opel hírnévre, de most, jó pár év után végre jött egy olyan modell, aminek a kulcsáért inkább nyúltam, mint hogy elkerüljem. 

A Grandland az új nagy Opel, ezzel együtt pedig diktálnia kell a márka irányát, szóval a felelősség nem kicsi. Formailag egyből jól kezd, mert a Vizor maszk most néz ki végre valahogy egy Opel orrán, nem úgy, mintha csak felkenték volna rá. Egy közös plexibúra köti össze a két Intelli-LUX LED HD fényszórót, ami alatt megvilágított embléma hangsúlyozza a megjelenést, és ezzel végre egy olyan modell, ami büszkén hordja a villámos karikát. 

Több mint 17 centivel hosszabb a leköszönt Grandlandnél, ami legalább egy, ha nem másfél kategóriát is jelent. Túlnyúlik 4,6 méteren, a tengelytáv majdnem 2,8 méter, szélessége 1,9, magassága 1,66 méter. Tisztességes darab, hatalmas sík felületekkel, éles vonásokkal, látványos világításokkal. Hátul még a márkajelzés sem jelenik meg, csak pirosan világító karakterekkel az OPEL felirat, így elég hangsúlyos. Jók az arányok, a világító elemek jól működnek élőben, az egész egy büszke nagy autó hatását kelti. 

Otthonosan minőségi

A magas küszöb nem koszolja össze a nadrágom szárát, mert az ajtó teljesen betakarja. Ezt a trükköt régóta használják a Stellantis modelljei, és még mindig rettentő figyelmes megoldás. Odabent rögtön kiváló formákat, anyagokat, ötleteket látok, sok-sok szövetet és igényes megoldást, egyedi részleteket és kiváló formájú üléseket. Ó, itt lehet végre nézelődni, és nem kell félnem, ha tapogatózok!

Azonnal tetszik az ajtókárpitok felső élén lévő puha szövet. Ezzel vonták be a műszerfal közepét és a középkonzol nagy részét is a zárható kis tolóajtóval együtt. Ez nyilván azokból a műanyag palackokból készült újrahasznosított szövet, amiket te is visszaviszel az ötven forintjaidért. Azokból képesek ennyire igényes kárpitanyagokat készíteni, szerintem ezt illik dicsérni a mai autóiparban. 

Szokatlan a volán hatalmas közepe, nekem a 80-as éveket idézi, ennél már volt szebb Opel kormány is. Érdekes a középkonzol kialakítása, aminek a műszerfal felőli végén tolóajtós zárható rekesz alatt lakik egy kis tároló és az indukciós telefontöltő. Ennek a sofőr felé eső fala némileg átlátszó, a hangulatfény is tetszőleges színnel világítja meg, a haszna pedig talán az, hogy rajta keresztül láthatod a telefonod kijelzőjét, ha felvillan. Ha már ki is akarod venni, be kell nyúlnod mögé, ami viszont nem túl kényelmes. 

Szokványos egységes gombokat használtak a váltó kapcsoló körül, ez már szinte általánosnak mondható, a kijelező viszont új. Vaskos 4:3-as vagy 16:9-es osztású helyett ez ugyanúgy egy 10 colos, de egészen keskeny és széles monitor. Bejön, hogy ez végre valami más, nagy, mégsem annyira arcba mászó, mint a legtöbb megoldás. Szokni kell az arányait, ügyetlenkedem is a kezelésével, de a szememnek ez sokkal szebb megoldás, mint a legtöbb autóban, és itt kényelmes távolságra is került, nem úgy, mint a Peugeot 3008/5008-ban. 

Szélesre tárulnak a hátsó ajtók, 180 centis magam mögött ülni több mint kényelmes, és a padló sem feltűnően magas. Pedig ez egy elektromos autó, a beltér mégis teljesen általános, értsd úgy, hogy nem magas a padló az akkumulátor miatt. Tágas és ugyanolyan jó minőségű, mint elöl, az üvegtető miatt pedig remek a fény is hátul. Mögöttem 550 literes csomagtartó feszít, a fedele motorosan nyílik, már amikor éppen a szoftver is úgy szeretné, az adott autónál azért voltak gondok. 

Jól áll neki a villany

Csöndesen suhanok a Grandlanddel, hiányzik belőle minden olyan tényező, ami a belső égésű motoros Opelek, helyesebben Stellantis modellek mindegyikében zavaró. A motor hangja, ereje, a váltó bénázásai, stop-startos macerás újraindítások, ezek egyszerűen nem dolgoznak szépen, jó összhangban. Ehelyett az elektromos hajtás teljes semlegessége pontosan azt teszi, amire kitalálták: gombnyomásra működik, gurul, megáll. 

210 lóerős teljesítményt ír a műszaki adattáblája, érzésre azért 150-nél nem tippeltem volna többre. Elsőkerék-hajtással a 345 Nm nyomatéka sem érződik túl combosnak, de arra minden elég, hogy autópályára torpanás nélkül gyorsítson fel akkor is, ha öten ülünk benne. Kereken 9,0 másodperc alatt gyorsul százra álló helyzetből, a 170 km/h csúcstempója több mint elég, akár egy autópályás combosabb előzésre is. 

Végtelenül egyszerű vele a közlekedés a szó jó értelmében. Többlengőkaros hátsó futóművével a rugózása is rendben van, nincs igazán szél- vagy kerékzaj, semmi nem zavar, ettől pihentető érzésem lesz benne. Fűthet az ülés és a kormány, süthet a nap menet közben a tetőn keresztül, a Focal hifi hangzása pedig már épp megüti azt a szintet, amiből Wes Borland szólói is elfogadhatóan szólalnak meg és a mélyek is betöltik az utasteret. 

Kormányzása gumisan egyszerű, pontos, amennyire kell, de semmi drámaian kiemelkedő. Kellemesen ringat és csak a látványosan éles úthibákon szólal meg a futómű. Kellően stabilan kanyarodik és feltűnően élesen fordul, amin főként a parkolóban kerekedik el a szemem. A 360 fokos kamerarendszer négy kamerájából a tesztautóban már csak egy éles, egynek a fényereje rossz, a maradék kettő nem működik, egy szoftverfrissítéssel legalább a fényerőbajos megjavul. 

82 kWh-s akkumulátora a nagyobbik – 73 a kisebbik – , ezzel 564 - 582 kilométert tudna megtenni egy töltéssel az Opel szerint. 20 kWh körüli átlagfogyasztással számolva kicsit több mint 400 kilométert tudott a tesztautó 15-20 fok körüli hőmérsékletben főként városban és országúton használva. Messze van ez az ígérttől, ahogy azt általában szokás, de ennyit már bárki lába alatt meg tud tenni, ha az enyém alatt is. Még mindig zavar, hogy a gyári hatótáv sokkal több, mint a valóság, de ezzel már ki tudnék egyezni. 

Sötétben ügyesen takargatja ki a fényszója a szemből jövő autókat, már az Opel technológiája is 50 ezer pixelt használ a vetítéshez. Leállításkor esőcseppes animációt is vetít a szemközti falra, ami kicsit a Mercedeseket juttatja eszembe. Elég jól támaszt az ülés, és a kilátás is általánosan jó. Azon gondolkozom, hogy A-ból B-be járásra kifejezetten tökéletes. Egyértelműen az elektromos hajtása miatt mondható ez, mert az 1,2-es hibriddel már a Grandland sem olyan jó, mint így. Valószínűleg mindenki csak jobban járna, ha az Opel és összességében a Stellanis többi modellje is csak elektromosként készülne. Kifejezetten a kisebbekre igaz ez.

Mennyi az annyi

Listaáron kereken 20, de mindenkinek járó akcióval 17,8 millió forintért hirdeti az Opel a belépő szintű, Edition felszereltségű elektromos Grandlandet. Ezzel nagyjából a kategória közepére lőtték be, igaz, a rövidebb Peugeot 3008 drágább nála (20,55 millió forint) talán az oroszlán presztízsértéke miatt, a kínai BYD Seal U pedig a listaárához képest olcsóbb csak, 18,3 millió forint. Ezen a szinten már senki nem ad igazán keveset, de azért a tíz irányban elektromosan állítható üléses, parkolószenzoros, elektromos csomagtérnyitásos csomag 480 ezer forintos extra az Opelhez. 

Viszont mindenképp jár a 10 colos multimédia vezeték nélküli okostelefon tükrözéssel, online kapcsolattal (a digitális rádióhoz és az SOS híváshoz), és az automata fényszórókapcsolás is a LED lámpákhoz. A kitakargatós LED HD fényszórókat csak a GS felszereltséggel lehet megkapni. Vezetéstámogatók közül egyedül az araszolás asszisztens nem alapáras felszereltség, minden más szükséges és kötelező elem szerepel benne. Színekből mint mondtam az elején, ez a réz alapáras, minden más 150-240 ezer forintba kerül. 

Sokat emel az új Grandland az Opel renoméján, jogosan foglalja el a csúcsot a kínálatban. Bár van belőle sima benzines 48 voltos hibrid és érkezik a plug-in hibrid is, van egy olyan érzésem, hogy mind közül az elektromos változat lesz a leginkább kerek.