Teszt: Opel Mokka Electric GS - 2024.

Tessék, egy nagyító

Ezzel könnyebben megtalálod a frissítés újdonságait: nem tűnik fel rögtön, de kicserélték az első lökhárítót, megváltoztatták a rácsok formáját, szélesebbek és laposabbak, mint eddig, és a mintázatuk is új, akárcsak a függőleges levegőbeömlők alakja. A korábbi matt műanyag betétet fényes feketére cserélték, és ezzel együtt kidobták az összes krómdíszítést ugyanilyen dekorbetétekért cserébe. A retrofuturisztikus formaterv legfontosabb elemét, a hetvenes évekbeli Manta ihlette Vizor maszkot is aktualizálták, új a nappali menetfény csíkja és az alig észrevehető embléma.

A harmónia kedvéért a hátsó lámpa is csíkos dizájnt kapott, persze az új felnik és színek is segítenek felismerni a megújult Mokkát. A Laguna zöld a komplett autóipar egyik legjobb színe, és a Stellantis jó szokása szerint alapáron jár! Én biztos, hogy nem fizetnék 180 ezer forintot a Kolibri kékért, pláne a szürke valamelyik árnyalatáért. Nem lep meg, hogy ennyivel megelégedtek, mert hiába ismerjük már 2020 nyara óta ezt a formát, még mindig látványos és koherens. Az Opel kisautói közül utoljára talán a B Corsa volt ennyire divatos. Ha mázlija van, lassan is öregszik majd.

Belső konkurencia

Már a PSA konszern idejében is becsültem a franciákban, hogy képesek voltak két, hasonló műszaki hátterű autónak is egymástól teljesen eltérő karaktert adni. Most már egyenesen meghajlok a nagyságuk előtt, mert az egyesüléssel még nagyobb terhet vettek a nyakukba. Nemcsak a tucatnyi különböző márkához, hanem azok nemzeti identitásához is igazodniuk kell, miközben lavíroznak a technikai háttér kötöttségei között. Láss csodát, ezt az akadályt kivétel nélkül hibátlanul veszik! Mindegy, hogy az Alfa Romeo Juniort, a DS3 Crossbacket, a Fiat 600-ast, a Jeep Avengert vagy a Peugeot 2008-ast nézzük, a formaterv mindegyik kis crossovernél jól érvényesül.

Kellőképpen német a Mokka külseje, kis méretei ellenére határozott a kiállása és szigorú, mégsem agresszív a tekintete. A játékos színhez passzol a GS kéttónusú fényezése, ami az Opel ralis hagyományai előtt tisztelegve a motorháztetőt is bevonja a játékba. Ez már csak a stílusról szól, bátran megcsillanhat rajta a napfény, a klasszikus mattfekete nem illene a képbe. Az emelkedő övvonallal kiemelt, kidomborodó kerékjáratok masszívnak mutatják a testvéreinél szemre és centire is laposabb, szélesebb Mokkát. Az új, 18 colos felni alapáron jár, a 17 colosért 100 ezer forintot kell fizetni...

Csak semmi különcködés

Az egyéniségeknek eltérő belső kialakítás is jár, de odabent már eggyel kevésbé érzem határozottnak a művészi munkát. A legkülönlegesebb dizájnt a Peugeot-ban találjuk, a Fiat és az Alfa meglepő módon nem kapta meg ugyanazt a gondoskodást, viszont az Opel nem is akart különc lenni, sőt, kifejezetten ragaszkodtak a németesen decens elrendezéshez. Ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a Mokka műszerfala, sőt, van egy kis nyolcvanas évek sci-fi hangulata. A szellőzést fizikai gombokkal kezelhetjük, van hangerőszabályzó, illetve a menü is előhívható a középkonzolról.

Utóbbi vezeték nélküli Android Auto és Apple CarPlay csatlakoztatás esetén hasznos, de az elvileg már jobban áttekinthető menüben eligazodást is megkönnyíti. Valamiért nem tudok megbarátkozni a Peugeot és az Opel kifejezetten ízléses grafikájú, egyébként kissé kaotikus fedélzeti rendszerével. Néhány nap után mindig könnyebben boldogulok vele, de a valóban jól felépített menük ennyi fejvakarásra sem adnak okot. A digitális műszeregységgel már elégedett vagyok, ahogy a kijelzők elhelyezése is ideális, a ma már alapvető vezeték nélküli telefontöltő is praktikus helyre került.

Nem vitték túlzásba

Ha már a helynél tartunk, abból viszonylag kevés van. Ez főleg a hátsó sorban feltűnő, ahol ugyan elfér egy nem túl nagy felnőtt, kétlem, hogy ott huzamosabb ideig jól érezné magát. Ezt a lehetőséget érdemes átadni a gyerekeknek, feltéve, ha nem egy gyerekülésben ülnek, mert ahhoz annyira előre kell tolni a jobb első ülést, hogy a franciásan közeli taposó miatt oda már csak táskát vagy kabátot tehetünk. A jellegzetes üléshelyzet és ergonómia miatt egyébként egész héten úgy éreztem magam a Mokkában, mintha egy francia autót, egy Peugeot-t vagy egy Citroënt vezetnék.

Nem kisebbítem a 230 ezer forintos felárért megkapható masszázsülések érdemeit, sőt, az új, alul lapított, nem túl vastag kormány is tetszik, túlzás lenne azt állítani, hogy a német autók kedvelői megkapják a Mokkától, amire vágynak. Bármennyire masszív tárgy érzetét kelti, az általános minőségérzet elmarad attól, amit az autó karaktere sugall. Látszik rajta az igyekezet, de ez sajnos a spórolásról is elmondható. Azt nem bánom, hogy minimális pénzt költöttek a zongoralakk felületekre, sőt, örülök, hogy ez a kellemetlen anyag lassan kikopik. Az alumínium sokkal nyerőbb.

A váltókonzolon továbbra is indokolatlanul sok helyet foglalnak el a kissé szerencsétlen váltókapcsolók. Túl kicsik és nem valami kényelmes a használatuk. Van egy olyan érzésem, hogy olyan sokáig velünk lesznek, mint a PSA-korszak távirányítója a kormányoszlopon. Ez egy apróság, ami a legtöbb tulajdonost nem zavarja, de jól szimbolizálja a nagy konszernek működését, és a költséghatékonyságból származó hátrányokat. A tágassággal hadilábon áll az elektromos hajtáslánc miatt 40 literrel kisebb csomagtartó is. Nem vártam csodát, de 310 liternél a konszerntársai is többet tudnak.

Ismerős technika

Ma még okos dolog, hogy ugyanabból az autóból lehet választani belső égésűt és tisztán elektromosat is, igaz, az árakat látva ebben sokan kételkednek. A 136 lóerős, 1,2 literes, háromhengeres, turbós benzines alapmodell 8,99 milliós alapárához képest a cégautóként, 3,6 milliós állami támogatással 10,39 millióért elvihető elektromos Mokka akár alkalmi vételnek is tűnhet, viszont magánvásárlóknak még kedvezménnyel is 13,99 millióról indul a konfigurátor. A tesztelt GS kivitel már 14,49 milliós tétel, sovány vigasz, hogy jelenleg a testvéreinél olcsóbban elvihető.

Ugyanazt tudják, egy 156 lóerős, 260 Nm nyomatékú villanymotor hajtja az első kerekeket, az NCM kémiájú lítiumion akkumulátor nettó 51 kWh kapacitású, ami az üresen 1540 kilós, tehát viszonylag könnyű önsúlyból 339 kilót tesz ki. 9,0 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, és tisztességes, német autópályán hasznos végsebességre, 150 km/h-ra képes, ami persze radikálisan csökkenti a WLTP szerint 403 kilométeres hatótávot. Kipróbáltam, ott garantáltan elbúcsúzhatunk a városban produkált 12-13 kWh/100 km-es átlagoktól, nem véletlenül 15,4 a gyári fogyasztás. 

Nálam végül 16,4 kWh-t fogyasztott, ami 310 kilométeres hatótávot jelent. Mivel ez a jobb lábunk mellett az időjárástól és más körülményektől is függ, vegyük úgy, hogy ennyire szinte bármikor képes. Bár a modern villanyautók extrái, a frunk és a nagyteljesítményű 230 V-os csatlakozó (V2L) is hiányoznak, a mindkettőnél hasznosabb hőszivattyú alapáras. Cserébe a 7,4 és a 22 kW teljesítményű AC töltőkábelt is tartozékként kínálja az Opel 149, illetve 197 ezer forintért. A DC töltés legfeljebb 100 kW-os lehet, ez a folyamat a megfelelő oszlopnál 10-ről 80 százalékra 26 percig tart.

Önmagáért szeresd!

Lehet, hogy nem ez a leginnovatívabb villanyautó, és a kényelmi extrák többségén túl még az asszisztens rendszerek egy részét is 890 ezer forintos csomagban kell megvenni hozzá, mégis a formás e betűvel megkülönböztetett Mokkát ajánlom a választékból, mert nemcsak a háromhengeres hajtáslánc költségeitől szabadít meg, hanem egy harmonikusan működő, főleg városban könnyen kezelhető, semlegesen viselkedő, csendes crossovert kapunk vele. Még az Opelként eleve feszesebbre hangolt futóművének is jót tesz a padlóba épített plusz súly, ami az irányíthatóságán is javít.

Tempósan bevett kanyarokban, pláne úthibára hajtva hajlamos a bizonytalankodásra, és az említett extra tömeget sem tudja letagadni, szintetikus kormányzása és a hozzá passzolóan visszafogott teljesítményleadása legalább következetes, azt sugallja, maradj higgadt, akkor minden rendben lesz! Rövid városi utakra, óvodai, iskolai körökre és bevásárlásra használt, akár második autóként praktikusan nem kell többet tudnia. Aki erre szánja, szeretni fogja, és nem rója fel neki a hibáit. Azt hiszem, a franciák is egy ideális világba, nem egy öldöklő verseny kellős közepébe szánták...