Amikor a Porsche 2002-ben piacra dobta az első Cayenne-t, sokan istenkáromlásként élték meg. Nem értették, hogy ez csak egy áldozat annak az oltárán, hogy lehessen 911 és egyéb ínyencségek. Majdnem minden gyártónak szüksége van egy Cayenne-re, ha nem az árral szemben úszásból akar megélni. Ha az elméletem igaz, akkor a Mazdánál ez az új CX-5.

Legalábbis az utóbbi időben a Mazda keményen szembement a trendekkel, ami valószínűleg nem olyan kifizetődő, ellenben sokkal stabilabb rajongó- és vásárlóbázist épít. Hiszen mondj még egy olyan nem prémium gyártót, amelyik Európában frissen fejlesztett bő háromliteres sorhatos motorokat kínál – akár dízelt is –, hosszmotorosra építi a nagyobb SUV-jait vagy éppen visszahozza a köztudatba a hétköznapi használat során bizonyítottan nem hatékony Wankel motort. A Mazda a saját útját járja, és nekem speciel szimpatikus ez a mentalitás, minden tesztautóban éreztem egy kis plusz tökösséget.

Túlnőne magán?

Éppen ezért volt annyira különös, amikor megmutatták nekünk először élőben az új CX-5-öt. Jól néz ki, ezt nem vehetem el tőle, de nincs benne semmi olyan unikális, amitől rásüthetném azt a tökösséget, amit mondjuk egy MX-30-ra. Na jó, annyira nem kell különcnek lenni, de még a CX-60-at is egy üdítőbb dolognak tartom, és egyébként nincs is messze egymástól a két modell – csak elvben. A CX-5 ugyanis annyit nőtt az előző generációjához képest (11,5 centivel hosszabb, 1,5 centivel szélesebb és 3 centivel magasabb), hogy lassan beéri a CX-60 közel 4,8 méteres hosszát. Külső dimenzióiban 3-6 centi különbség van a két autó között, így hát kézenfekvő a kérdés, mi szükség van a CX-5-re?

Megkérdeztem a Mazda egy magas rangú mérnökét, a válasz nem olyan bonyolult: míg a CX-60 egy inkább prémium szegmensbe irányított modell, a CX-5 egy családi autó – csak hát SUV, mert most az a divat. Ezt valahol a technika is igazolja, hiszen a CX-60 egy hosszmotoros, alapvetően hátsó kerék meghajtásra tervezett platform, míg a CX-5 az orrában keresztben hordja a motorját, így tágasabb, praktikusabb utastérrel operál. Olyannyira, hogy bizonyos számokban a CX-60-at is lekörözi: például 583 liter csomagteret kínál a testvérmodell 570-je helyett.

De az elődhöz képest is sokat nőtt az új CX-5, pedig már abban is lehetett érezni, hogy a térkínálat előnyt élvez más szempontokkal szemben. Eleve sokat számít plusz 11,5 centi a tengelytávban, hiszen ezzel bőségesebb utas- és csomagteret alakíthatnak ki, a beltér újratervezése pedig egy másik érdekes trükk. Itt egy kicsit vakartam a fejemet, hiszen a Mazdát imádtam a modern, de konzervatív felépítésű beltereiért. Olyan lelkesedéssel szállították a gombok tengerét, hogy külön sajtóközleményt adtak ki anno a klímapanel gombjainak nyomásérzékenységének fejlesztéséről. Szeretem, ha valaki ilyen részletekbe menően igényes a munkájára, erre itt a CX-5. Mi ez, kedves Mazda?

Hol vannak azok a húsos, csontos gombjaim, amik keményen, precízen és mindeközben finoman jutnak el A állásból B állásba? A vészvillogón? Az első és a hátsó szélvédő fűtésén? Hát kösz. Ezen a ponton egyébként éltem a gyanúperrel, hogy az új CX-5-nek köze lehet valamelyik Changanhoz, hiszen a kínaiakkal közösen fejlesztett Mazda 6e egy nagyon hasonló, letisztult, egyszerű, táblagépközpontú utastérrel operál. De nem, a mérnökember szerint azért döntöttek az egyszerűbb dizájn mellett, mert alkalmazkodtak a vásárlói igényekhez. Tehát akkor a Mazda csak akkor tökös, amikor olyanja van? Vagy csak pénzt akar keresni?

Na ezen a ponton ugrott be a Porsche Cayenne sztori, itt jöttem rá, hogy a Mazda talán csak bűnbakot keres. Valamit, ami bizonyítottan jól fogy – a széria 2012-es indulása óta 4,8 millió darabot adtak el – és kellő mennyiségű pénzt termel, hogy csinálhassanak nagy motorokat, tolhassák a Wankel szekerét, sőt, még sportautót is építsenek köré. Ennek fényében máris szebb autónak gondolom a CX-5-öt és összességében az utasteret is értem.

Ha ez az ára, legyen táblagép

Azt be kell lássam, hogy letisztult, a középen elhelyezett kijelzőn tényleg minden elfér. Persze csak ha megrendeljük, hiszen a 15,6 colos kijelző feláras móka, kisebb pénzű vásárlók érjék be 12,9-cel – az se kicsi. A műszercsoport minden esetben digitális, a váltó pedig mindenképpen automata, tehát elég kevés dolgot kell piszkálni. Főleg a központi kijelző felel a funkciókért, de első blikkre nem olyan automatizált módon, mint egy Teslában. Pedig a mérnök meglehetősen nagy önbizalommal azt mondta, hogy ha a kezelőfelület elég jó, akkor feleslegesek a gombok. Statikus bemutató révén egyelőre nem tudom alátámasztani ezt az állítást, de szimpatikus a magabiztosság.

Érdekes megoldásnak tartom, hogy a CX-5-ben kitartottak a fizikai váltóbot mellett, de lehet, hogy ez csak egyszerű spórolás. Engem nem zavar, elfér, nagy a beltér és kényelmes öt felnőtt embernek – de négynek biztosan. A minimál dizájnnak nemcsak az az előnye, hogy tágasnak hat, de tágas is, semmi sem lóg bele az aurámba, és a sofőr látóterét is csak annyi eszköz zavarja, amennyi kötelező – például az érintőgombos kormány. Mondjuk sokat segít a helyzeten, hogy a bemutatóra egy fullos, Homura felszereltségű CX-5-öt hoztak, aminél választható extra a vajbőr kárpitozás, a világos anyaghasználat pedig mindig egy kicsit jobb térérzetet eredményez.

Ráadásul ott világít a műszerfal tetején az a hatalmas kijelző, amin a Google rendszere fut, ennek minden pozitív velejárójával. Ilyen a Google Maps térképalkalmazás vagy a Google Play áruház, ahonnan további appokkal tuningolhatjuk az élményfaktort. Illetve fontos kiemelni, hogy a CX-5-ben elérhető lesz a Google Gemini mesterséges intelligencia alapú asszisztense is, amivel jókat beszélgethetünk menet közben. Szóbeli kérésre mindent megcsinál, elvileg a kormányt sem kell majd elengedünk, ha csak fél fokkal tolnánk feljebb az utaskabin hőmérsékletét – így tényleg nem kellenek a fizikai kapcsolók. Csak aztán tudjon majd magyarul is.

Gyengébb lett, de nem ez a lényeg

A generációváltás előtt egészen széles motorkínálattal volt elérhető a CX-5. Nem csak erősebb turbós négyhengeresek voltak a palettán, de még egy 2,2 literes, Skyactive-D dízelmotor is, ami végül is ideális választás lehet egy családi autóba. Az új CX-5-ből azonban nemcsak kikopott a dízel opció, de a 2,5 literes Skyactive-G motoron kívül minden lehetőség eltűnt. Ráadásul eddig csak erősebb CX-5-ök voltak a palettán, a lista alját egy kétliteres, 162 lóerős motor jelentette.

Hogy ezt miként redukálták le 141 lóerőre, ráadásul a 2,5 literes, négyhengeresből, azt nem tudom, de a Mazda szerint ez a helyes út. Szívómotor létére egyébként nem pörgették szét, nem is csoda, ennyi köbcentiből ilyen teljesítményt kiemelni nem tűnik nagy truvájnak, de afelől sincs semmi kétségem, hogy tisztes mérnöki munka van a motorban. Már-már a dízelekre hajaz a karaktere, amikor 4500 és 5000 között leadja a csúcsteljesítményét, bár a nyomaték csak 3500-tól ébred. Nem túl széles a hasznos fordulatszám-tartomány, így az újrahangolt hatsebességes váltón áll vagy bukik az egész történet.

Később lesz más motor is a CX-5-ben, de kezdetben be kell érni ezzel a kombóval, hiszen váltóból sincs másik. Az egyetlen variálható tétel az összkerék-hajtás, ami opcionális elem a bevásárlólistán. Ez néhány plusz kilón túl ad egy intelligens nyomatékelosztással dolgozó rendszert, ami segít gyorsulni, kanyarodni és csúszós úton nem meghalni. Csupa pozitív tulajdonság, mondjuk a gyorsulásnál nem lesz sok feladata, mert az 1,6-1,7 tonna között mozgó autót ez a szerény teljesítmény és a 238 Nm nyomaték nem tudja tíz másodperc alatt felhajtani százra.

De ez egy családi autó, ez nem is igazán szempont. A közönségnek sokkal fontosabb, hogy egy 24 voltos lágy hibrid rendszerrel megtámogatva elvileg 7,3-7,7 liter között elvan a CX-5, ami 56-58 literes tankkal elvileg bő 750 kilométerre elég – persze ha tudjuk tartani a lábunkat. Meglepne, ha egy jól megpakolt, biciklikkel és tetőboxszal felextrázott családi csatahajóként tudná ezt a fogyasztást. Sőt, elvileg két tonnát húzhat maga mögött fékezett tréleren, kíváncsi lennék, hogy akkor milyen menetdinamikával operál.

Ez a jövő zenéje, egy statikus bemutató alapján nem vonok le messzemenő következtetéseket, csak elfogadom látatlanban a sok új elektronikát. Más kérdés, hogy ezeknek a fele ma már kötelező, de van fékasszisztens, sofőrfigyelő, holttérfigyelő és egy rakás vezetéstámogató, illetve egyéb biztonsági rendszerek. Ezek közül talán csak azt a távolságtartó tempomatot emelném ki, ami segít csurogni a reggeli dugóban, illetve azt az egységet, ami figyeli a sokszor láthatatlanul magasra szerelt jelzőlámpákat és pittyen, ha a miénk zöldre vált.

Ennyiért? Hol a csapda?

Fura öszvér a CX-5, nem igazán tudom hova tenni. Tágas, kényelmes és modern belteret kínál egy rakás korszerű kütyüvel, de visszafogott hajtásláncot kapott, ami valószínűleg nem fogyaszt majd olyan pengén, mint a katalógusadatokban – de ne legyen igazam. Nekem hiányzik belőle a mazdás kreativitás, de talán kárpótol, hogy itthon alig 13,7 millió forintról indul és mától már akár rendelhető is a típus.

Méreteiben és szellemiségében egészen hasonló helyről indul a nemrég frissített Kia Sorento is, de az 18,2 millióról indul. Ez elég jelentős ugrás a Mazdához képest, pedig ez az egyik legolcsóbb konkurense. A D-szegmens SUV-k között nem olyan kiélezett a verseny, mint egyel lejjebb, így egy Volkswagen Touaregnek is elnézi az ember, hogy 24 millió fölött indul. Mindezek fényében máris nem tűnik olyan szomorúnak az a hajtáslánc, és esélyes, hogy így is egy kiváló családi célszerszám lesz a CX-5.

A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!

Sturcz Bertalan
Sturcz Bertalan
Újságíró
A féltudásom már félsiker, a többit internettel és szakértőkkel kompenzálom. Ami technika az érdekel, mindennek utánanézek és páros lábbal viccelődök sztereotípiákon. Autózok, motorozok, biciklizek, rollerezek, gyalogolok, így egy kicsit valamiért minden közlekedő utálhat, közben írok, kiabálok, műsort vezetek és kamerázok, tehát felületet is adok hozzá.