Parizer vs. téliszalámi

Ha viszont a részleteket nézzük, a Mercedes egyértelműen agyonveri a BMW-t, legyen szó klímáról, tolatóradarról, ülésről, kezelőrendszerről, a gombnyomásra lesüllyedő hátsó fejtámlákról vagy az egyéb apró figyelmességekről – egyszerűen élhetőbb autó. Ez ott kezdődik, hogy az E-osztályban valóban hasznos rakodóhelyek és pohártartók vannak, nem egy nyikorgó könyöklőrekesz és olyan pohártartók, amilyeneket egy kínai autóban is kiröhögne az ember: az egyikből az utas kiüti a térdével a tartalmat, mert rossz helyen van, a másik pedig három próbálkozásból kétszer ki sem jön a helyéről. Ez tényleg gáz. A Mercedesben az ember le tudja tenni a mobiltelefonját egy olyan helyre, ahonnan nem repül ki az első kanyarban − mert a BMW-ben bizony ez történik. Ezek csak apróságok, de minőségi különbséget tesznek a két autó között. Igaz, az E-osztály csomagtartójában is van pár méltatlan részlet, ahogy ezt Zsolt már kifejtette . Ott azonban viszonylag ritkán utazik az ember.

Hozzátenném, hogy az én lelkivilágomhoz mindig közelebb álltak a BMW-k, ám ez az 5-ös valamennyi közül az egyetlen, amit sohasem tudtam megszeretni. Talán a dizájn, talán az iDrive tehet róla, ezt most kicsit update-elték, több a gomb hozzá, így legalább a fő menüpontok elérhetők. Igaz, az alaphülyeségek megmaradtak, például a rádió Local-1,2,3, stb. néven mutatja azokat az adókat, ahol nem volt türelme megvárni az RDS-jelet, ahelyett, hogy simán kiírná a frekvenciát. Az embernek legalább esélyt adna arra, hogy rájöjjön, mi is az. Azt sem értem, hogy az állomáslistán miért úgy kell közlekedni, mint öregapán csöves rádióján. Azt meg pláne, hogy ezt miért másolta le a Mercedes. De az legalább nem titkolja az azonosítatlan adók frekvenciáit.

Az E-osztályban sem lehet megúszni a nagy kerek kezelőgombot, de ritkán kell hozzányúlni, mivel a legtöbb dolog simán kezelhető a kormányon lévő gombok és a műszerek közepén lévő kijelzők segítségével – a nagy középső képernyő csak az audiorendszerhez, illetve – ha van – a navigáció és tévé megjelenítésére szolgál. Érdemes megemlékezni a Mercedes klímarendszeréről is: a műszerfal tetején az első tíz centi, az utastér teljes szélességében egy rostély, ahol huzatmentesen érkezik a levegő. Bár állítható a befúvás agresszivitása, a diffúz üzemmódban gyakorlatilag érzékelhetetlen a légáram, miközben jó a hőmérséklet. Egyszerűen zseniális, lényegében az autó megvételekor beállítja az ember, és többé nincs vele gond. A BMW csupán a hagyományos befúvási módokat nyújtja, igaz, elég jól, ha már lehűlt valamennyire az utastér, de hiányzik belőle hátul az ajtóoszlopokon lévő levegőrostély is. Ezek a dolgok egyértelműen az 5-ös korára utalnak.

A BMW erőssége a nagy és sokhengeres motor, meg a hatalmas nyomaték, csakhogy nem egyértelmű minden előnye. Hogy miért? Azért, mert a soros motorban több nagy tömegnek kell megmozdulnia gázadáskor. Ráadásul egyetlen turbóval nem tudtak olyan zseniális felpörgési tulajdonságokat elérni, mint a Mercedes a kettővel. Miközben a Mercedes nyomatéka 500 Nm, vagyis ugyanannyi, mint a BMW-é.

Azonban nagy csodák nincsenek, padlógázon a BMW rémisztően jól gyorsul, ha már elkapta a fordulatot, a lusta automata pedig megtalálta a megfelelő fokozatot. Álló rajttal százig cirka egy másodpercet ver az E 250CDI-re (6,8 mp kontra 7,7), de nem is vártam mást. Azonban a napi közlekedési szituációkban a Mercedes motorja képes visszakapcsolás nélkül megoldani olyan gyorsításokat, ahol a BMW hatgangos váltója és irtózatos forgó tömegei miatt kínosan lassan reagál, igaz, utána meg nagyon megy – valahogy hiányzik a középút. Mindez annak ellenére így van, hogy a Merciben a régi ötfokozatú automata váltó van. Igaz, valamit csinálhattak vele, hogy ennyire gyorsan és finoman működik. Ami a fogyasztást illeti, a BMW feltűnően sokat eszik a Merci mellett, ugyanolyan lassan haladó városi forgalomban minimum egy literrel magasabb volt az átlaga, míg az E 7,5-10 között bármikor elment, az 5-ös 8,5 alá sosem ment, viszont könnyedén a 12 liter fölé kúszott, különösebb száguldozás nélkül.

És a hang? Szebb a hathengeresé, kintről hallgatva pláne, a négyhengeres dízelhang eléggé taxis hangulatot varázsol az E-osztály köré. Viszont a Mercedes utasterében elképesztő a csend és a vibrációmentesség, még a BMW-hez képest is: a motort a végletekig kipörgetve jön csak némi hang, amúgy csak távoli surrogás hallatszik. Gördülési zaj egyáltalán nincs, szemben az 5-össel.

A BMW alapból sportosabb futóművű, de ez csak sima úton előny, továbbá autópályán – amúgy állandóan zötyög. Ez részben a defekttűrő gumik érdeme, nem csak a rugózásé. A Mercedes, egy egyszerű változó lengéscsillapítóval elérte, hogy lassú menetben fényévekkel finomabb legyen a rugózása, de amikor sportosra vesszük a figurát, felkeményedik valamennyire. Igaz, három utassal már kicsit beleng göröngyösebb úton, de stabilan kanyarodik közben, a BMW ugyanott pattog. A kormányzás közvetlenségével egyiknél sincs gond. Kis tempónál, úgy 40-ig a Mercedes kormányzása nagyon felkönnyül,ezért egyszerűbb a manőverezése, a BMW-ét erősebb kézzel kell tekerni. E fölött eltűnnek a különbségek, a Merci is elkezd visszajelzést szolgáltatni, és az autó a BMW-éhez hasonló agilitással reagál. Ez a régebbi, döglött kormányzású Mercedesek után komoly dicséret az E-nek.

Egymás után vezetve a két kocsit, az E-osztálynak saccra másfél generációnyi az előnye a BMW-vel szemben, úgy, hogy se nem nagyobb, se nem gyorsabb, sőt, jelen esetben kevesebb hengere és fokozata van. Egyszerűen finomabb, komfortosabb, jobban optimalizált, szinte minden részlete kidolgozottabb. A négyhengeres, kétturbós dízel pedig zseniális – ezek után mit tudhat a V6-os? Belegondolni sem merek. De nem féltem a BMW-t, egyszerűen azért, mert elég markáns és agresszív, hiányzik belőle az az egykedvűség, amivel a Mercedes a legnagyobb száguldozást is sima közlekedésnek álcázza. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy ők komoly ellenfelek lennének a való életben, annyira ellentétes pólust képviselnek. Mégis, most érzem először úgy, hogy ma sokkal jobb mercisnek lenni, mint bármikor, noha a BMW egyértelműen gyorsabb. Pedig tessék elhinni, tényleg nincs semmiféle Mercedes-buzériám.