DIV.kepre1
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/lexusrx400h//.gdata/cikk/lexusrx400h_005.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: white;
height: 340px;
}
DIV.kepre1 P
{
margin-top: 255px;
width: 510px;
height: 150px;
}
Gyengülünk, satnyulunk, és ez a Lexus-tulajdonosokat fokozottan
fenyegeti. Ha valaki egyszer Lexust vesz, át nem ül másba, és
hamarosan felnő az első nemzedék, aki Lexusba született,
nyilván ők se érik majd be rosszabbal, leszámítva a lázadókat, akik
felspécizett, harmincéves Hyundai Elantrákkal száguldoznak.
A harmadik generációs lexusosokat már akkor is fel lehet ismerni, ha
nincs náluk slusszkulcs, vagy amit addigra kitalálnak.
Kicsik lesznek és puhák, testalkatuk pedig a
szalamandraporontyokéra emlékeztet majd, csökevényes végtagokkal,
gyengécske szellemi képességekkel.
Általában szkeptikus vagyok a nemzeti karakterek létezésével
kapcsolatban, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy a japánok a nagy,
földi átlagnál hajlamosabbak a bekattanásra. Japán népes ország,
fejlett számítógépes infrastruktúrával, így a Toyota valahogy
kibulizta, hogy értesítsék, mikor,
melyik börtönből szabadul valamilyen bekattant mérnök, vagy
feltaláló. És ott várják a kapuban, hogy gyorsan leigazolják
Lexus-fejlesztőnek. És ilyenből van már nekik legalább harminc.
Az RX 400h külsejéről nem sokat lehet elmondani -
az egyetlen h betűt leszámítva ugyanolyan, mint bármelyik RX.
Szép, szép, de nem olyan látványos műremek, mint egy Nissan Murano,
vagy egy Infiniti FX. Inkább a lexusos hagyományok szerint nem
különösebben látványosan, de elegáns.
Belül ez egy Corolla. Elsősorban az anyagok miatt, de a legtöbb
forma is ismerős. És azt mondom, nem is baj, inkább a Corolla
dicsőségére válik, az is elég míves munka belül. Lexus, persze, tehát
tudatos lehet, hogy ilyenre vették a belteret. Ha valaki nem egyből
Mercedesbe született, és végigjárta a vállalati szamárlétrát, mielőtt
megvehette első nagy Lexusát, nyilván ember is volt, és sok időt
töltött Corollában, tudat alatt tehát ezért olyan otthonos.
A nagy nyuszifüles középkonzol jelzi csak, hogy valami nagyobb
dobásban ülünk. A ferdén futó élek miatt nehéz lehet valami más hifit
belebarkácsolni, de ez a Mark Levinson fejegység nem is igényli, hogy
kidobjuk. Olyan jól persze nem szól, hogy megérje a hárommilliót
(3 105 000 Ft),
amit a Mark Levinson csomagért kérnek, de amíg meg nem láttam az
árát, tökéletesen szólt.
Corollás, de tökéletes. Akit csak a vezetőüléshez eresztettem,
elájult, hogy ami az ablakon benézve nem látszik, odabent mennyire jó.
Semmi extra, csak úgy jó, ahogy van. Az ülésfűtést is tökéletesen
oldották meg, felismerve az emberiség ősi vágyát, a fokozatmentesen
állítható hőfokot. Két kis forgó potméter, melegben visszatolhatók a
középkonzol szintjébe, ne porosodjanak. Az ülésfűtés gombjai mellett
külön lámpamosó gomb, mert lámpát tényleg nem kell olyan gyakran mosni,
mint ablakot.
Az ajtó felőli kartámasz tökéletes helyen van. A támla oldalából
lehajtható középső karfa elsőre túl magasnak tűnt, de nem kellett sok
idő,
annyira tökéletesen pöffeszkedtem, hogy még a kormányzástól is
elment a kedvem. És már láttam is magam, mint amőbát, akit kinéznek
maguk közül a szalamandrák; még két nemzedék, és nem fogom tudni
kinyitni a könyöktámasz saját súlyával nyíló és záródó csapóajtóját. A
hátsó ajtó szerencsére gombnyomásra záródik.
Országúton, akárcsak normális városi haladásnál, csak az első
kerekeket hajtja, többnyire a benzinmotor. Ha a vékonyába mélyesztjük a
gázpedált, mindent belead,
Otto meg a két villany nekifeszül a féltengelyeknek, és a hibrid
félszerzet Hegyeshalomig meg sem áll. Az az igazi vicc a
villanymotorban, hogy ha 140-nél kapja a padlót, úgy megindul, ahogy
ilyen tempónál csak ultrabrutál sportautók szoktak.
Motorok
Az RX 400 benzinmotorja az amerikai RX
330-ból ismerős 3311 köbcentis, 24 szelepes V6-os, 211 lóerővel
(@5600) és 288 Nm-rel (@4400). A két villanymotor 167 lóerőt adhat
le, amihez kicsit pörögniük kell (4500 RPM), 333 Nm-es nyomatékük
viszont a trolikból ismert villanymotor-karakterisztika szellemében
már nullás percenkénti fordulatról megvan, egészen
ezerötszázig.
Megdöbbentem és kicsit
meg is szeppentem, amikor először tapasztaltam, hogy a
hátsó villanymotor játszadozásra is alkalmas. Egy kanyarban
adtam neki, leginkább hogy halljam, vagy ugye, a menet közben nézegetni
nem szabad monitoron lássam, küszködik-e ilyenkor magával, egymásnak
esik-e motor és fék, dógozik-e az ESP, vagy csak simán elszabotálja az
egészet, és megy tovább, ahogy kell.
Személy szerint az utóbbira tippeltem volna, túl okos ez ahhoz,
főleg, hogy még a menetbiztonsági elektronikát se kapcsoltam ki, ha
egyáltalán lehet. És erre
a kéttonnás, fullextrás okostóbiás fara szépen megindul kifelé,
az Árpád-híd felhajtóján, szép dolog, mondhatom. Aztán persze mire a
híd feléhez értem, már felfogtam, hogy ilyet, normális kanyar kellős
közepén hirtelen padlógázt csak olyan tulkok nyomnak, akiknek ezzel
vélhetően valami tervük van. És a Toyotánál rájuk is gondoltak -
tulajdonképpen szép.
A szibariták
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz
(részlet)
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.
Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének;
Elődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya.-
Oh! más magyar kar mennyköve villogott
Atilla véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.
A szibarita szó lassan két és fél évezrede jelenti a luxusban és
önmaga kényeztetésében elpuhult embert. Szibarisz dél-itáliai görög
város lakói a legendárium szerint tényleg kissé túlzásba vitték a
kifinomult életet, Seneca is elmesélt egyszer egy jellegzetes
szibarita-adomát. Egyszer egy szibarita panaszkodott, hogy nem
aludt az éjjel. Kérdék tőle, miért. Hát mert az éjjel valahogy
alákeveredett egy rózsaszirom, ami felsebezte testét.
Muhahaha! - tört ki harsány nevetésben a hallgatóság.
Érdekes, hogy már csak Berzsenyi ódája alapján is azt
gondolnánk, Sybaris végzetét az okozta, hogy az ellenséges hadsereg
egyszerűen adott egy pofont a város védőinek, akik elpityeredtek,
és átengedték szülőföldjüket az életképesebb, elpuhulatlan
egyedeknek. A szibaritizmus azonban nem ennyire egyszerű, vagy
talán a luxus, amire a többiek irigykedtek, igaz volt, a szibariták
mégse puhultak el.
A rivális görög gyarmat, Krotón hadserege ugyanis hadicsellel
volt kénytelen elfoglalni a várost. Az ostromlók tudták, hogy a
szibariták imádták a lovaikat, és még dudaszóra táncolni is
megtanították őket. Egyértelmű volt tehát, hogy amikor
felsorakozott a szibarita lovasság, a krotóniak gyilkos
dudakoncertbe kezdtek. A sorok egyből felbomlottak, kezdetét vette
az összeomlás, és Itália történetének egyik legsúlyosabb
vérengzése.
Sibarist Krisztus előtt 650 körül alapíthatták a dórok
Itáliában, a mai Campania területén. A római birodalomban Paestum
névre keresztelt települést Krisztus előtt 273-ban foglalták el a
latinok, és amikor Hannibál érkeztére sok itáliai város szakított
Rómával, az egykori Sybaris hű szövetséges maradt.
A Vezúv Krisztus előtti 79-es kitörésekor a város nagy része
elpusztult, a terület lassan elmocsarasodott, de a hatalmas
Héra-templom ma is áll. Bár a templom a legnagyobb épségben
fennmaradt dór építmény, sokáig elfeledve állt, csak 1740-ben
fedezték fel. Az egykori Sybaris és temploma Salerno városa felé,
az A3-as autópálya battipagliai lehajtójáról az S18-as úton
érhetjük el. A helyszín naplementekor az igazi.
Az RX 400-zal
öröm az élet, de kiváltképp a parkolás. Tolatáskor nemcsak a
szokásos, kamerás, lehetséges variációkat zöld és piros vonalakkal
bejelölő monitor segít, hanem az automatikusan lebillenő külső tükrök
is. Kisebb autókkal is nehezebben parkoltam be szűk helyre, de ezzel
még a járdaszegély melletti 5-10 centin belülre is sikerült, és mindezt
olyan gyorsan, mintha valami kaszkadőrsóra gyakorolnék.
Nagyszerű, hogy az érintőképernyőn csak akkor követhetjük nyomon az
energiaügyi információkat,
ha előtte a megfelelő nyomógombbal aláírtuk, hogy menet közben
semmi szín alatt nem nézünk oda. Na persze, kecskére káposztát.
Ha lett volna sofőröm, nem kell hazudnom a Lexusnak, így viszont be
kell valljam, minden induláskor csalárdul
"I agree"-ztem.
Városban is hallatlanul érdekes nézegetni, mikor indítja el a
benzinmotort, hogyan tölti az akksikat, a kerekek felől szaladó
zöld nyilacskákkal.
A legizgalmasabb, amikor váratlan és rendszertelen pillanatokban,
persze nyilvánvalóan tudományos megalapozottsággal, de egy
szempillantásnyira beindul valamelyik benzin- vagy villanymotor.
Fordulatszámmérő nincs, a villanymotorok miatt nincs sok értelme,
mert eleve melyik motor fordulatszáma? Villanymotornál különben
sincs jelentősége.
A V6-os viszont olyan szépen szól, ha hajtjuk, hogy ahhoz jól
esne a fordulatszámmérő. A kW-kijelző se rossz, a padlógáz az 200 kW-ba
kerül, a 140-es utazósebesség tartása nagyjából 100-ba.
Gazda szeme hizlalja a vetést, meg a jószágot, én is beleszuggeráltam
a monitorba néhány wattórát, amit persze külön képernyőn követetünk
nyomon, zöld gombóckákat oszlopdiagramokon.
Ja, persze, I agree, nyilván, sose nézek monitorra. Néhány nap
alatt képtelen voltam leszokni a veszélyes szenvedélyről, gondoltam,
utánajárok, mennyire fenyegeti a magyar átlagautóst egy szemközti
sávból átsodródó, wattórákon kéjelgő lexusos réme.
Az első hír rossz: már 21 hibrid RX-et adtak el Magyarországon,
és további 20 van kiszállítás alatt, tehát megrendelték és kifizették.
Ez elég félelmetes. Viszont a már huzamosabb ideje hibrid SUV-ot
használók azt mondják, egy-két hét, és nem meditálnak többet az
energiaellátási vázlaton, inkább az átlagfogyasztáson kéjelegnek. Tehát
le lehet szokni.
A fogyasztás mindemellett nem
olyan alacsony, legalábbis meg nem fog rajta döbbenni senki.
Ha állandóan a monitort bámuljuk, minden kigurítási lehetőséget
kihasználunk, olyan óvatosan gyorsítunk, hogy már öt szólamban
káromkodnak a mögöttünk feltorlódott szerencsétlenek, és boldogan
konstatáljuk, hogy szinte alig indult be a dugóban a V6-os, és
általában véve is jók voltunk, szóval a fogyasztást ideig-óráig 9 liter
körül tarthatjuk. De abban a pillanatban, amikor megfeledkezünk a
spórolásról, és csak közlekedünk, rögtön 12 liter lesz, vagy kicsit
több.
Nem irreálisan alacsony fogyasztás tehát,
kicsit több, mint egy dízelé nagyjából hasonló felépítménnyel és
súlycsoportban. A
Toyota Land Cruiser háromliteres dízellel, sokkal fickósabb haladással se
nagyon ment 11 liter fölé.
Szeretem én a dízelt, de ez
a hibrid azért más világ - mindenben sokkal jobb. A legjobb
dízel se rúg ekkorát, kell, hogy a turbó tölteni kezdjen, és ahhoz
azért kell egy kis fordulatszám. A hibrid meg bárhol, bármikor lórúg,
lassú poroszkálás vagy 160, neki aztán mindegy.
És ez az igazi autóipari omerta, a hallgatás törvénye. Ha a klímát
kikapcsoljuk, végre megtudjuk,
valójában milyen mechanikai zajok vannak egy autóban. Jó,
persze, sajnos a Lexussal nincs nagy szerencsénk, mert eleve marha
csöndes, de érdemes fülelni. Das Boot, búvómenet.
Szép a xenonja. Jó erősen világít, de nem a szokásos, mintha a
fénykéve után vonalzóval rajzolták volna be a sötét területet; szép az
átmenet, xenonperverzeknek van miben gyönyörködniük. És természetesen
bixenon, olyan reflektorral, hogy Hargitai Károly feleennyi fényért is
riadóztatná Trethon Juditot, meg a teljes magyar
ufológustársadalmat.
A futómű kényelmes, de az autó nem bólintgat feketén, mint az eperfa
lombja. Kanyarodni kanyarodik, autópályás tempónál se bizonytalanodik
el, de ez nagyban a 18 colos kerekeknek köszönhető.
Dizájn ide vagy oda, én inkább kisebbeket raknék rá, mert ezek a
gumik már egy kavicson áthajtva is berázzák a kasztnit.
Tökéletes autó, és épp
az benne a különleges, hogy egy ennyire előremutató technológia
ennyire kiforrott benyomást keltsen. Más kérdés, hogy ennyiért én
egy másik tökéleteset vennék; az RX400h 16 millió feletti alapárából
egy minden szempontból fullos dízel Toyota Land Cruisert. Ugyanakkor
senkit nem beszélnék le a hibrid Lexusról. Értem, mire gondolnak.
A szerző értékelése
