Iszkolás a józanságból

2004.09.07. 11:04

Balatonra mentem egy vánszorgó, ocsmányul büdös tartályautó mögött, és húszadszorra kellett visszamenekülnöm mögé előzés helyett. Három hengerem és 53 lóerőm volt egy ezres Swiftben. Szálanként hullott ki a hajam. Monoton mantrát daráltam: sportautót akarok. Sportautót akarok. Sportautót akarok.

 
  TotalCar házon belül
 
  A tesztautók általában egy hétig vannak az autós szakíróknál. Lehet róluk véleményünk, de a hosszú távú együttélésről fogalmunk sincs, pedig aki autót vesz, több évre tervez. A TotalCar most régi adósságát törleszti: a következő napokban a szerkesztőség saját tulajdonú autóinak tartóstesztjeit olvashatják. A keddi műsor Nínó Karotta ügyvezetői Nissan 200 SX-e.

Eddig megjelent:
Saab 900 Convertible - 1992
csik.jpg

Az autózást egy 850-es Fiattal kezdtem. Aztán jött egy dízel I-es Golf, aztán egy vén Saab 900 turbó. A Saab csodálatos autó volt. És egy igazi mocskos ribanc: minden törődést nyűglődéssel viszonzott, minden ráköltött pénzemért újabb vagyonokat követelt. Megőrjített, eladtam a pokolba, és megvettem a legolcsóbb, legegyszerűbb, legújabb autót, egy nullkilométeres Swiftet. Két évig bírtam.

Félreértés ne essék, semmi baj a Suzukival. Minden racionális megfontolás alapján remek választás volt, egy fillért se költöttem rá, nem fogyasztott benzint, és nem romlott el. Csak a lelkemet ölte meg egy kicsit minden nap. Ne szépítgessük, autóbuzi vagyok, a Swifttel úgy voltam, mint cukrász a sportszelettel.

Hitelre vettem, így rengeteg időm volt gondolkodni, mit is szeretnék helyette: igazi kupéforma, erős motor, hátsókerék-meghajtás, kézi váltó, megbízhatóság, fenntarthatóság, használhatóság. Mindez 7-8 évesben, legfeljebb 1,3 millió forint körül. Beleástam magam a szakirodalomba és az internetbe, és a szóba jöhető autók listája végül így festett: Nissan 200SX.

A Calibra drágább és nem hátsókerekes, a Corrado se, a BMW-ket akkoriban ellopták, és nem igazi kupék, a Suprák öregek, és sokat fogyasztanak, a 300ZX túl bonyolult és kifinomult Magyarországra, Porsche 944-ből pedig amit érdemes lenne megvenni, azt nem lehet. Nyilván van még tucatnyi valamiért alkalmatlan autó, de a temérdek tanakodásnak mindig az SX lett a vége. Úgyhogy spóroltam, árultam a Suzukit, és sorra néztem a Nissanokat.

Itthon sportautót venni igazi pokoljárás. Szinte mindegyik rettenetesen szétölt, péppé tört, spórolással összegányolt romhalmaz. Az eladók javával sose akarnál barátkozni, mert rettenetes emberek. Hazudni kötelező, lebukás esetén sértődötten beszólnak, és ők utálnak téged. Hetet néztem meg. A tulajok szerint mindegyikben kevés kilométer volt, mindnek felújították már a motorját, és mind sérülésmentes. Volt köztük borult, háromhengeres, egynek Micra hűtője volt (legalább Nissan), és mind véres csíkokkal maga mögött húzta a belét.

Aztán találtam egyet, aminek a tulaja szerint törve volt az eleje és az oldala, de ez nem látszott. Az óra szerint 168 ezer kilométer volt benne, átlagosan 60-100 ezerrel több, mint bármelyik másikban. A gazdája elvitt próbaútra, amin hosszan autóztunk összevissza egyetlen nagyobb gáz nélkül, mert, mint nagyon helyesen mondta, a turbós autót nem szabad hidegen hajtani. Utána tempósabb szakasz következett, és az autó remekül ment. Aztán szépen visszaálltunk a kiindulási helyre, ahol még egy percig járni hagyta motort, mert hajszolás után tilos azonnal leállítani. Papíron a legrosszabb ajánlat volt. Azonnal megvettem.

 
  Történelem
 
    Az SX ebben a formájában '89 és '94 között létezett. A Nissan eddigre annyira felkövérítette a ZX sorozatot, hogy alatta kényelmesen elfért egy olcsóbb sportautó-széria. Azaz lényegében kettő, sőt négy. Az SX ugyanis két különböző formában és néven is futott Japánban és Ausztráliában: 180SX-ként a nálunk is ismert kasztnival, és Silvia néven egy csúnyácskább, szögletesebbel. Technikailag a két típus annyira azonos, hogy az autógyártás történetében talán egyedülálló módon az alapmodellek mellé két megdöbbentő hibridet is gyártottak belőle: Sil-eighty néven forgalmazták a Silvia orrával kezdődő és a 180SX törzsével folytatódó autót, Amerikában pedig a fordítottját, a 180SX-ként kezdődő és kocka alakú Silviaként befejeződő 240SX-et. A típusnévben a számok általában a motorméretre utalnak. A 180SX az itthon is ismert 1,8-as turbó, a 240SX pedig egy négyhengeres, 2,4-es szívómotor. Ez utóbbi kizárólag Amerika számára készült, ha tehát valaki itthon ilyet árul, az ottani import. Gyengébb és kevésbé sportos karakter. Japánban 91-től átálltak az 1,8-as CA18DET motorról a kétliteres SR20DET-re, ezt tükrözi a váltás a 200SX típusnévre. A világméretű konfúzió jegyében Európában az 1,8-ast is 200SX néven árulták, a nagyobb és erősebb (200 le) motort csak a típusváltással kaptuk meg, ezt a 94 és 2000 között futó sorozatot itthon szinte egyáltalán nem lehet fellelni, pedig még jobb autó, ha nem is szebb. Az SX ezzel megszűnt mifelénk. A cikkben szereplő modell az S13 széria, az utód az S14, és Japánban és Ausztráliában létezik ma is SX, S15 sorozatszámmal.