A Suzuki Katana még annak a kornak a szülötte, amikor a japánok nem tudtak mit kezdeni motorjaik lóerejével. A teljesítmény hajszolása közben olyan birkózógép jellegű motorok születtek, aminek a blokkja sokkal többet tudott, mint a futómű, aminek néha szó szerint gyászos vége lett. Arról nem is beszélve, hogy ennek köszönhetően megszületett a 100 lóerős korlátozás, aminek következményeit még ma is nyögik a német nyelvterület motorosai.

 
 
 
 
 
   



Kétfajta motoros létezik a világon: akinek tetszik a jellegzetes
Katana forma, és akinek abszolút nem.
Köztes megoldás nincs.
Kosztya az elsőbe tarozik. Öt évvel ezelőtt beleszeretett a Suzuki
Katanába, megnézte, belezúgott és hazahozta.


 
 
 
 



Eleinte nem nyúlt hozzá, három évig a gyári futóművel küzdött az
utakon. Majd jött a német Fighters magazin lapozgatása, mely
megvilágította a helyes utat, és rájött, hogy
a japánok munkáját néha érdemes felülbírálni. Először persze
csak apróságok következtek. Egy Mikron kormány, két új Koni hátsó
lengéscsillapító és fém fékcsövek elől-hátul.


 
 
 
   



Könnyen bele lehet bonyolódni egy motor átalakításába. Már
ez a kevés is sokat dobott a Katanán, ami aztán gerjesztette a
továbbiakat. A kerekeket természetesen cserélni kellett, előre egy
Honda CB 400 felni, hátra egy komplett GSX-R kerék került.


 
 
 
 



A farokidom (Ducati) felrakásához új segédvázat kellett alkotni.
Nem volt egyszerű munka, de az alkotószellemű domaszékiek
segítségével összerakták azt is. Az új Supertrapp rendszerű
kipufogóval összeállt a gép, csak a krómozás, polírozás, fényezés
maradt hátra. A szín egyértelmű volt, de hogy mégis különleges
legyen, gyémántfekete fényezést kapott.


 
 
 
   



A végeredmény egy olyan motor, ami az eredetinél jobban
motorozható, bár
így sem egy kisasszonyos darab. Viszont csodaszép. A Katana
eredeti vonalai elég egyediek, de a hegyes orrhoz sokkal jobban
illik a kecses Ducati hátsóidom, mint a vastag hátsó ülés. Ennek
egyedül Kosztya barátnője látja a kárát, mert nem elég, hogy
helyette inkább a készülő motorral foglakozott, még elvinni se
tudja a kész művel.


 
 
 
 



Van néhány alapigazság, ami okvetlenül illik Kosztyára, illetve a
motorjára:

- Nem feltétlen kell rengeteg pénzt beleölni egy motorba,
hogy szépet alkoss, viszont rengeteg munkát, időt igényel.

- Legyen egy ezermester haverod.

- Ha nincs esztergályos ismerősöd, aki rövid határidővel
dolgozik, hagyd az egészet a francba! Ezt igazán az érti meg,
akinek már volt valami apró-cseprő készítenivalója, de az csak neki
volt fontos, és nem a tömegárut készítő esztergályosnak.


 
 
 
   



Az utóbbi években
szokás minden régi sportmotor átalakítását streetfighternek
nevezni
. Sokszor mondják ezt Kosztya motorjára is, pedig itt
csak annyi történt, hogy Kosztya a kor ízléséhez igazította a
Katana húsz éve kitalált agresszivitását.

Richard
Richard