Több héten át készültünk a 24 órás megmérettetésre. Többnyire fejben. A taktikánk egyszerű: 24 órán át a motor számára legjobb fordulaton, hiba nélkül teljesíteni. Pótalkatrész van nálunk, leginkább borulásra készülünk. Nem pörgetjük a motort, de azért odafigyelünk, mégis csak ez lesz az első próbatétel - minimális versenyzői tapasztalattal.

hirdetés

Péntek délután érkezés, tábort verünk és
motorozunk néhány kört az aszfalton. Aznap este még társasági
életet élünk, lazulunk. Mivel ez az első versenyünk nem sok
tapasztalattal nézünk a verseny elébe.
Motorozni mindannyian tudunk, nagy baj nem lehet. 4 pilóta
24 órán át 2,5 - 1,5 órás váltásokban. Péntek éjszaka a veterán
motorok edzésének csak az éjfél utáni eső vet véget. Reggel a
kellemes hűvös párás levegő rögtön felsegít a nyeregbe. Az egyik
Gaia GM50-nel (a pótalkatrész) 1 órán át körözök, közben teljesen
kiépül a pálya.

15:45-kor start. Életem első versenye. Nehéz megállni, hogy
a megbeszélt tempót tartsam és 70-75 fölé ne menjek. 2:30-as
köröket futok stabilan. A hőmérséklet 30 fok körül lehet, a
távolban biztató felhő karfiolok növekszenek. Megjönnek az első
hideg széllökések, a hőmérséklet percről percre csökken. Így
hűvösben a 2:25-ös körök mellett a pályán körbe cikáznak a
villámok. 2 óra 10 perc után 148 km-rel a hátam mögött szárazon
szállok le a motorról, és adom át a következő pilótának.

Jimmy 30 kg-mal könnyebb és legalább egy fejjel alacsonyabb.
A Gaia csapat első szervize kevesebb, mint egy percet vett
igénybe. Jimmy 2:20-as köröket pörget folyamatosan, miközben
esik. Jimmy végig szemerkélő esőben motorozik. Az aszfalt és a
beton egyaránt nedves, a viharnak csak a széle ért minket. 20:15-ig
már 298 km-t tettünk meg időközben
a 4. pilóta mégsem jött el. Mindenki 3 órával többet
motorozik. Este 10-ig a harmadik pilóta írja folyamatosan a 2:26-os
köröket.

Este 10-kor pihenő mindenkinek, amíg a macskaszemeket kirakják a
pályára. Az egy órás pihenő alatt átnézzük a motoron a fékeket,
láncot, futóművet, világítást. Aztán arra a döntésre jutunk, hogy
felszereljük éjszakára a légterelőt. Este 11:20-kor beérkezési
sorrendben indítják újra a mezőnyt. A Gaia GM50 hibátlanul
teljesít.

A pálya csodálatos lett éjszakára, mármint ahhoz képest, hogy a
semmiből világították ki. Minden kisebb ív felénél illetve a
nagyobb visszafordítók harmadában világít az autósoktól elkért
elakadásjelző háromszög. A pályát jelölő többi autógumin csupán
fényvisszaverő matrica jelzi az utat, de a 35 W-os 12 V-os halogén
reflektor kivilágít mindent előttem. A kéttenyérnyi légterelő
megteszi a hatását, folyamatos 80 km/h mellett tartani tudom a
megbeszélt hőmérsékletet. Még csak 8 óra telt el. Éjfélkor újabb105
km után adom át a motort.
Egy-két szétrúgott útjelző gumi nehezíti az éjszakai motorozást,
melyek általában a kanyarokban henyélnek. Gyakran szikráznak az
öreg motorok a visszafordítókban, és néha a szántásban keresik az
ideális ív végét. Kétszer én is kilátogatok a szántásba, de
szerencsére minden gond nélkül jövök vissza akárcsak a többiek.

0:30-tól megpróbálok aludni, de
hanyatt fekve is a köröket számolom, néha borulok álmomban
egy kicsit, olyankor szétrúgom a sátrat. Hajnali négyre újra
bőrruhában várom a motort, benzin, láncolajzás, gumi ellenőrzés és
mehetek is. Mindenkit elküldtem aludni mondván, ne aggódjanak, nem
lesz semmi probléma. Próbálgatom az íveket, hol lehetne a köridőn
javítani. Érezni a motoron, hogy megszokta az órák óta tartó
monotonitást. A gumik bekoptak a pályára. Mállik a pitty, és deres
az égalja, avagy rám virrad a motoron. A nap a célegyenes végén
kel, gyönyörű látvány.

Abban reménykedek, hogy elalszik mindenki, és 3-4 órára kint
felejtenek a pályán, de sajna 1/2 6-kor kiintenek, újra Jimmy
ül motorra, és elkezdi a körözést a verseny 13. órájában. A
következő váltásig a pálya szélén időt mérek és szurkolok Jimmynek.
Alatta hallhatóan könnyebben forog a gép. Ez van, le kéne fogyni.
Legközelebb kilenckor ülök motorra valamiféle kómából ébredve a
pálya széléről, végre sikerült aludnom. Szaladok a depóba, újra
motoron találom magam rövid két órára. Az aszfalt fölött minimum 55
fok van. A pályán foltokban vannak hűvösebb részek, de azok is
lassan felszívódnak. Már csak 6 óra van a versenyből, még mindig
vigyázunk a motorra. 11:20-kor hibátlanul adom át a gépet, közben
megélénkült kicsit a légmozgás is és a célegyenesben végig hátszél
fúj.

Jimmy elindul és 2:10-es köröket fut a motorral. Nyugodtan alszom
el és kelek a váltás előtt 10 perccel. A pálya melletti lajtos
kocsiból fürdök műanyag mélytányérral, amikor
egy dadogó motor megy el mellettem! Jimmy az. Mire a
depósátorhoz érek már lent van a hengerfej. Belül minden a
legnagyobb rendben. Hengerfej vissza és már indítjuk is, de csak az
önindító kerepel. Semmi. Hengerfej megint le, és ahogy fogom,
meglátjuk a teljesen elfáradt gyújtógyertyát. A néhai hézagnak
mostanra híre sem maradt. A fegyverzet nem tört le, csak elfáradt
és behajlott. Másik gyertya, hengerfej vissza, indítás és már megy
is. A 3. pilóta száll vissza a motorra, kimegy a pályára. 3:00
perces körök után nincs teljesen meggyőződve a motorról, és 6 kör
után újra kiáll. Lecseréljük a benzint, megint gyertyát cserélünk,
mert elsőre naná, hogy csak használtat találtunk, és visszaküldjük
Attilát még egy órára. Lesz, ami lesz. A hőmérséklet 35 fok. A
páratartalom sincs 50% fölött. 2:35-ös körök után mutatja, hogy
minden rendben van a motorral. Még tíz körig 2:35 körül tartjuk,
aztán eleresztjük. Beáll a szokásos 2:22-es körökre.

Öltözök, még két kör és megkezdem az utolsó órát. Már nem
tankolunk, átrakom tartalékra és kimegyek. A pályán a győzelemért
folyó küzdelem lebilincselő, a P20-as Pannónia küzd a 250-es
címvédő MZ-vel. Most
a verseny végére már jó pár motoron látni az eltelt 23 órát.
Egyik-másik már csak kipufogókönyökkel megy, előzés után 15
másodpercig semmit sem hallok.

10 perc van hátra a versenyből, felemelő érzés tudni, hogy még 4
kör és végére érünk a hosszú útnak. Az utolsó kör igazi
örömmotorozás, leintésnél több mint 100 ember ugrál a célvonalnál.
A jelenlevő emberektől kivívtuk az elismerést. Még egy utolsó
tiszteletkörrel búcsúzom életem első motorversenypályájától, és
nyomás a depóba.
Az egész Gaia csapat a sátor körül ugrál, mindenki az én
nyakamat szorongatja. Szolid könnycsepp mindenki szemében.
Leteszem a motort és pár percig azt sem tudom, hol vagyok.
Fantasztikus érzés, és már ebben a pillanatban hiányzik a
ricinussal átitatott levegő.

Cigi, szóda, sárgadinnye, díjkiosztás, pakolás
és menet haza. A
legjobbabb hétvége volt!

Jövőre a Gaia motor ismét megjelenik egy ill. két meglepetés
csapattal és motorral. Köszönjük a szervezőknek a zökkenő- és
problémamentes szervezést, valamint minden csapatnak a sportszerű
viselkedést. Öröm volt együtt motorozni! Köszönjük a szurkolóknak a
részvételt és a biztatást!