Tiszta szívemből kedvelem a kerékpárokat, de valahogy mégsem lettem igazi bringás. Van egy átkozottul rossz tulajdonságuk, amit petyhüdt testem egyetlen porcikája sem kíván. A pedálozás az, amiről első lovaskocsihajtó és segédmotorkerékpár-vezetői engedélyem kézhezvételekor lemondtam. Ezért örültem, amikor megtudtam, a bicajon is vége a pedálozásnak.
A Tornádó villanykerékpárok családjából az egyik legolcsóbb és
legegyszerűbb típust, a TRD9-et teszteltük.
Megjelenésében ez hasonlít leginkább egy hagyományos
kerékpárhoz, bár a váz vastag első része - ami az akkumulátort
rejti - már messziről üvölti, valami furcsa szerzettel van dolgunk.
A meghajtás nem feltűnő, az elektromotor a hátsó kerékagyba került.
Nincs áttételes hajtás, nincs dörzshajtás, a motor közvetlenül a hátsó
kereket hajtja. Természetesen pedállal rásegíthetünk, sőt,
a használati útmutató induláskor ajánlja a pedálozást. Így
kíméljük a motort és a telepeket is.
Nem őrültem meg a sebességtől, de fővárosunk délutáni csúcsforgalmában
határozottan kellemes volt az álló autók közti csendes suhanás. Ám
amint forgalommentes, nyílt terepre értem,
azt hittem, kimerült az akkumulátor, annyira lassúnak tűnt.
Aztán rájöttem, ezt kell megszokni. Viszont tekerni nem kellett - ami
felettébb nagy örömmel töltött el -, sietni meg úgy sem siettem, így
csutkagázzal, türelmesen értem el célom.
A villanybiciklivel szinte ugyanúgy közlekedünk, mint hagyományos
társával. Persze nem lehet - és nem is tudjuk - szem elől veszteni,
hogy a Tornado TRD9 tömege 40 kg. Így tekintsünk el az ugratásoktól, és
a járdaszigeteknél is érdemesebb megállnunk.
A legnagyobb probléma az, hogy a nehéz akkumulátor viszonylag
magasan helyezkedik el, így
a kerékpárnak magasan van a súlypontja. Ráadásul a vázszerkezet
sem a legerősebb fajtából való. Ez a két tulajdonság egy kicsit
labilissá teszi a gépet.
Tesztjárművünk első villája teleszkóprugózású volt. Hátul az ülés és
az üléstartó rúd rugózott. A TRD9 a legkisebb gyermeke a Tornado
kerékpárcsaládnak, a nagyobb gépek több extrát, fejlettebb
elektronikát, irányjelzőket, kombinált lámpafejet, esetleg rugózó
hátsóvillát kapnak.
Hátul egy - elvileg zárható - ládikába pakolhatunk, ami
egyben a gyermekülés háttámlája is. A csomagot, illetve a
csomagtartóra ültetett gyerek lábát műanyagháló védi a forgó hátsókerék
pusztításától.
A tagadhatatlanul távol-keleti kinézetű hátsó lámpa féklámpaként is
üzemel.
Elöl jelzésértékű világítótestet kapott, tetején a töltöttséget is
leolvashatjuk. Hogy hogyan, arra sajnos nem sikerült rájönnöm, mert
a négy LED a legkülönbözőbb összeállításokban világított. De lehet,
hogy csak én voltam szerencsétlen, egy hosszabb együttlét után
bizonyára kitapasztalható.
Rendes kis indítókulccsal kelthetjük életre a gépet. A kulccsal
zárhatjuk a hátsó ládát, és
kiemelés ellen zárral védhetjük az akkumulátort is. A kerékpár
stabil leállítása a postáskerékpárokon megszokott módon, a hátsó
tengelyre szerelt masszív támasztóval oldható meg.
Természetesen kimerült állapotban hagyományos kerékpárként is
használhatjuk a TRD9-et. Egy sebességgel nem nagy élvezet, de ki lehet
bírni.
A fék elöl country-level patkófék, hátul a motorba integrált dobfék,
amit kézzel működtethetünk. Talán egy kis beállítás elkelt volna, bár a
nem túl hatásos fékműködés szerintem csupán a tesztjármű kissé
leharcolt voltának volt betudható.
A maximális sebesség pontos mérésére nem állt módom, de valahol a
20-25 km/h környékén lehet. A gyári adat szerint 26 km/h a vége, és egy
feltöltéssel 40-50 kilométer tehettem volna meg.
A töltés legnehezebb része az, amíg kiemeljük, illetve a konnektor
közelébe cipeljük a marha nehéz telepet. Ezt legalább a tricepsz
erősítésére használhatjuk, ha már a lábizmokat sorvadásra ítéljük. Ha
konnektor közelében parkolunk, akkor a tricepsznek is annyi.
Minden használat után fel kell tölteni az akut, ez gyári előírás. A
téli pihentetés alatt is havonta egyszer érdemes feltölteni. Szigorúan
csak az eredeti töltőt használhatjuk, és a töltés befejeztével nem
szabad 2-3 óránál tovább bedugva hagynunk.
A villanybicaj mindenképpen nagyszerű dolog. Rövid tesztünk
alatt kiderült, hogy bár a kerékpár és a motor rossz tulajdonságait
ötvözi, igen is van létjogosultsága. Amellett, hogy rendkívül vicces,
bizonyos helyeken tökéletesen használható.
|
 |
Ha saját lábán el tud gurulni, akkor nincs gond, de amint akár három
lépcsőfokot emelni kell, akkor a súlya miatt akadhatnak problémák. És
ami még fontos, ne vigyük hegyes dombos terület közelébe. Mert
hegymenetkor rásegít a motor, de azt ne várjuk el szegénytől, hogy fel
is vigyen. Ezért
igazából a vidéki és külvárosi kertes házak portáján van a
helye. Vízparti nyaralókban, örömkerékpározásra, esetleg elmenni az
oviba a gyerekért, vagy csak a gázpalackot hazahozni a Tüzépről.
A Tornádó legkisebbje 120 000 Ft körül kapható. Szerintem ennyit
mindenképpen megér. Nem kell hozzá jogosítvány, de - ahogy a normál
kerékpároknál is - védőeszközt mindenképpen használjunk.
Vegyük meg a vidéki nagyinak templomba járni, vagy a gyereknek
az iskolába eljutni Békéscsabán, ráadásul ő majd úgyis átalakítja.
Isteni lenne egy villany low-rider.
Műszaki adatok:
Modell: TRD9
Motor: Elektromágneses
Teljesítmény: 240 W
Fordulat: 175 r/min
Motor névleges nyomatéka: 0,98 Nm
Hosszúság: 1810 mm
Szélesség: 595 mm
Magasság: 1070 mm
Tengelytávolság: 1185 mm
Nettó súly: 40 kg
Terhelhetőség: 75 kg
Maximális sebesség: 26 km/h
Hatótávolság: 45 km
Akkumulátor: savas, 12 Ah 36V
Egy olvasó hozzászólása:
Örülök, hogy a Totalbike-ba egy ilyen villany-jószág is befért.
Kevésbé örülök annak, hogy a bemutatott példány kb. a Verhovina
szintjének felel meg a fajtáján belül. Sajnos, komolyabb teszt darabbal
én sem szolgálhatok, de íme, néhány kiegészítés:
Legfontosabb, hogy a téma iránt érdeklődőknek érdemes megnézniük a
www.extraenergy.org lapot.
Tesztek, leírások, linkek a gyártók-forgalmazók lapjaira, mindez
németül és angolul.
Elektromos robogóval (csak a motor hajtja), vagy biciklivel
(pedálozni is lehet) elég régóta próbálkoznak, a dolog mindig ott akadt
el, mint az autóknál: túl nehéz az akkumulátor. A Yamahának támadt az
az ötlete, hogy vegyük komolyan a magyar elnevezést: segéd motoros
kerékpár. A motor csak akkor működik, ha a delikvens is hajt! Ezt
Yamaha PAS néven '95 táján kezdték forgalmazni. Az ötlet kiválóan
bevált. OK, ugyan nekünk is hajtani kell, de van egy állandó
hátszelünk.
Az EU előírásai szerint a kerékpárra legfeljebb 250 wattos motort
lehet felszerelni, és ez legfeljebb 25 km/h sebességgel hajthatja meg a
járgányt, ott ki kell kapcsolnia. Ez sem jelent nehézséget, hiszen sík
úton tartani egy haladós sebességet általában nem okoz gondot, fürge
nagyanyók is legalább 15 km/h-val szoktak tépni. Ezért itt az
elektromos segéderőre nagy szükség nincs, ezt érdemes a nehezebb
helyzetekre, az elindulásra és a hegymenetre tartogatni. Így egy
viszonylag kis motorral és akkumulátorral is sokat lehet segíteni.
Az említett 250 wattos motort általában egy 24V/7Ah NiMH
akkumulátorral párosítják, ezzel kb. 25-35 km távolságig ad segítséget
(az aksi általában igény szerint megduplázható). A komplett bicikli
20-25 kg. Ez nem is olyan sok: a Németországban használatos jó
minőségű, teljesen felszerelt biciklik 16-18 kg körül vannak. Egy
teljes gép kb. 1000 eurónál kezdődik. Utólag felszerelhető szett
(agymotor, pedálozás-érzékelő, vezérlés, akkumulátor, töltő) kb. 500
eurótól kapható, és tán 6 kg-val növeli meg az alapgép súlyát.
Összehasonlításképpen: a németek által mindennapos használatra vett
strapabiciklik is kb. 500 euronál kezdődnek. Így nem is meglepő, hogy
évente tízezer számra adnak el ilyen "pedelecs"-eket is.
A tesztelt példány valószínűleg Kínából (a Népi Demokratikusból)
származik. Ott is rájöttek, hogy nem nagy ötlet, ha pl. Sanghajban
mindenki egyszerre akar levegőt is venni meg kétütemű robogóval is
járni (ők ott tartanak a motorizációban). Ezért pár éve a belsőégésű
motoros robogók adóját megemelték, az elektromosakét pedig
gyakorlatilag megszüntették. Azóta százezerszámra gyártják a
tesztbelihez hasonló jószágokat.
SALVE
CSIP
Hadd osszam meg Veletek személyes tapasztalataimat!
Hosszas vívódás után sikerült kéz alatt (!) vennem egy
villanybiciklit, mely a Jon Son nevet viseli. Két hete használom.
Borzasztóan hasonló a kinézete a Tornádó TRD-28 típushoz, szerintem egy
gyártósorról kerültek le! Talán annyi a lényeges különbség, hogy a
motorja "csupán" 180W-os. A gyártó honlapja a következő:
http://www.chinajonson.com/english/product.htm
A vásárlásom célja:
Kifejezetten azért vettem ezt a pedelecst, hogy munkába járjak
vele. Ez nekem 13 km oda, s ugyanennyi vissza. S kocsival nem mindig
szórakoztató átfurikázni Budapesten! Ráadásul majdnem végig mehetnék
bicikliúton, míg a kocsik állnak a dugóban! Előkotortam régi Szputnyik
félverseny gépemet, s néhányszor használtam is. De nem nagy kedvvel.
Mire megérkeztem az irodaházba, ahol dolgozom, minden voltam, csak nem
fehéringes, nyakkendős értelmiségi. Ekkor jött a pedelecs ötlete!
Első benyomásaim:
Csöndes, megfelelő nyomatékú indulás. Kicsit érdemes rásegíteni
pedállal. A tömegét meg kell szokni (féktáv!), de aztán igazán
kellemes.
Hosszútávon fárasztó, hogy a "gázpedált", a jobboldali fogókart
tartósan elfordítva kell tartani. Persze lehet kapni sebességtartó
kapcsolóval kibővített változatot is, ha valaki ilyesmin töpreng, azt
ajánlom!
Aránylag gyorsan eléri az utazósebességet, amit kellemesen tart.
A nyereg kényelmes. A pedálok műanyagból vannak, érdemes gumitalpú
cipőt venni, hogy le ne csússzon az ember lába! Az andalgó gyalogosokat
egy retteneteshangú, elektromos dudával lehet szétkergetni.
Elöl aránylag komoly lámpa, elég jó fénnyel. Kár, hogy nem
állítható a szöge! Ezen a készüléken ugyanis "műszerfal" van, abba van
beépítve a lámpa, a duda és a két, borostyán irányjelző. Nagyon
elegáns. Bár az igazat megvallva, akkor használnám csak, ha hátul is
jelezne. Viszont hátrány, hogy nincs hátul macskaszemen kívül semmiféle
villogó, sem index, se féklámpa. Javasolt legalább egy kis villogó
felszerelése, ugyanúgy, mint a küllőprizmáé is. Ez utóbbit, mint
autóvezető, sokszor nagyra értékeltem már.
A műszerfal két legelegánsabb darabja a nagyméretű, mutatós
sebességmérő óra és az akkumulátor töltöttségét jelző, mutatós műszer.
Ez utóbbi nagyon hasznos, az első egy fabatkát sem ér. Ugyanis a
pillanatnyi sebesség értékét nem a forgó kerék mérése alapján
kalkulálja, hanem valahogy a meghajtó motoron mérhető feszültséggel
arányosan tér ki a mutató. Így pedig pontos értéket nem lehet kapni!
Pl. ha lejtőn gurulok lefelé, a sebességmutató akkor sem lépi túl a kb.
23km/h sebességet.
A cégnél óriási sikerem volt, mikor begördültem szerzeményemmel.
Viszont terepen edzett, kerékpáros kollégám, nem ismert irgalmat.
Rögtön kiszúrta a bicikli gyenge pontjait. Itt mellékelem
véleményét:
Azt a "canti" féket elöl sürgősen ki kell cserélni egy fémből
készült V-fékre. Az első fék ugyanis a közhiedelemmel ellentétben
nagyon fontos a kerékpáron. Amikor fékezel, a hátsó fék (különösen, ha
erősebb, mint az első) hajlamos a kereket blokkolni. A hátul lévő
nagyobb súly miatt a kerék hamarabb megcsúszik, onnantól kezdve pedig
az első kerék lassítja a járművet, feltéve, ha jó a fék. Ez néhány ezer
forintos költség, de életet menthet...
A gumikat valamilyen ún. ballonos modellre érdemes kicserélni. Ez
nagyon fontos a nagy súly miatt, ami miatt könnyebb felütéses defektet
kapni. Javasolnám a Schwalbe típust, azon belül is valamelyik városi
modellt.
Pl.ezt:http://www.schwalbe.com/index.pl?bereich=produkte&einsatzbereich=4&produktgruppe=6&produkt=95
Bukósisak használat erősen javasolt...
Hazafelé kezdtem meglepődni. Lassulni kezdett a járgány! Persze
elővigyázatlan voltam, nem töltöttem fel az irodában az akkumulátort.
De hát én a leírásokra hagyatkoztam, az akkumulátor kell, hogy 30 km-t
bírjon egyszeri feltöltéssel. Lehet, hogy a kéz alatt vett aksikat már
megette az idő vasfoga, de tény, hogy félúton hazafelé az
utazósebességem a felére csökkent. Pedálozni kezdtem, ami előnyösen
hatott lábizmaimra. Persze tovább fogyott a nyomaték, s mikor a
töltöttségjelző műszer a piros mezőbe ért, már éppen csak annyi volt,
hogy úgy tekerhettem, mintha egy camping biciklin ülnék. Aztán ez is
kifújt, s az utolsó kilométert puszta láberővel hajtottam végig. De jó
is lett volna egy sebességváltó legalább!
Apropó sebességváltó! Azért is jó lenne, hogy tekerni is lehessen a
biciklit! Mert mikor teljes sebességgel (20-25km/h) száguld a gép,
akkor a pedál áttétele már kicsi, s szabadon pörög. Az áttétel
kifejezetten arra lett méretezve, hogy induláskor, vagy dombmenet
esetén használjuk. Sík terepen a lábizmok pihennek. Így oda az illuzió,
hogy megyek is és sportolok is!
Csak megyek. De az nagyon kellemes, s mindent összevéve, örülök,
hogy megvettem ezt a gépet!
üdv: galamb
További cikkeink
