A környezet mindenkit befolyásol, de a custom motorok szülőföldjén
előbb-utóbb ráébred az ember, melyik stílus illik leginkább hozzá.
Mintha valami faji elkülönülés lenne a motorosok között, még az a fajta
stíluskeveredés sincs, mint nálunk, amikor egy találkozón egymás
mellett állnának (az akár mattfeketére fújt) sportos túramotorok és a
chopperek.
Amerikában a biker felfogás szerint a jármű csak Harley-Davidson
lehet. Ha nem valami frissen bemotorosodott fazonról van szó, akkor a
vérbeli motoros átépítéssel is jelzi, hogy nem tartozik a katalógusból
csicsázott, stílustalan ügyvédek közé.
A színes sportmotorokon villogó latin- és afroamerikai vagányoktól
pedig fényévek választják el, ez annyira természetes, hogy nem is
beszélnek róla.
Beke Zsolt tíz évet élt a keleti parton, és
a szikrányi motoros érzelem akkorát villant benne, hogy két
Harley-Davidsonnal jött haza. Az egyik egy Fat Boy, amiről inkább
nem most beszélnék, mert többet érdemelne néhány szónál, ezért arra
majd más alkalommal visszatérünk. A másik motor tulajdonképpen nem is
volt motor, csak néhány alkatrész, ami eredetileg egy 1972-es FXE Low
Riderhez tartozott.
Zsolti egészen addig motorozott a gyári állapotú Shovelhead
Harley-val,
amíg hiúsága miatt ronggyá nem törte, ugyanis túl sok szilikont
fújt a gumikra. Az első kanyarban a motor kicsúszott, és máris készen
állt az alap az egyedi motorhoz. Mert bármennyire is titkoljuk, a
legtöbb motorépítés általában egy kapitális bukással kezdődik.
A Harleyból csak a blokk maradt használható, ezért az építés az
alapoktól kezdődhetett. A váz a New Hamphsire-i Killer Chopper nevű
cégtől származik. A kormánytengely ebben 42° dőlésszöggel forog,
további öt fokot a kiflikkel döntött hozzá Zsolt. A végső 47 fokos
villaszög rendesen feszíti a teleszkópszárakat, de ennek ellenére
meglepően jól rugózik.
A primer lánc természetesen azonnal átadta a helyét egy háromhüvelykes
bordásszíjnak, ami a hajtás jellegéből adódóan csakis száraz kuplungot
forgathat. Tulajdonképpen az olaj, mint anyag, majdnem teljesen
száműzve lett a Shovelhead blokkból, mert a kenőanyag mennyisége is a
minimumra csökkent. Egy
teljesen egyedi olajrendszert tervezett Zsolt a motorhoz, aminek
a leglátványosabb része az ülés alól markánsan kiálló olajszűrő.
A két hengerfej S&S, a köztük lévő karburátorral és légszűrővel
együtt. Ez bölcs döntés, ha azt nézzük, hogy
a Shovelhead a Harley-Davidson leggyászosabb korszakából
származik, amikor a gyár az AMF konszern uralmát nyögte. Az akkori
minőségi problémák évtizedekre tönkre tették a Harley hírét bizonyos
körökben. Valljuk be, volt némi alapja. Az S&S viszont sokkal jobb
minőségben el tudta készíteni a problémás alkatrészeket.
A kuplungot lábbal kell működtetni, amit a sebességváltóhoz képest
egész könnyű volt átalakítani. A váltás kézzel történik, ehhez a váltó
tetején a racsnit és a léptető rudazatot teljesen meg kellett
fordítani. A lábkuplung és a kézi váltó kezelése némi imbolygással
járhat annak, aki még nem szokta meg, de valami különös okból
kifolyólag
nem is olyan gyakran szokták kölcsönkérni a lowridert, amin
ráadásul még első fék sincs.
A motor már Magyarországon, Szentesen kapta meg végső formáját. A tank
és a kormány a Custom Chrome katalógusból valók, de még ezeken is
alakítottak egy keveset, hogy véletlenül se legyen olyan alkatrész, ami
szembe jöhet az úton. A hátsó sárvédő nem túl széles, mindössze 150
milliméteres, 16 collos gumit takar. Elöl a klasszikus stílushoz húzó
21-es kerék gurul, 90-es gumival, a tiszta látvány érdekében fék
nélkül.
A fék hiánya inkább csak megszokást igényel, menet közben nem
nagyon lehet észre venni, mert a súlypont főleg a hátsó keréken van,
ami elég jól megfogja a lowrider tömegét.
Lowrider? A motor stílusát elég nehéz meghatározni. A hosszú és lapos
váz, a majdnem egyenes kormány határozottan lowrideres. A fék nélküli
első kerék és a veterános kinézetet adó, kiálló olajszűrő,
gyújtáselosztó viszont inkább oldszkúl chopperré teszi. Erre akar
utalni a soványsága is, hiszen egy igazi lowridernek manapság már
elöl-hátul úthengereken illik gurulnia. A puskacső módjára hátranyúló,
tűzálló anyaggal bevont kipufogócsövek is a régi időket idézi. A
berugókar, a kézi váltó és a lábkuplung aztán végleg szakít a modern
korral.
Ha már puskacsövet emlegettünk, akkor igazán
érdemes megemlíteni a marcona halálfejet a váltókar végén.
Annyira figyelemfelkeltő, hogy mellette szinte észre sem vesszük, hogy
a motívum megismétlődik a nyomórudak oldalán is. Egy karácsonyfaként
feldíszített széria Harley-n giccses lenne, de itt tökéletesen illik a
motor szelleméhez. A váltókar hátterét a Hell's Angels MC Chapter New
York szponzormatricája adja, mert a motor gazdája a mai napig őrzi
velük a barátságot.
Az extrém lapos villa és az első fék hiánya ellenére az Old School Low
Rider (egész jól hangzik ez a név, akár be is lehetne nevezni ezzel egy
kiállításra) meglepően jól vezethető. Beke Zsolt még szlalomversenyeken
is indult vele néhány motorostalálkozón. De ha úgy adódik, hogy egy
kezdő kipróbálhatja a Shovelt, előtte azért alaposan gondolja át a
mozdulatait, mert mindent fordítva kell csinálni, mint azt megszoktuk!
Még az a szerencse, hogy ha egy sötét gazember lopásra vetemedne, hát
nem jutna messzire vele, mert összezavarodna az első métereken.
Az Old School Low Rider (most már maradok ennél a névnél) persze
csapatmunka volt, mert nagyon kevés az a motor, amit csak a gazdája
épít. Beke Zsolt a lakatosmunkák és a sok segítség mellett
azért is hálás a barátainak, mert ők lelkesítették és sürgették.
Sürgetésre szükség volt, mivel Zsoltnak motorszerelő műhelye van, ezért
aztán a saját motorját mindig utoljára hagyta a fontossági
sorrendben.
Nagyon sok motorépítő művész a következő motorját tervezi már az előző
elkészültekor, ezért az épített motorok gyorsan eladósorba kerülnek. Az
Old School Low Rider viszont biztosan elkerüli ezt a sorsot.
Kérték már, nem adta. Ebben a gépben benne van New York, New
Hampshire, a tengerentúli barátok, tíz év Amerika. Vagyis egy élet
része.
A barátok, akik segítettek:
Gyári Zoltán
Pintér "Tütü" Zoltán
Ágoston Árpád
Nóbik Zoltán
Kiss Róbert
További cikkeink
