A festés annyira diszkrét, hogy a felületes szemlélő először észre sem veszi a trükköt. Az alapból szellemképként tűnnek elő a koponyák, egyedül a szemek világítanak kísértetiesen. Mintha elnyelte volna a bűnös lelkeket a lowriderré változtatott kövér cruiser.
Az ezerötszáz köbcentis blokkhoz óriási méretek tartoznak. Az első
ülés fotelszerű, a hátsó pedig a hatvanas években divatba jött puffhoz
hasonlít. A két sárvédő még egy teherautón is megállná a helyét.
A japánok megalomániája először a sportmotorok teljesítményében
nyilvánult meg, aztán szép csöndben elkezdtek cseperedni a chopperek
is. Ebből a versenyből nőttek ki a cruiserek,
a vetélkedés egyik állomása volt az ezerötös Intruder, ami
leváltotta a kecses vonalú ezernégyest. A Suzuki óriáscruiseréhez sokak
bánatára a kényelmes, hobbiból hétvégenként motorozó, vállalkozó vagy
középmanager társult.
A baráti társaság egyöntetű véleménye az volt, hogy az ezerötös
Intruderből nem lehet lapos, széles lowridert építeni. Pedig az
elképzelés szerint a testes motorból olyan gép készült volna, ami igazi
rocker-érzést sugall. Első körben lekerült róla minden felesleges,
méretnövelő eszköz. Volt mit leszerelni... Az óriási sárvédők, a trepni
lábtartók és a puhányoknak való ülések nem illettek bele a
koncepcióba.
Előre egy Honda VFR-ről származó sárvédő került, amit a megfelelő
méretre kiszélesítettek, hogy eltakarja a széles kereket. A hátsó
sárvédő egy Sportsteré, szintén kettévágva és toldva. Mindkét
sárvédőhöz új tartókonzolt kellett gyártani. A hátsó különösen lényeges
darab, mert szem előtt van. Ezt laposvasból kalapálták és hegesztették
össze, és a jól sikerült krómozás után
legalább olyan szép lett, mint egy gyári alkatrész.
A rendszám a gyári motoron az ülés mögött, a lámpa felett volt.
Mostani helyén kisegíti a szép, de funkciójában már nem oly tökéletes
sárvédő munkáját. Az ülésnek külön alapot kellett készíteni. Mivel
alatta sok szerelvény és kábel van - aminek a japánok nem sok helyet
hagytak -, lemásolták a gyári ülés alját, és ennek a formájára öntötték
ki műanyagból az újat. Ez azonban rövidebb lett, ezért a tank előtt egy
jó tíz centis részen szabadon kandikált kifelé egy csomó drót, amit egy
fekete lappal takartak el. A fekete lap - senki se találná ki -
egy hegesztőpajzs állrészéből készült. Sivárságát egy halálfej
dobja fel.
A hátsó ülés lényegesen egyszerűbb,
a stílusváltás nagy vesztese egyedül Csövi barátnője. Illetve a
feneke... A lapos kormányt, a tükröt, az apró indexeket, a hátsó lámpát
több katalógust átlapozva válogatták össze. Egyedül a kormány
szélessége hivalkodó, közel jár az egy méterhez. A trepni egy merev,
minden kényelemtől mentes, puritán lábtartónak adta át a helyét. Az egy
darabból mart, finoman áttört vasat egy diszkrét halálfej tartja.
A halálfej-motívum a motor fényezésében tovább kísért. A festés
annyira diszkrét, hogy a felületes szemlélő először észre sem veszi a
trükköt.
Az alapszínt másfél órán keresztül kevergették, mire összejött a
püspöklila és a padlizsán közötti árnyalat. Az óvatosság érthető volt,
mert ezekből a színekből akár buzirózsaszín is kijöhetett volna. Az
alapból szellemképként tűnnek elő a koponyák, egyedül a szemek
világítanak kísértetiesen. Mintha elnyelte volna a bűnös lelkeket a
lowriderré változtatott kövér cruiser. A gonosz fényezés még a
fényképezőgépnek is feladta a leckét, mert árnyékban nem jöttek elő a
minták, napfényben meg a tükröződés nyomta el az alig látható szenvedő
lelkeket.
Jobb oldalon a hengerek egy óriási, trapéz alakú légszűrő-utánzatot
fogtak közre, mikor még kövér volt a Suzuki. Csövi egy filigránabb és
dinamikusabb formájú légszűrőt formázott műanyagból. Az áramvonalas
formából agresszíven állnak ki a sportlégszűrők. A felettük lévő kis
kapcsoló a világítást iktatja ki szükség esetén, mert ezen az
Intruderen a gyújtás bekapcsolásával már a lámpák is életre kelnek. Jó
és biztonságos, de egy motoros találkozón nincs rá szükség, és akkor
sem kell kínozni az akkumulátort, ha a garázsban próbálgatjuk a
gépet.
A technikai tuning minimális. A gyári féknyereg helyett
négydugattyús fix Brembo nyerget szereltek fel. Ehhez egy méretes
tartókonzolt kellett marni rozsdamentes acélból. A kipufogók gyáriak,
némi műtétet követően agresszívebb hanggal. A baráti társaság tévedett.
A kövér Intruderből nagyom szép lowrider lett. Olyan, mintha egy kövér
ember a rajta levő hájat szép, szálkás formákká dolgozta volna át.
Kicsit zömökebb, masszívabb, sportosabb, de azért elég nagy maradt így
is.
|
További cikkeink
