Rég nem látott jó barát. Boldogan üdvözöltem, hellyel, hideg itallal kínáltam, és elmélkedtünk a múltról, az együtt töltött szép napokról. Két év alatt - amikor utoljára láttam - testileg és lelkileg is megváltozott egy kicsit.
Nem mindig egyértelmű, de az LT esetében a modellfrissítés igazán
előnyösen alakult.
Az első pillanatra alig észrevehető változások elsősorban az első
traktust érintették. A gyakran bírált, és tapasztalataink szerint
is gyengécske első világítást az eredeti lámpa optikai átdolgozásával,
és egy másik, kiegészítő reflektor felszerelésével szépen átformálták.
A manapság divatos, prizma nélküli fényforrások 10%-kal megnőtt
fényerejére most már nem lehet panasz.
A gép stílusához jobban passzoló elegánsabb műszereket kapott a
műszerfal, és
középen öles folyadékkristályos kijelzőn tájékoztat a számítógép a
fontosabb adatokról. Régebben az idom bal oldalán volt egy hasonló
funkciójú kijelző, de a mostani mindent egyesített. Sajnos így
odavesztett - a számomra oly kedves - az üzemanyagszint és a
hőmérséklet analóg műszere.
Változások a burkolat alá is jócskán jutottak.
A régi 98 lóerős motor most már 115 lóerős lett, 120 Nm
nyomatékkal. Mindenki érezhető változásokról beszélt, de én - a régihez
lépest - nem vettem észre nagy különbséget. Ezúttal nem tudtuk igazán
hosszú távon próbára tenni, de két évvel ezelőtt a régi motorral -
bekapcsolt tempomat mellett - a 200 km/h utazósebesség nem volt
probléma.
A fogaskerekek módosításával az ötsebességes váltó zajszintjét a
lehető legkisebbre csökkentették, és a fokozatok elosztásán is
javítottak. Azt hiszem, ezt már nem lehet fokozni, talán csak egy
automatával. Szerintem,
nem kell sok idő, és az LT rendelhető lesz automata váltóval is.
A rengeteg kényelmi berendezés mellé már csak ez hiányzik. A
hátrameneti fokozat a széria felszereltség része, és gyakran szükség is
van rá.
A kellemes utazást biztosító felszerelések - mint például a négy
hangszórós Hi-Fi, CD-tár, sebességtartó, menetközben állítható szélvédő
- mellé még egy,
a könnyebb parkolást segítő extra is lépett.
A központi támasz elektro-hidraulikus működésű lett. Vagyis egy
gombnyomásra emberestül csomagostul központi sztenderre kapja a gépet.
Természetesen, ahogy a hagyományos esetben, itt is jól meg kell
néznünk, hol kezdjük meg a támasztási manővert, mert ha dől az ötszáz
kilós gép, csak menekülni tudunk.
Az LT dobozinak mérete változatlan maradt. Szép formájúak és
gyönyörűen illeszkednek a gép vonalába, de ahogy az előző teszt
bizonyította, sajnos nem túl nagy a belméretük. Erre a gyárban is
rájöhettek, mert extraként - amit én feltétlen ajánlok -
csomagtartó rácsot vásárolhatunk a hátsó doboz tetejére, így a
terjedelmesebb pakkot sem kell otthon hagynunk. Ráadásul egy LED-es
kiegészítő féklámpa is jár hozzá.
Távirányítóról kapcsoljuk a központi zárat és a riasztót, vagy az
immobilisert.
Egy gombnyomásra zárja a motor összes nyitható rekeszének
ajtaját, így nem maradhat nyitva egy doboz sem. Felbecsülhetetlen
egy ilyen szolgáltatás, amikor legalább négy zárat kéne ellenőrizni. Új
extra, hogy sötétben a gyújtás levétele után lámpácskák világítják meg
a földet és a motor alját, melyek idővel automatikusan kihunynak.
Igazán sok értelme nincs, csak gyönyörű szép, és ez elég.
Újratervezték az ülőpárnák alakját és az anyagát. Elviekben most
már az alacsonyabbak is megbirkóznak az LT-vel, de mivel a motortest
szélessége semmit sem változott, nagy csodára ne számítsunk. A hátsó
utas királyi kényelemben utazhat, és ha hangosnak találja a zenét, vagy
szólni kíván, a keze ügyébe eső kapcsolók segítségével könnyedén
megteheti. Szerencsére nem kellett kipróbálni, de - extraként -
tesztmotorunkon markolatfűtés, valamint a vezető és az utas részére is
külön kapcsolható ülésfűtés volt.
Az utazási komfort az átformált ülések mellett a 15 mm-rel megnyújtott
utánfutásnak és a hátsó kerék TDD (travel-dependent damping)
rugózásának köszönhetően tovább javult. (A menetfüggő csillapítás
lényege, hogy a hátsó kerék csillapítása a berugózás függvényében
növekszik.) Az amúgy sem rossz futómű stabilabb lett lassú haladáskor
is. Fővárosunk útjainak hibáit is meglepő nyugalommal tűri, viszont a
földutak keréknyomai, illetve a fű alatt megbújó megvezetések
okozhatnak izzasztó perceket. Így hát,
csak akkor hagyjuk el az aszfaltot, ha más lehetőség nincs.
Gondolom, azt mondani sem kell, hogy az LT az egyik legösszetettebb
fékrendszert kapta. Akár kézi akár lábi úton lassítjuk,
integrált fékrendszer hat a három tárcsafékre. A háttérben
természetesen ABS figyel. Egyszer a frászt hozta rám a murván, de a
léte egy ilyen nagy tehén esetében nem kérdés.
Egy LT-t vezetni minden nyűgével együtt csodás dolog. Talán olyasmi ,
mint
amikor egy sportrepülő utasszállító kormánya mellé ülhet.
Nagyobb fegyelmet és megfontoltságot igényel, ha nincs más, közös
vezeklést az autósokkal. Meg kell nézni, hova kanyarodunk, hogy
parkolunk, és onnan van-e kiút. Ha viszont szabad a pálya, nincs aki
megállítsa. Ketten a legkisebb fáradsággal utazhatunk a legtávolabbi
célok felé. Nem mondom, hogy ez álmaim motorja, de nekem mindig is
nagyon tetszett, és ez az újabb még jobb lett.
|
További cikkeink
