A BMW Motoros Túraklub Magyarország (BMW MTM) idén ötödik alkalommal rendezte meg 24 órás tájékozódási túraversenyét június 4-5-én, szombat-vasárnap. Az eredetileg a klubtagok számára kitalált versenyen tavaly óta indulhatnak más márkák tulajdonosai. Habár a BMW-sek hatalmas előnnyel rendelkeznek, nem csak a megbízható német márka, hanem több külsős csapat is nevezett, hogy próbára tegye tájékozódási képességét, kitartását és motorját.
Foto: Böhm Zsuzsanna, Wágner Veronika (Sári), Végh Vikics, NaNa
Foto: Böhm Zsuzsanna, Wágner Veronika (Sári), Végh Vikics, NaNa
A 24 órás múltja
A MAMSZ (Magyar Autó- és Motorsport
Szövetség), majd utódszervezete a
MAMS (Magyar Motorsport Szövetség)
a kilencvenes években rendezett öt-hat 24 órás tájékozódási
motorversenyt. Az utolsót 1998-ban. Ezután néhány év szünet
következett. Később, 2001-ben a BMW tulajdonosok, akik 1999-ben
klubba tömörültek, és annak idején már részt vettek 24 órás
megmérettetésen, úgy döntöttek, hogy szerveznek maguknak egy ilyen
túraversenyt. Az első három évben csak a klubtagok versenyeztek. A
legtöbb induló akkoriban harmincöt fő volt.
Tavaly, mikor már rengeteg tapasztalattal rendelkeztek a szervezés
terén, a klub tagjai nyílt versenyt hirdettek: bármilyen márka
benevezhetett. Talán maguk sem mérték fel ennek súlyát, hiszen őszintén
meglepődtek, mikor
az első ökomenikus versenyre száznegyven nevezés érkezett. A
startnál már csak száztizenkilenc fő jelentkezett, és a zord
időjárásnak, és a meglehetősen húzós itinernek köszönhetően a célba
mindössze nyolcvan fő érkezett be. Az Északi-középhegységben vezető
útvonal és a szinte folyamatos eső próbára tette a versenyzőket, sokan
szenvedtek balesetet, és sokan kényszerültek a verseny feladására is.
Pusztán egy BMW-s csapat teljesítette akkor a távot hibapont nélkül és
vitte el az első helyezettnek járó kupát.
Az előző év kínjai azonban nem hogy elriasztották volna a
versenyzőket, inkább csak növelték a verseny értékét. Ezt bizonyítja az
is, hogy ebben az évben még többen, összesen 207 fő, azaz hatvankilenc
három fős csapat nevezett. A startnál valamilyen csoda folytán már csak
ötvenkilenc csapat jelent meg - a többiek talán elaludtak vagy a
hétvégére jósolt jégeső riasztotta el őket, de a szervezőknél sem
mondták le nevezésüket.
A nevezők között voltak kuriózumok is: külön csapatot indított a
Magyar Rendőrkapitányság, a Motor Revü, voltak veterán BMW-sek,
tanulóvezetők, egy komplett Jawa csapat, és idén első alkalommal (a
három másik csapatban induló hölgy mellett) egy komplett női társaság,
a
Krapeknők is beneveztek.
Hogy minél kisebbre csökkentsék a balesetek lehetőségét, a BMW MTM
tagjai idén változtattak egy keveset az itineren. Az egyik ilyen
változás, hogy az útvonalat nagyobb betűkkel, nagyobb sorközökkel,
áttekinthetőbben nyomtatták ki. Az előző évekkel ellentétben - mivel a
MOL Rt. támogatta a rendezvényt, és a fél távot teljesítő csapatokat
egy 6000 Forint értékű tankolási kártyával ajándékozta meg -, a
szervezők bejelölték az útvonalterven az üzemanyag beszerzési
lehetőségeket. Így
a teljes táv leírása huszonhét oldalt töltött meg.
Szombat reggel tíz órától gyülekeztek a csapatok a Wallis Motor Pest
Kft. BMW márkakereskedés Apály utcai udvarán. Ami azonnal feltűnt, hogy
a motorfelhozatal milyen vegyes. Amíg a tapasztalt túrázó BMW-sek
(összesen 72-en) nagyrészt endurókkal indultak neki a távnak GPS-szel,
dobozokkal, vadriasztóval felszerelve, addig
néhányan mintha csak egy szombat délutáni gurulásra indulnának a
város körül - épp csak egy tanktáska volt náluk az itinernek.
Délelőtt megtörtént a megjelentek regisztrációja, és déltől a sorsolás
sorrendjében kétpercenként indították a csapatokat. Az itinert is csak
ekkor adták át a csapatvezetőknek. A túra ebben az évben a Balaton
körül zajlott, persze kicsit tágabb értelmezésben, mint ahogy azt sokan
gondolnák.
A teljes táv, amit 24 óra alatt kellett megtenni 1170 km volt.
Hogy minél pontosabb legyen, Petrich Ákos a BMW MTM elnöke kétszer
járta le - egyedül. Elmélete, hogy amit már egynél több ember tud, az
nem titok, márpedig az útvonalnak az indulásig titokban kellett
maradnia.
A versenyt húsz fő klubtag és a családtagok bonyolították le - nagyon
profin. Az ellenőrzőpontok (Tarján, Zirc, Szentbékkála,
Balatonkeresztúr, Kaszó, Pécs, Bonyhád, Balatonakarattya, Perbál)
mellett
titkos pontokat is elhelyeztek a szervezők, hogy ezzel is
megakadályozzák a szakaszok levágását. Éjfélkor Kaszón kötelezően
pihennie kellett minden versenyzőnek egy órát, és itt vadpörkölttel
várták a szervezők a résztvevőket.
Az egyik legnehezebb szakasz a Balaton nyugati csücskébe esett, ahol
már besötétedett, az eső is eleredt, és
sok volt a murvás, földes szakasz. Itt sok versenyző jelentős
késésre tett szert, amit később sem tudtak behozni. A másik embert
próbáló rész a Pécs környéki szerpentines etap volt, ami szintén
esőben, éjjel 3-4 óra tájban következett. Ezen a részen az egyik
versenyző elütött egy őzet, de szerencsére személyi sérülés nem
történt.
A teljes távot a szervezők csodálatára összesen harminckét csapat
teljesítette hibapont nélkül,
ők mind első helyezettek lettek. Mindössze öt csapat adta fel a
versenyt és négy csapatnak nem volt értékelhető az eredménye. Néhányan
- főképp a hosszú, nehéz túrákra kondicionált BMW-sek - úgy mentek
végig a távon, mintha csupán egy délutáni guruláson lennének a
Pilisben, és az ellenőrzőpontokon harminc-negyven perceket is pihentek.
Néhányan viszont állandó versenyfutásban álltak az idővel.
A
speciális egységeket verseny közben mindenki figyelemmel
kísérte. Így esélylatolgatás folyt arról, hogy vajon a rendőrök azért
jöttek-e egyenruhában, mert akár a Taxi című filmben a kínaiak,
cserélődnek menet közben? Igazoltatni úgysem merik őket. De aki a
közelükben ment (akiket megelőztek), megbizonyosodhatott arról, hogy
ez a három ember (akik végig ugyanazok voltak)
motorra született.
A Krapeknő csapattól - akikről mindig tudta valaki, hogy merre
járnak, sőt az állomásokon a fiúk gondoskodva érdeklődtek, hogy minden
rendben van-e - a fél távnál a szervezők kétkedve kérdezték, hogy
biztos folytatni akarják-e.
A jawások, ahogy az várható volt, út közben többször is motort
szereltek, így aztán ez nem is a srácoknak, hanem a motoroknak volt
megbízhatósági verseny. Végül mindkét csapat, habár a késések miatt jó
sok hibaponttal, de teljesítette a versenyt.
Így két nappal az esemény után még minden résztvevő a hétvége hatása
alatt van. Bennük van még a kihívás, a zord körülmények leküzdésének
élménye, a csapatszellem érzése és a siker, hogy megcsinálták,
végigmentek. A célba érkezve több szájból elhangzott, hogy "Na, ezt
többé sosem!". Másnap a többség mégis azzal az érzéssel ébredt, hogy
ezt nem lett volna szabad kihagyni, és jövőre jobban
felkészülnek, hogy 2006. júniusának első hétvégéjén, a BMW Motoros
Túraklub Magyarország VI. 24 órás túraversenyén ismét részt
vegyenek.
További cikkeink
