Ég és föld

hirdetés

Pár hónappal ezelőtt láttam először a Budapest Motorkiállításon. Első
pillantásra ígéretesnek tűnt, de akkor
azzal szomorítottak el, hogy ne számítsak rá nyár végéig. Szezon
végén kezdeni a forgalmazást, nem jó hír sem a motorosoknak, sem a
gyárnak.

Reményteljesen néztem a teszt elé, és be kell vallanom, nagyot
csalódtam. Nagyot bizony, ugyanis
az új Pegasót egy lapon sem lehet említeni a régivel. Ha minden
porcikájában nem is, de javában megújulva, megszépülve, megerősödve
büszkén áll a kihívások elé.

Pegazus

A görög mítosz mesés állata, szárnyas ló, melyet Poseidon a gorgók
egyikével, Meduzával az Okeanos forrásainál nemzett. Hesiodos
szerint nyomban születése után az Olimpusra röppent, hol Zeus
számára a villámokat és mennyköveket szállítja.

A monda Pegazust a múzsák lovának is tekinti. A híres szárnyas
ló fakasztotta ki Hippokrenét, a múzsák forrását, azzal, hogy -
Apollo és a múzsák lakóhelyén - a Helikon hegy oldalára koppintott
a patájával. Bárki is ivott ebből a patakból, költővé vált.

Ezenkívül a Pegazus különösen fényes csillagokból álló, trapéz
alakjáról könnyen felismerhető csillagkép, mely 3 másodrendű
csillagon kívül 109 szabad szemmel látható csillagot
tartalmaz.

Annak idején végig próbáltuk a futó 650-eseket, és sajnos a Pegaso
került a sor végére. Nem volt rossz, de sok szempontból lemaradt a
vetélytársak mögött, és még azzal sem vigasztalódhattunk, hogy szebb
lenne, mint a többiek.

A Strada névvel kiegészült új Pegaso viszont
határozottan szép darab. Az új arc sokkal jobban illik az
Aprilia arculatába, miközben a fényszóró is hatásosabb lett. Az
RSV1000R-től származtatható kerekek tökéletesek, bár a kollégák a kék
színnel nem voltak megbarátkozva, nekem nem volt bajom vele. A motor
feketében és pirosban kapható, de kék felni jár mindegyikhez.

Ha alaposan megvizsgáljuk, azért akad egy-két részlet, amivel lett
volna még egy kis munka. Például az ülés alatti rész egy kicsit zagyva.
A nagy felületet szögletes burkolóelemekkel szerették volna
izgalmasabbá tenni, nem sok sikerrel. De ez legyen a legkevesebb.

A megjelenés mellett
a blokk is jócskán tartogat meglepetéseket. A régi Rotax alapú
motor a kukába került helyette a Yamaha kölcsönzi a meghajtás, így hát
baj nem lehet. A XT 660 R-ben találkozhatunk hasonló motorral. A 659 cm
³-es, 50 lóerős, injektoros, vízhűtéses blokk elvileg csak
három lóerővel több mint a régi, de sokkal erősebbnek tűnik. Nem túl
szép hangon, de egyhengeres létére - köszönhetően némi ellensúlynak -
viszonylag egyenletesen jár. Egyedül négyezer fordulat körül rángat egy
kicsit. A váltó panaszmentes, nem tudja tagadni származását. Gyönyörűen
vette a fokozatokat, a kuplung szinte csak induláskor kell.

Ahogy ráültem, egy pillanat alatt megbocsátottam minden durva
részletet. Mintha hozzám méretezték volna, nagyon kényelmes. Az
üléspárna puha, jó tartású. Az utas egy kicsit feljebb ül, így a vezető
feneke hátulról is kap egy kis tartást. 180 cm feletti magasságommal
nincs is abban semmi csoda, hogy kényelmesen ülök egy túraendurón, még
ha a kisebbik fajtából való is. De a kisebb növésűeknek sem kell
elkeseredniük. Ülésmagassága mindössze 780 mm, ami garantált telitalpas
talajkapcsolatot engedélyez.

A kormányt viszont azonnal lecserélném, szerintem ez a motor
megérdemelne egy szebb, erősebb alkalmatosságot. Ugyanígy járnék el a
fékcsövekkel is, a hagyományos csöveket fémhálósra cserélném. A fékek
nagyon érdekesek. A régi generáción megőrültem az adagolhatatlan
fékektől. Sajnos a Strada esetében sem jobb a helyzet. A hátsó fék
maradt a régi digitális, vagy fog, vagy nem. Próbálgattam, de szinte
lehetetlen csúsztatás nélkül lassításra bírni. A hátsó tárcsa 240 mm
átmérőjű, mint a régin, az első 320 mm-es, hússzal több.

Az első fék nagyon kemény, és nagyobb tárcsa ide vagy oda, nehezen
adagolható. A munkahenger négydugattyús Brembo, ami sok motoron
jobban szolgál, úgyhogy nem értem. A motor visszavitelekor végignéztem
az összes Aprilia típus fékeit, és mindegyik hasonló volt. Ez eddig
nekem nem tűnt fel, de most már oda fogok figyelni. Nem merném azt
mondani, hogy rossz az első fék, de szokni kell, az biztos, és azért én
el tudnék képzelni jobbat. Lehet, a fékcsővel főfékhengert is
cserélnék.

Az acélcső vázhoz elöl a Marzocchi teleszkóp helyett tajvani
illetőségű Kaifa kapcsolódik. Állítható csillapítású, hagyományos
megoldás. A mérete nem változott, 45 milliméteres a belsőcső átmérője.
Hátul Sachs központi rugó dolgozik állítható előfeszítéssel és
csillapítással. Nekem a csillapítás és az úttartás is kellemes
volt, nagyobb sebességnél is biztosan tartotta az irányt. Kati viszont
pont az ellenkezőjéről győzködött, szerinte nyúlós, imbolygós a futómű
lendületesebb igénybevétel során.

A teszt alatt próbáltam egyedül, két személlyel, szárazon és esőben.
Még egy kis terepre is kimerészkedtem. A könnyű, fordulékony
motor ott is nagyszerűen megállta a helyét. A Pegaso alapjában véve
inkább városi motor, de egy kis földutazástól sem riad meg.

Az ülést felnyitva szokatlanul nagy rakhelyet találunk. Akár egy
esőruha is kényelmesen elfér.
A legnagyobb meglepetést viszont tankoláskor okozhatjuk, amikor
a fénykürt alatti kis gombocskát megnyomva felpattan a tankot borító
műanyag ajtó, és - ahogy az autók motorházát nyitjuk - egy kallantyút
félretolva érjük el a betöltő nyílást. A nyílás mellett egy vízhatlan
tároló rekeszt találunk, ami irigylésre méltó. Kell az ilyesmi, főleg
ha szeretünk túrázni és szeretjük, ha kéznél van az útlevél, vagy némi
pénz az útdíjra.

És ami nagyon tetszett, hogy
végre valahára nem az egyen kapcsolókat kapjuk. A baloldalon az
irányjelző kapcsoló fölött egy hasonló gombot találunk, erről
vezérelhető a fedélzeti számítógép. Mindenféle hasznos információhoz
juthatunk, de használata előtt érdemes tanulmányozni a kézikönyvet. Én
háromszor nulláztam le véletlenül a napi kilométer számlálót (így mért
fogyasztási adatokat nem tudok).

A legviccesebb opció talán az, hogy
magunk tudjuk beállítani a fordulatszám-riasztást. Vagyis azt,
hogy milyen fordulaton kezdjen villogni egy idegesítő fényecske, ami a
felváltásra igyekszik felhívni a figyelmünket. A műszerfal egyébként
szép, és igyekszik sok információval ellátni. Talán a folyadék
kristályos kijelző rajzai, számai lehetnének divatosabbak.

Némi ráfordítással
szépen felöltöztethetjük az új Pegasót. A nem túl szép
csomagtartóra zárható műanyagdobozt szerelhetünk, két oldalra pedig
kifejezetten erre a típusra készült táskákat ajánl a gyár. A tankot
Mad-Max-esíthetjük műbőrborítással, amire a tanktáska pillanatok alatt
felpattintható.
Kapható extraként kis szélvédő is, ami nyújt egy kis plusz
szélvédelmet, mindenesetre a gép jobban néz ki vele.

Megszerettük az új Pegasót, és nem mondom, hogy kategóriájában ez a
király, de
1 849 900 Ft-os ára tudatában bátran ajánlom mindeninek. Ha
ilyesmire vágynék - mondjuk, vágyom is - akkor jelenleg ezt
választanám.