Mit tehet a szegény motoros, aki a görög tengerpartig vezető röpke 1000 kilométert kényelmi szempontokból repülővel vagy autóval teszi meg, de ott úrrá lesz rajta a motorozás utáni vágy? Egy hétig bírtam. Majd úgy döntöttem, megnézem, mit kínál a görög motorkölcsönzők piaca a magamfajta turistáknak, nemzetközi nagymotoros jogosítvánnyal a zsebben, benzingőzre éhesen.

hirdetés

Az első lelkesedés gyorsan lecsillapodott, amikor kiderült, hogy az
úton-útfélen fellelhető,
"Rent a moto" felirat mit is takar: a görög szabályozás 50
köbcentiben maximalizálja a külföldiek számára kölcsönözhető
járműveket, legyen szó akár robogóról, Mad Max típusú bukókeretes
kétüléses homokjáróról, vagy quadról.

A közeli nagyvárosban jogsival lehetne ugyan komolyabb motort is
bérelni, de annak kölcsönzési költségei egyfelől irreálisnak tűntek
(100 euró egy napra egy 5-6 éves, széthajtott Suzuki GS 500-ért azért
mégiscsak túlzás), másfelől pedig
a kaució összege csillagászati, szerény becslésem szerint a fél
motor kitelne belőle. Felajánlották ugyan, hogy a kaució helyett az
útlevél is elég lesz, és a hatóságok számára kielégítő az a sajtpapír,
amit a kölcsönző kiállít.

A görög rendőrségnek alapvetően joviális a hozzáállása a
papucsos-rövidnadrágos turistákhoz, de nem úgy a motorosokkal
szemben, akik mint mindenhol, itt is társadalmon kívüliek. Valahogy a
sajtpapír elégségességéről nem kívántam saját szemmel meggyőződni,
különösen miután kiderült, hogy az 500-as motorhoz is ugyanaz a
tökhéj-sisak jár, mint az erősen Simson-szerű robogókhoz.

Megbékéltem a gondolattal: ebből nem lesz nagy motorozás, megelégszem
valamivel, ami elvisz A-ból B-be az üdülőfalun belül, és esetleg
megbirkózik a salakos-homokos dűlőutakkal, amik reményeim szerint a
Khalkidiki-félsziget partján fekvő búvárparadicsomokba vezetnek majd. A
gépjárműkínálat ezekkel a feltételekkel elég gyorsan leszűkült, mivel a
Gilera Runnerek virsligumijai nem kimondottan erre az igénybevételre
lettek kifejlesztve, tehát maradt a quad.
Kicsi ugyan, de legalább olcsó, és azt állítják, hogy mindenhol
elmegy.

Szert is tettem egy remek, 50-es PGO X-Rider quadra,
mini-kengururáccsal és méretéhez képest termetes gumikkal. Büszkén
hagytam el a kölcsönzőt, mivel a legkedvezőbb városon belüli ajánlatot
megragadva, 25 euróért kaptam meg 24 órára a tengerkék csodát. Az
utcából kikanyarodva gyorsan rájöttem,
bizonyos szolgáltatásokról lemondtam azért az 5 eurós
árkülönbségért cserébe, ami a Christie kölcsönzője és a többi "Rent
a moto" ajánlata között volt.

A digitális, bár minimalista kijelző szerint
konstans 0 km/h-val haladtam, a jobb visszapillantó tükrömet
valaki leszerelte (igaz, ami igaz, örüljek neki, hogy a baloldali
megvan), a hátsó, csomagtartó-szerű kapaszkodón pedig egy másfél méter
hosszú fém zászlórúdon a kölcsönző zászlója lengedezett. Ez utóbbit
egyébként az első adandó alkalommal leszereltem, mondván, majd
visszarakom másnap.

Az 50-es PGO quad közúton egy benzines fűnyíró menetstabilitásával
rendelkezik, így a legkisebb bukkanó hatására is megcélozzuk a
szemközti sávot.
Salakon és aprókavicson azért a kis PGO is tud kellemes
meglepetéseket okozni. Farolgatni, helyi apartman tulajdonosokat
porfelhővel bosszantani remekül lehet vele, ez pedig már önmagában
megérte a 25 eurót.

A remélt bóklászás a tengerparton viszont elmaradt, mert pár méter
után már tengelyig ültem a homokban. Tanulság: talán mégsem megy el
mindenhol. A kölcsönzőben egyébként a lelkemre kötötték, hogy "Don't
use outside city, ok? Bad for the engine_", vagyis tört angolsággal "Ne
vidd ki a városból, mert az rossz a motornak",
városon belül pedig nekem volt nagyon rossz. A kölcsönző
zászlajának leszerelésével legalább elkerültem, hogy aznap a kölcsönzős
felismerje a saját, vastag porréteggel fedett járgányát.

Az öt különböző állásba állítható felfüggesztésről én is csak a gyártó
honlapján olvastam,
az összes kölcsönözhető darab közepes értékre volt állítva, hogy
egyformán jó (vagy rossz) rugózási tulajdonságokkal rendelkezzen
salakon és aszfalton. Utólag egyébként vásárolható hozzá gyári kit,
mellyel szélesebb gumikra, hosszabb lengőkarra és hátramenet
fokozatkapcsolóra tehetünk szert.

Benzinszintjelzőről ne is álmodjunk, szóval praktikus legalább
egyszer tankolni, mert nem volt ritka látvány, hogy
izzadó turisták tologatnak robogót vagy quadot a benzinkút felé.
Az elvi fogyasztást alapul véve ugyan 350 kilométert is megtehetnék
vele, ami nem túl valószínű egy nap alatt, de az Euro2-es, 50-es motor
is gyorsan tud 4 litert fogyasztani két személlyel.

Jót derültem, amikor láttam, hogy
az Engine Stop gombot laza egyszerűséggel egy csavarral
kiiktatták, mert a kölcsönzős megunta, hogy dühödt külföldiek
jártak vissza egész nap, hogy sem önindítóval, sem berúgásra nem indul
a gép, holott csak elfelejtették visszabillenteni a kapcsolót. Ezen
annyira nem is vagyok meglepődve, hiszen kölcsönzéskor is csak az
útlevelemet, illetve annak számát kérték, valamint még egy iratot -
elvileg jogosítványt -, de a 25 euró kicsengetése után szerintem a
lejárt BKV bérletem számával is beérték volna.

Tény, hogy a kis PGO vezetése nem igényel különösebb jártasságot a
gépjárművezetés terén, ennek ellenére az enyém tankjának a tetején
horpadások voltak. Máig nem értem,
hogy bírt valaki egy ilyen harmatgyenge négykerekűvel fejre
állni.

Mindent összevetve teljesen rentábilis volt a kölcsönzésbe fektetett
összeg, annak ellenére, hogy egy apartman tulajdonos megkergetett - nem
ért utol -, a kezemen pedig lett egy-két vízhólyag. Reggel slaggal
lecsapattam róla a porréteget, visszacsavartam a zászlócskát, így aztán
mindenki elégedett lehetett. Ugye-ugye, hogy csupán 25 euró a
boldogság?

Tisztelt szerző!

A totalbike.hu-n olvastam görögországi quadkölcsönzési élményeit. A
quadokhoz nem fűznék hozzá semmit, mivel nincs tapasztalatom velük
kapcsolatban: soha nem mentem eggyel se.

A cikkel kapcsolatban viszont, nem értek egyet azzal a
megjegyzésével, hogy kint is társadalmon kívüliek a motorosok. Rengeteg
motoros van, a nem motoros közlekedők pedig sokkal jobban figyelnek a
motorosokra. Főleg azért, mert aki éppen autóval megy valahova, vagy
korábban maga is motorozott, vagy most is csak azért nem motorral megy,
mert valamiért a kocsira van szüksége (bevásárlás, messzebbre megy
stb.).

Jártam Szalonikiben, Athénban, Pireuszban motorral, először nagyon
izzadtam, stresszeltem, annyira kellett mindenre figyelnem, aztán mikor
rájöttem, hogyan kell kint közlekedni a városi dugókban motorral,
felüdülés volt minden kilométer. Az a trükkje a dolognak, hogy nem kell
állandóan a tükröket figyelnem, azon rettegnem, hogy ha szlalomozok a
kocsik között, akkor vagy valamelyik autó, vagy gyorsabb motoros
elkaszál hátulról, mert pont holttérben jött, vagy nem vettem észre. Az
a hallgatólagos szabály, hogy mindenki az előtte haladóra vigyáz. Így
mikor a kocsisor másik oldalán vesz észre az ember egy kis helyet, ahol
elfér a kocsisor mellett, akkor csak átszlalomozik oda és meg van oldva
a dolog. A mögöttem jövők, lassítanak és elengednek, és valahogy nem
dudálnak. Nem a rendszám miatt engednek el, látva, hogy külföldi, mert
a magyar eu-s rendszám nagyon hasonlít a görögre. Volt, hogy görögök
tőlünk kértek útbaigazítást.

Idén történt saját motorral görög földön velünk, hogy szerpentines
szakaszon megelőzött egy Smart (félelemérzet az nincs a görögökben.
Azon a kanyargós úton úgy menni azzal a kocsival.. .) Aztán pár km-rel
később, az egyik hajtűkanyar után áll az úton, félig kilógva a kocsi
ablakán, veszettül integetett az előbbi smartos fickó. Nem értettem mi
baja van, de hát pont útban volt, így jelentősen lassítottam. Mikor
közelebb értem a kanyarba, akkor láttam, hogy pont azon az íven, ahol
mentem volna, egy jó nagy olajfolt van az úton. Hát ezért integetett.
Emlékezett rá, hogy jön mögötte egy motoros. Őszintén, itthon
előfordulna ilyen? Az idei 5400 km-es görög túránkon nem fordult elő,
hogy le akartak volna szorítani az útról, vagy egyszerűen nem vették
volna figyelembe, hogy én, mint motoros ott vagyok. Amint hazajöttünk,
másnap munkába menet máris megtörtént, hogy a saját sávomból
kiszorítottak autóval. No comment.

Visszatérve a Görögországi motorbérlésre, mint a cikkben említi,
hogy eredetileg motort akart bérelni, ezzel kapcsolatban szeretnék
egy-két saját tapasztalatot megosztani. Kedvesemmel most már ide s tova
5 éve járunk Görögországba, és minden alkalommal motoroztunk (nem
robogó) kint. Tény és való, hogy nagyon meg kell nézni a görögöknél,
hogy mit bérel az ember és mennyiért, de azért lehet találni nagyon jó
ajánlatokat. Vannak jó és rossz tapasztalatunk is. A jó tapasztalat:
Rodoszon találtunk napi 25 eurós áron Suzuki VL 250-es Intrudert, ami
majdnem új volt (4-5000km), normális bukósisakot adtak hozzá és
látszott a kölcsönző tulajdonosán, illetve a motorjain, hogy él hal a
kétkerekűekért. Mikor két évvel később voltunk ott, akkor ugyanonnan,
majdnem ugyanazt a motort béreltük ki, de ekkor már 10 napra, napi 19
euróért. Ezzel szemben Krétán rendesen rászedtek. Ott nagyjából 25-30
eurós/nap áron béreltünk volna 5-6 napra 6-800 cm
³-es choppert, de a fénykép alapján megbeszélt motor helyett
(800-as Intruder), mondván, hogy amikorra kérjük "házhoz" szállítják az
apartmanhoz, egy, akkor még számomra ismeretlen Kymco Venoxot hoztak.
Amikor szóvá tettem, hogy nem erről volt szó, akkor kötötték az ebet a
karóhoz, hogy a képen látott másik motor most szervizben van, kölcsön
van adva, itt van, ott van, szóval kiderült, hogy nincs is nekik olyan.
A pénzt persze nem adták vissza. Szintén Krétán béreltünk egy 250-es
Viragót. Ezzel csak annyi baj volt, hogy mivel a moci már öreg volt
(8-10 éves, de jó állapotban), és a gumi is az volt rajta. Így sikerült
egy kanyarban elcsúszni vele. Szerencsére se nekünk, se a motornak nem
lett komoly baja, csak az egyik indexe tört le. A sérült indexért,
utólag utánanézve az alkatrész áraknak, pontosan a bekerülési árat
számolták fel, így legalább ennél a bérlésnél korrektek voltak.

Szóval azt tapasztaltam, hogy nagyon meg kell nézni, hogy honnan és
milyen állapotú motort bérel az ember. Konkrétan a bérleti díj
leszurkolása előtt szemrevételezni kell a bérelni szándékozott motort,
lehet találni kiváló műszaki állapotban lévő motorokat is és lepukkant,
agyonhajtott példányokat is. Ha az ember körültekintően jár el nagyon
kellemes élményben lehet része. Olyan helyekre lehet eljutni, ahova az
egyszerű turista soha nem jut el, még azok sem, akik autót bérelnek.
Azóta már saját motorral járunk ki, vagy komppal Velencéből, vagy a
szerbeken és a macedónokon át.

Üdvözlettel,

Tuza Norbert