Kifejezetten örültem, mikor megtudtam, hogy a verseny természetvédelmi területen lesz. Végre bebizonyíthatjuk, hogy a triálmotorozás szervezett körülmények közt - az összes többi technikai sporttal ellentétben - illik a természetbe, és nem kihasználni akarja, feltúrni, hanem együtt él vele.

hirdetés

A verseny helyszíne egy néhai kőbánya és a hozzá tartozó pihenőpark
volt. Szombaton a helybéliek piknikeztek, sütögettek a helyszínen, és
amikor meglátták a motorokat, rögtön szúrós szemmel néztek minket: "na,
ezektől nem lesz nyugtunk". A legszigorúbban a helyi gondnok lépett
fel, aki minden egyes mozdulatunkat árgus szemmel nézte. Először azért,
hogy az első rossz mozdulatra leállítsa a rendezvényt - melyre a
keszthelyi triálosok beszerezték az összes engedélyt - majd azért, mert
a szlovák srác akrobatikus motorozását már ő sem tudta nem tátott
szájjal nézni. Szóval bizonyítottunk. Szerettek minket.

A verseny néhány kisebb hibától eltekintve tökéletes volt, amire a
legjobb bizonyíték, hogy a résztvevő szlovák versenyzők még vasárnap
este több száz oldalletöltést csináltak a
trialmotor.hu-ról. És jönnek a következő versenyre is.
Még többen.

A kőporos, zúzottköves, sziklatömbös pályák nagyon nehezek voltak.
Nem elég, hogy a triál összes lehetséges trükkjét be kellett vetniük a
versenyzőknek, a szokatlan talaj is sok gondot okozott.
Aki próbált már zúzott kövön hat méter magasban, 50 fokos meredélyen
derékszögű kanyart venni, tudja, miről beszélek.

Az Elit osztály versenyzőinek a hármas pályán egy háromméteres
nekifutó után hat méter magasban lévő függőleges sziklára kellett
felugraniuk, ahol ugrás közben derékszögben el kellett fordulni, és
mivel az érkező ingatag zúzottkő volt, ott sem volt lehetőség
korrigálni, csak lent, a motornyi sziklatömbök között. Azért mindenki
leküzdötte.

A haladóknak nem sok olyan elem jutott, ami normális körülmények közt
ne lett volna gyerekjáték, de a fura talaj miatt születtek bőven
hibapontok. A kezdőknek igyekeztünk olyan pályát találni, amit
teljesíteni tudnak. Ez
gyakran nagyobb nehézséget okozott, mint a profi pálya
kijelölése. Mindkét felzárkózó osztályban látható a fejlődés, de
nemzetközi szinthez még nagyon sokat kell erősítenünk.

Egyelőre sajnos hiányoznak az Oldtimer versenyzők, akik a régi
vasakon (1985. előtti, léghűtéses, hátul kétteleszkópos motorok)
teljesítik a legkönnyebb pályát, és a fiatalok, gyerekek, akiknek
szintén csak a sziklák közt kellene szlalomozniuk egyelőre.
Reményteljes azonban, hogy Keszthelyen két dinasztia is indult. Az
egyik a szlovák Benco-ék, a másik a magyar Dobor család, akik apa-fia
versenycsapatot alkotva igyekeznek legyőzni a pályát és az
ellenfeleket. Egymást nem, hiszen a gyerekek már egy osztállyal a papa
felett versenyeznek.

A keszthelyi szervezőcsapat jó munkát végzett, hibátlan volt a verseny
beharangozása, sok néző jött ki. Vasárnap kettőkor - mikor indultunk
lassan haza - még mindig jöttek emberek, és érdeklődtek, hogy hol lehet
a versenyt meglesni. Sajnos erről elkéstek, de jöjjenek el a hétvégén
(szeptember 30-október 1.) Sárospatakra.

Az első két forduló eredményei és a bajnokság jelenlegi állása: