Míg a kisebb európai motorgyárak egymás után ontják a szebbnél szebb formaterveket szinte minden kategóriában, ez a japán gyártóknak nem kis fejfájást okoz. A japán stratégák felismerték, hogy hiába gépeik jó technikai színvonala, ha semmiféle izgalmat nem váltanak ki a motorosokból. Az egyik leginkább hagyományőrző gyár a Honda. 2007-ben azonban lépett egy merészet az új Hornet 600-assal, melynek formája azonnal megosztotta a publikumot. Ez a megosztás jó jel lehet a későbbiekre.
Hornet-sztori
A Honda Hornet története 1998-ban kezdődött. A CB600F Hornet
modellel a Suzuki Bandit teremtette divathullám első taréjára
igyekezett felkapaszkodni a Honda, és tette mindezt igen nagy
sikerrel. Az első sorozat akkoriban még aggresszívnak számító,
mindenféle sallangtól mentes formába a CBR600F 599 köbcentis,
négyhengeres, vízhűtéses, 16 szelepes blokkját építették. Magasra
húzott jobb oldali kipufogó, központi acél gerincváz, 41 mm-es
hagyományos teleszkópvillák, központi rugóstag, alumínium
lengővilla, háromküllős alumínium kerekek, dupla 296 mm-es első és
egyetlen 220 mm-es hátsó tárcsafék jellemezte az akkoriban
újdonságnak ható kis Hornetet.
2000-re jött az első frissítés. Bemutatkozott a fejidomos S
változat és a motorblokk némi átalakításon esett át, plusz a
gyújtást módosították a jobb középső és felső
fordulatszám-tartománybeli teljesítmény érdekében. A legfontosabb
változást viszont az első kerék 16 colosról 17-esre cserélése
jelentette. A fékbetétek cseréjével jobb lett a fékhatás és a hátsó
kerékagyban a gumicsillapítók cseréjével finomabb lett a váltás.
2002-ben az aranyszínű első féknyergek jelentették az egyetlen
újdonságot.
A következő ráncfelvarrás 2003-ban volt esedékes. Ez
tulajdonképpen a Hornet 600-as második generációjának tekinthető. A
blokkot átdolgozták, kapott új karburátorokat, katalizátort és így
már teljesítette az Euro2-es környezetvédelmi normákat. A futómű
más beállításokkal sportosabb, feszesebb lett. Az ülést és az
üzemanyagtankot átformázták, valamint kapott egy elektronikus
műszerfalat, szép analóg kijelzőkkel. A dupla izzós első lámpa és
az indításgátló jelentette a fontosabb változások utolsó
elemeit.
2005-ben ha nem is teljesen, de alaposan megújult a Hornet.
Előre fordított teleszkópvillák kerültek követve a kor által
diktált divatot. Szintén a divat okolható a sokak által kritizált
részben LCD-kijelzős műszerfalért. Az első lámpa és a műszerfal
fölé egy új mini-szélvédő került, és az ülés kétféle anyagból álló
huzatot kapott. A vészvillogó rendszer kiépítése biztonsági
szempontból igen hasznos.
A motort alapjaitól kezdve tervezték újjá, új blokkot, vázat, külsőt
kapott. A gyár szereti kihangsúlyozni, hogy
a gép már nem is az egyszerű naked bike-ok szegmensébe, hanem a
teljesítményorientált csupasz motorok közé számítandó, amolyan
gyári streetfigther. Amin a Honda nem szeretett volna változtatni, az a
motorozás igazi, önfeledt, könnyed és örömteli volta, amely a Hornet
sorozatot 9 éves pályafutása alatt mindig is jellemezte. Talán ezért is
olyan népszerű az új motorosok és a gyakorlottabb gépészek számára
egyaránt. Ne feledjük a modellváltás környezetvédelmi indokát sem, a
régi Hornet karburátoros motorja már nem tudta volna teljesíteni az
Euro3-as normákat.
Először is kellett egy új blokk. A 2007-es modellévre szintén megújult
Honda CBR600RR jó alapnak ígérkezett.
A vadonatúj sportblokkal párhuzamosan folyt a Hornet motorjának
fejlesztése. A 600-as kategóriában ez lett az egyik legrövidebb,
legkönnyebb és legkisebb erőmű, és csak ez az új blokk 5 kiló mínuszt
jelentett az elődhöz viszonyítva. A blokkot természetesen a gyár PGM-FI
benzinbefecskendező-rendszere táplálja. A szívótorok 40-ről 36 mm-esre
csökkent, a kompressziót is visszavették két tizednyivel. Persze
valamivel gyengébb, mint a 120 lovas CBR600RR, de a megmaradt 102
LE-vel is az egyik legerősebb kategóriában. Cserébe a középtartományban
nyomatékosabb, és jobb teljesítményleadást élvezhetünk a Hornet
gázkarját tekergetve.
Az új modell vázfelépítése teljesen új.
Továbbra is központi gerincváz alkotja az alapot, de már
alumíniumból készül, speciális öntési eljárással. Ezzel nem csak
könnyebb, hanem merevebb is lett. A váz a kormánynyaktól kezdve a blokk
hátsó bekötési pontjáig húzódik, ahol a lengővilla csatlakozik hozzá. A
blokk, mint központi teherviselő elem ül a vázban. A sportmotoroknál a
könnyebb irányíthatóság kulcsa a tömegközpontosítás. A Hornet szintén
keresztül ment ezen a tervezés során. A váz, a blokk és a
kipufogórendszer mind olyan közel kerültek a tömegközépponthoz,
amennyire csak lehetett. A távolabb eső alkatrészek súlyát
csökkentették, hogy kisebb legyen tehetetlenségi hatásuk. Az eredmény:
gyorsabb kanyarodás, egyszerűbb irányváltás.
A kipufogó bizony sokak szemét szúrja, pontosabban a hátsó dob
elvezetése, amely a motor alsó részén, a lábtartó mögött jobb oldalon
lyukad ki. Egyrészt már jó pár modell (Kawasaki ER6, Suzuki GSX-R
600/750) ellőtte ezt a MotoGP-ből ismert megoldást. Másrészt
a katalizátor miatt elég bumfordi lett a formája. Jól
kereshetnek majd a tuningdobok gyártói. A megoldás technikai
magyarázata szintén a tömegközpontosításban keresendő. A leömlők maguk
igen szépen egyenesen jönnek le a négy hengertől. A csövek a
katalizátort tartalmazó főgyűjtőben találkoznak, amelyet a blokk bal
alsó részén próbálták meg elrejteni, több-kevesebb sikerrel.
Az igencsak megváltozott formaterv jelentősen megosztja a Hornet
célközönségét. Ez eleinte lehet, hogy kevésbé hasznos, de gyorsan
eltűnik a látvány okozta mellbevágó érzés, és ha vásárlásra kerül a
sor, egy ilyen motor jobban megmarad az ember tudatalattijában, mint
egy átlagos naked bike. Az agresszív streetfighter stílus vonzza a
szemet, és élőben még jobban mutat a gép, mint a fotókon. A lecsapott
élekkel és izmokkal operáló formához jól passzol a középkori lovagok
sisakját idéző lámpa-fejidom kombináció. Az új 19 literes tank formája
keskenyebb, mint az elődé. A karcsú ülésidom LED-es hátsó lámpában
végződik, amely egyáltalán nem töri meg a hátsó traktus
vonalvezetését.
Az országúti és távolsági fény egymás alá került a lámpa műanyag
plexije mögött. A kisméretű fejidom - amely egyébként a CBR1000RR
formáját idézi - mögött
újabb formatervi merényletet láthatunk a műszerfal képében. A
régi Hornet dupla analóg műszerfala eddig mindenkinek tetszett, viszont
az nem passzintható stílusában egy sportos naked motorhoz. Az
elektronikus műszerfal a CBR-sorozat kijelzőire hajaz nagy analóg
fordulatszámmérőjébe integrált digitális sebesség kijelzővel.
Az aranyozott külső csúszószárú, 41 mm-es belsőcső átmérőjű HMAS
kazettás teleszkópvillák már ismertek az előd modellről. Bár rugóútjuk
120 mm, semmilyen paraméterük nem állítható. A központi hátsó rugóstag
csillapítását módosították, az új géphez illeszkedő karakterisztikát
kapott.
Az alumínium hátsó lengővilla 5 mm-rel hosszabb, és könnyebb is,
mint az előd hasonló darabja. Az ötküllős felniken elöl 120/70-17,
hátul 180/55-17 méretű sportos gumiabroncsokat találunk.
A féken nem babráltak, maradt a 296 mm-es dupla első féktárcsa a
kétdugattyús féknyergekkel. Hátul egyetlen fékdugó dolgozik egy 240
mm-es tárcsán. Pontosabban a fék csak a hagyományos rendszernél maradt
az, ami volt.
Ha a vevő az ABS-szel szerelt változatot választja, akkor előre
háromdugattyús Nissineket kap kombinált fékrendszerrel (CBS).
Az ülésmagasság picit nőtt, 800 mm-re, de a gyár ígérete szerint
- és az alkalmi üléspróba is azt bizonyítja -, hogy a keskenyebb tank
és ülés miatt az új Hornet továbbra is megfelel majd a vertikális
kihívásokkal küszködöknek. Ha hihetünk a gyári adatoknak, a száraz
tömeg (173 kg) a legkisebb a kategóriában. Az új Horneten a blokk és a
kerekek sötét matt szürke színt kapnak. Ez egyfajta ellentételezése az
élénk karosszéria színeknek. Négy új dinamikus színkombinációban lehet
majd a gépet megvenni. Gyöngyházmetál fekete, mélyvörös és sárga,
valamint egy xenon középkék a CB600F színválasztéka. Gyárilag
indításgátló (HISS) jár a motorhoz.
Szokás szerint a Honda rengeteg extrát kínál jó pénzért.
Mozgásérzékelős riasztó, tankvédő, kis szélvédő, utasülés takaró, hátsó
sárvédő, fűthető markolatok, mágneses tanktáska, U-lakat, motortakaró,
hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az 1998-ban bemutatkozott Hornet
600-as 2001 óta Olaszországban készült, ez nem változik az új modell
esetében sem. Az előd sikert hozott a gyárnak, viszont az új modell nem
légüres térbe érkezik, hanem a sportos 600-as naked motorok vicsorgó
falkájába. Az, hogy rendet tud-e teremteni és ismét kategória
legjobbjaként szerepelni, majd a gyakorlat megmutatja.
A piaci sikerhez azonban kedvező ár is szükséges, mely
egyáltalán nem utolsó szempont ebben a kategóriában.
Motor:
vízhűtéses, négyütemű, 16 szelepes, DOHC, soros négyhengeres
Lökettérfogat: 599 cm
3
Furat x löket: 67 x 42,5 mm
Kompresszióviszony: 12:1
Max. teljesítmény: 102 LE 12 000 1/min-nél
Max. nyomaték: 63,5 Nm 10 500 1/min-nél
Keverékképzés: PGM-FI elektronikus üzemanyag-befecskendező
Torokátmérő: 36 mm
Üzemanyagtank térfogata: 19 liter (4 liter tartalék)
Kuplung: olajfürdős, többtárcsás, tekercsrugókkal
Kuplung működtetése: mechanikus, bowdenes
Váltó típus: hatfokozatú
Véghajtás: 525-ös O-ringes lánchajtás
Váz: alumíniumöntvény Monoblock gerincváz
Futómű elöl: 41 mm-es fordított kivitelű HMAS
teleszkópvillák, 120 mm rugóúttal
Futómű hátul: központi rugóstag, állítható rugó-előfeszítés 7
fokozatban, 128 mm rugóúttal
Kerekek: üreges-keresztmetszetű ötküllős alumíniumöntvény
Kerékméret elöl: 17 x 3,5
Kerékméret hátul: 17 x 5,5
Gumiméret elöl: 120/70 ZR17M/C (58W)
Gumiméret hátul: 180/55 ZR17M/C (73W)
Fék elöl: 296 x 4,5 mm-es hidraulikus dupla tárcsafék
kétdugattyús (háromdugattyús ABS-nél) féknyergekkel, úszó
tárcsákkal és szinterfém betétekkel
Fék hátul: 240 x 5 m-es hidraulikus tárcsafék egydugattyús
féknyereggel és szinterfém betétekkel
Méretek (HxSzxM): 2090 x 740 x 1095 mm
Tengelytáv: 1435 mm
Villaszög: 25°
Utánfutás: 99 mm
Ülésmagasság: 800 mm
Szabadmagasság: 135 mm
Száraz tömeg: 173 kg (177 kg ABS-nél)
Menetkész tömeg: 198 kg (203 kg ABS-nél)
További cikkeink










