A nógrádsipeki remek adottságok pünkösd hétvégéjén ismét elcsalták a triálosokat a nógrádi kis faluba. Az utánozhatatlan táj és a fantasztikus helyi emberek tökéletes környezetet teremtenek a motorosok számára. A helyszín vegyes talajviszonyokkal várja az oda érkezőket. Poros, agyagos, füves, omladékos és nagy sziklás területek váltják egymást, így mindenki megtalálta a neki megfelelő kihívást. Ráadásul a szombat esti esőnek köszönhetően a kép még cifrább lett vasárnapra.
A verseny szakított minden eddigi triálos hagyománnyal, mivel a
szervezők
az összes versenyzőt egy nyomvonalon indították útnak. Cserébe a
szekciók egyre nagyobb profizmust követeltek a versenyzőktől, így a
profik is megizzadtak estére, de a kezdők kicsit hamarabb.
A triálfieszta lényege most az volt, hogy abszolút sorrend álljon
fel az indulók között, és hogy mindenki belekóstolhasson a tudását
meghaladó szekciókba és akadályokba is. És hogy még izgalmasabb legyen
a dolog, az alapkoncepciót megfejelték azzal, hogy a versenyzők
csapatokat alkottak, és
egymást segítve kellett megfelelniük az egyre keményebb szekciók
kihívásainak.
A versenyzők azonban jócskán felülteljesítették a rendezők
elképzelését,
mivel triálosaink rendre bevállaltak mindent, még az erejüket
meghaladó akadályokat is, amiből látványos, heroikus küzdelem és
hatalmas esések következtek. Ennek folyományaként mindenki hihetetlenül
elfáradt, viszont mindenki hatalmasat fejlődött. Volt, aki magasabb
szinten teljesített, mint ahová eredetileg sorolta magát. Sokan
rájöttek, hogy olyasmit is meg tudnak csinálni, amiről azt gondolták,
még meghaladja a képességeiket, de volt olyan versenyző is, aki
egyszerűen balhéból nekiment minden akadálynak.
A nézők nagy elismerését váltotta ki a triálosok teljesítménye,
hiszen a csapatok igazi csapatként, összetartva, egymást segítve
dolgoztak és bíztatták egymást. Van abban valami szép, amikor az ember
érezve a vesztét, mégis megpróbálja, mégis akarja, és nekimegy egy
akadálynak,
amiről már az elején tudni lehet, hogy bukfenc lesz a vége.
Talán ennek, a néha reménytelen küzdelemnek volt köszönhető, hogy a
szokásosnál is jobban segítették egymást a motorosok.
Sokszor a nézőkkel karöltve 5-6 ember kézen fogva alkotott
láncot a tudását meghaladó akadályra készülő motoros védelmére.
A végeredmény kivételesen nem a papírformát hozta. Persze az
élmenőket most sem sikerült legyőznie senkinek, de egymás között azért
volt némi rivalizálás, ugyanis
ifj. Dobor az első két körben döntetlent állított be a korábban
egyértelmű fölénnyel motorozó Marozsánnal szemben.
A negyedik helyen is hatalmas küzdelem zajlott, hiszen a magát
toronymagasan túlszárnyaló Kohl annyira együtt ment a triál egyik nagy
öregével Rigóval, hogy nemcsak a pontjaik egyeztek meg, de még a
nullásra teljesített szekciók száma is, így az egypontosok döntöttek,
ahol csupán egyetlen szekció révén vitte Kohl el a meccset. Sőt, tőlük
csupán egyetlen ponttal maradt le a szintén nagyon teljesítő idei
termés, Rónaszéki is.
A képzeletbeli dobogó:
1. Szelei Ferenc: 15 hibapont
2. Marozsán Gábor: 22 hibapont
3. Dobor Sándor ifj.: 32 hibapont
További cikkeink
