Mikor először hallottam a Romitex névre keresztelt kis gépről, azonnal valami távol-keleti gyártmány jutott eszembe, bár a név alapján egész másra is gondolhattam volna. Annyiban igaz a dolog, hogy az alkatrészek többsége onnan származik, de a gyártás, összeszerelés Magyarországon történik.
A Romitex azon kevés motorok közé tartozik, melyeket itthon
gyártottak.
Motorblokkja ránézésre a Honda Monkeyhoz hasonló, félautomata
váltós, 50 cm³-es, négyütemű szerkezet, de nehéz a mai világban
kideríteni, melyik távol-keleti cég melyik gépsort és gyártási jogot
vásárolta meg.
A Romitex csopper
felszereltsége több mint gazdagnak mondható a kategóriában. Van
irányjelző, kürt, fénykürt, sebességmérő, akár egy nagymotornál. Ami
külön kuriózum, az a töltésmérő, de olyan érzésem van, hogy csak azért
került be a műszerek közé, hogy meglegyen a szimmetria. Szó se róla,
csinosak a krómozott műszerek, és harmonizálnak a szintén krómozott
első lámpával is.
A kidolgozás már hagy maga után kivetnivalót. A kábelezés csinosabbá
tétele, a sárvédők méretre szabásának nyomainak elétüntetése egy kis
köszörüléssel, az első irányjelző és a kürt konzoljának igényesebb
kidolgozása mind sokat javítana az összképen, de a szimmetrikusan
szerelt index és sárvédő is további pluszpont lenne. Mondhatnánk, hogy
kétszázezerért ne várjon többet az ember, de egy kis
odafigyeléssel jobb minőségben is elő lehetne állítani.
Nagyon hasonlít egy nagy, épített motorra. Az alacsony, a tank és a
hátsó sárvédő közé húzott ülés, a háttámla, az előretolt lábtartók, az
oldalt elhelyezett, krómozott gyújtáskapcsoló, a csepptank, a
bölcsőváz, a magasra húzott, látványos kipufogó, a széles hátsó kerék,
a hosszú, nagy villaszögű első futómű és a sok króm
mind a stílus védjegyei, csak persze itt kicsiben találkozhatunk
mindezzel. Már csak a nyitott dob, a bőrrojtok és a csirkés kóver
hiányzik, és meg is lenne a tökéletes törpe Harley.
Ami még a legextrémebb csopperekhez teszi hasonlóvá a kis Romitexet,
az a rettenetesen nehézkes irányíthatóság. A próbakör után az
ST1300-asomon felüdülés volt minden megtett méter, fékezés és
kanyarodás.
A Romitex igazi vasmacsó gép, nem egyszerű megülni, tehát
bármennyire is csalogató a dolog, gyerekeknek, rutintalanabb
motorosoknak garantált a kisebb-nagyobb esés. Már az elindulásnál
tudatja, hogy valami egészen különlegesen férfias és nyers
szerkezet.
Az elektromos indítómotor - mely szép krómozott házban van, akár egy
nagy külső olajszűrő - mellett berúgókar is jár arra az esetre, ha a
szünetmentes tápokba való kis akkumulátor megfeküdne, mivel az ülést
nagyon macerás leszerelni a töltéshez. Ennek megkönnyítése végett
a tulaj egy kis töltőcsatlakozást szerelt be a kellemetlenségek
elkerülésére. Hangja kellemes dübögés, amolyan kis agresszív csöppség
benyomását kelti, de nagyon komoly.
Az első igazán horrorisztikus élmény az első fokozat kapcsolásakor
taglózza le az embert.
A félautomata váltó enyhén szólva sem zökkenőmentesen veszi az
egyest. Gázt adva meglódul a járgány, és hangosodik a dübörgés.
Váltom a fokozatokat felfelé, váltáskor visszaengedem a gázt, de igazán
nem is nagyon kellene, mert anélkül is vígan dolgozik a szerkezet.
Negyedikben vagyok, és jön egy kereszteződés. Rutinos motoros
visszavált párat, de itt most más a helyzet.
Lefelé nem lehet kapcsolni, csak felfelé húzhatjuk lábfejünkkel a
kart, így
a negyedik fokozat után egy vidám üres következik, vagy ha
ügyetlenek vagyunk, akkor egy még vidámabb egyes fokozat, amikor is a
hajtott kerék rettenetesen megcsúszik alattunk, és lepereg szemünk
előtt eddigi életünk, valamint az, hogy még mennyi mindent nem
próbáltunk ki az évek során.
Apropó lassítás. Az első tárcsafék komoly benyomást kelt, de
méretezése nem sikerült tökéletesen. Vagy a fékmunkahenger, vagy a
főfékhenger, vagy a tárcsaátmérő nem nyert, mert akkorát kell szorítani
a fékkaron a megálláshoz, amekkora erővel a Pan European már megemelné
az hátulját, és
a streetfighterek elvörösödnének szégyenükben. Egyszóval
kapaszkodni kell rendesen, és a hátsó féket is segítségül kell hívni a
sikeres megálláshoz.
A villaszög sem könnyíti meg az életet, - akár egy hardcore
choppernél -, így a kanyarodásra és a gödrös úton való egyenesfutásra
is rányomja bélyegét a tetszetős forma. Hosszabb lábúaknak javasolt az
enyhe terpeszben kanyarodás, mivel
a kormányvégek a legenyhébb kanyarnál is a térdkaláccsal
csókolóznak, így majdnem sikerült nyomnom egy entert a kavicsos
útra, ami után, torkomban dobogott a szívem rendesen. Rugózás
tekintetében is hozza a nagyok jegyeit, mivel főleg a hátsó rugóstag
olyan, mintha egy merevvázas HD-n ülne az ember. Vesekő-kirázás
garantálva.
Mindent összevetve jó móka a Romitex, ha hozzászokott az ember a
sajátosságaihoz. Kis mérete, kis kerekei miatt nem javasolt nagyvárosi
forgalomban és a kátyús, rossz minőségű utakon, de nyugodtabb
körülmények között sok boldog kilométert tartogat használója számára.
Tesztpéldányunk is egy csöndes településen, a sajnálatos módon bezárt
motormúzeumnak anno otthont adó Gyomaendrődön teljesít szolgálatot,
ahol Sanyi bá' boldogan feszít rajta munkába menet. Persze csak ha
szépen süt a nap, és csillog a sok króm, és amikor kismotor és utasa
elismerő pillantások közepette vonulhat végig a járókelők között. Sokan
kérdezik, miféle szerzet ez a kis jószág, mivel hirtelen messziről
nehéz eldönteni, hogy
egy nagyon nagy ember ül-e egy normál méretű motorkerékpáron, vagy
egy törpe csopper viszi büszke utasát.
Műszaki adatok
Motortípus: egyhengeres, léghűtéses, 4 ütemű, 2 szelepes
Hengerűrtartalom: 49 cm³
Üzemanyagellátás: porlasztó
Teljesítmény: 1,4 LE (1 kW)
Indítás: elektromos indítómotor és berúgókar
Akkumulátor: 12 V
Erőátvitel: négyfokozatú, félautomata váltó, lánchajtás
Fék elöl: egydugattyús hidraulikus tárcsafék
Fék hátul: mechanikus dobfék
További cikkeink
