A kínai motorgyártást ismerjük, az ausztrálról még csak sejtéseink vannak. Az egyik oldalon ott a sok kiejthetetlen nevű bazári ócskaság, a másikon meg olyanok ugranak be, mint a Hunwick és a Drysdale-féle V8-as superbike.
A déli kontinens nem a kétkerekűiről híres, hanem a birkákról és Hevesi Tamásról: ennek ellenére a szériaérett Vento 400 Cafe GT pompás gépnek ígérkezik. Nemzetközi együttműködés eredménye: az olasz Nic Butti, az ausztrál Richard James és a kínai PTS Motors vettek részt a fejlesztésben.
A lég-olajhűtéses blokkot 2004-ben tervezte a szintén ausztrál a Ian Drysdale, eddig a Raptor nevű quadot hajtotta. Butti és James érezték, hogy a 398 köbcentis soros hármas kétkerekűbe passzolna igazán, ezért 2007-ben megkezdték a Café GT tervezését. Egy évvel később már szériaérett volt a retró jegyeket felmutató 158 kilós gépecske.
A hátsó keréken mért teljesítménye 34 lóerő, ami ugyan nem sok, de a tervezők ígérete szerint fordulatszámra éhes, de mégis nyomatékra hangolt a blokkocska. Hengerenként két szelep jutott; ez a hagyományos építés is arról tanúskodik, hogy már alacsony fordulaton tisztes erőleadás várható.
A költséghatékonyság jegyében a gép alkatrészeinek zöme Kínában készül, ám a fejlesztők ügyeltek arra, hogy a legjobb elérhető gyártási minőséget biztosítsák a Vento 400 Cafe GT-nek – ha belegondolunk abba, hogy Európa exkluzív autógyártói is számos fődarabot kiviteleztetnek az ázsiai országban, nem tűnik lehetetlennek törekvésük.
A városi és országúti közlekedésre egyaránt alkalmasnak tűnő dögös háromhengeres csinos formájával akár hazánkban is sikeres lehetne, ha minősége mellé kedvező árat szabnának neki – kedves olvasóink, felülnének önök kínai motorra, vagy még mindig ciki?
További cikkeink
