TCTV Teszt: Gardner Douglas Cobra Mk3

Az idei évem egyik kedvenc telefonbeszélgetése volt, amelyet Cobra Jánossal folytattam a forgatásunk előtt. Abban hangzott el a címbéli mondat. Eleve megilletődött rajongással érzek mindenki iránt, aki rám meri bízni az értékes autóját, pláne, ha az egy olyan legendásan gonosz, könnyen tönkretehető kígyó, mint a Cobra. Aztán még végig is sztorizta, hogyan jutott hozzá, és nem mondhatok egyebet: legyen mindenki János! A beszélgetést azzal zártuk, hogy megkérdeztem milyen és mekkora gumi való rá, ha esetleg elfogyna. Ezzel nem tudsz driftelni - zárta rövidre a kérdést. Nem, mi?

Nos, nem. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szélvédő betörése olyan hangulati gyomros volt, ami után nem sok kedvem maradt még a technikát is erőltetni, de nem csak erről van szó; a sárnehéz, kegyetlenül tekeredő kormány, a motorerő által komikusan csavarodó, megfeszülő és kiugró karosszéria tényleg olyan feladatot csinál a határon autózásból, mintha körfűrésszel és bontókalapáccsal kellene szemlencse-műtétet végezni.

Mindezt úgy, hogy a Gardner Douglas Mk3 felépítésében egy korszerűbb termék, mint az eredeti. A térhálós gerincváza lényegesen merevebb, és a műanyag kocsiszekrény is dupla falú, erősített kompozit. 980 kiló az egész autó. Igen, a GD MK3 egy brit kit car egy amerikai V8-as motorral (ami itt egy 345 lóerős Chevy Small Block ZZ3), de mielőtt bárki finnyogna ezen, emlékeztesse magát, hogy az “igazi” cobra egy brit kit car egy amerikai V8-cal.

Hogy mennyire eszement gagyi volt a Shelby-féle eredeti, arról rengeteget lehet olvasni, de talán elég az hozzá, hogy már a Mark II-es, “modernizált” Cobrába érkezett meg először a fogasléces kormánymű, és még ott is archaikus keresztlaprugó volt hátul (nem ám Corvette-féle egzotikus kompozit, hanem ősi acél rettenet). És a fogasléc is hogy: a kormánymű MG B, a kormányoszlop Bogárhátú, ahogy épp kiadta. Nincs ezzel semmi baj, a kisszériás autóépítés így ment és megy mindörökké, csak fontos, hogy senki ne higgye, hogy a kendácsolás alaptermészete másmilyen, csak azért, mert egy másik kontinensen történik. És fura módon a Cobrával tényleg az a helyzet, hogy a mai kitek lényegesen modernebb felépítésű, jobb vezethetőségű és biztonságosabb autók tudnak lenni, mint a dollármilliókat érő eredetik.

Hogy a hangulatuk mégis mennyire azonos, azt le lehet olvasni a fejemről. Még friss volt bennem a papíron sokkal erősebb és gyorsabb AMG GT C élménye, mégis az első pillanatban nyomtalanul kisöpörte a Cobra örökre. Rengetegszer láttam versenypályán veretni ilyeneket Goodwoodban, a kigyorsításkor a kasztnitekeredéstől és a tapadás kedvéért puhára vett, összeülő hátsó felfüggesztéstől jellegzetesen elemelt ívbelső első kerékkel, mint egy vadat álló vizsla, és akkor sem értettem, hogy hogyan nem halt szörnyet bárki, aki valaha akár csak gondolt arra, hogy pályára vinné. Carrol Shelby mákja, hogy a hatvanas évek elején senki másnak nem jutott eszébe egy babakádba big blockot szerelni, így feltörölhette párszor a padlót az egyébként sok szempontból jobb konkurensekkel. És hogy John Tojeiro és Carrol Shelby is zseni.

A Cobra a legcsodálatosabb rossz autó, amit valaha vezettem. Ha megjön az új szélvédője, és megkapja végre a nevetséges jelenlegi 350 lovas V8 helyett a másfélszer erősebb új motorját, visszakönyörgöm magam, és csak lefűzünk valami kanyart rendesen, ha el is töri a csuklóm közben.

Carrol Shelby életművét Rézmányi Balázs dolgozta fel:

Nincs ma a Cobránál drágább amerikai autó.

További friss TCTV-adások

Két Mustang: az egyikért rajongunk, de a másikat veszik: Csak nézz rájuk: osztoznak a néven, de ennél távolabb nem is állhatnának egymástól.
A német Elrettentő Bajnokság újabb sztárja: Lóerővel versenyeket lehet nyerni, de utcán a nyomaték a király!

Friss TCTV-adás csütörtök esténként a Viasat6-on. Részletes vetítési időpontok idelent: