Az 1941-es év végére a német hadsereg már a Szovjetunió belsejében járt, ezért félő volt, hogy a Moszkva melletti Sztálin Autógyárat (ZISZ-t) is megkaparintják a németek. Ezért a teljes gyárat áttelepítették a cseljabinszki területen lévő Miassz városba. Rekordidő alatt költöztették át Moszkvából, amely 1942 tavaszán meg is kezdhette a termelést. A gyár eleinte csak motorokat és sebességváltókat épített teherautókhoz, de 1944 júliusában kigördült kapuján az első ZISZ 5V.
Az első Miasszban gyártott teherautó, egy ZISZ 5V 1944. július 8-án gördült ki a gyárkapun. A ZISZ 5-öt már egy évtizede gyártották különböző orosz gyártók, amikor a miasszi gyár is bekapcsolódott a termelésbe az új V jelű változattal, amelyen a háborús alapanyaghiány miatt sok ponton kellett egyszerűsíteni. Például szögletes sárvédőket és csak baloldali lámpát kaptak ezek a változatok. A ZISZ-5 különböző típusaiból 1932 és 1955 között több mint 1 000 000 darabot gyártottak az oroszországi gyárakban.
Még a ZISZ 5-ös alapjaira épült az 1946-ban bemutatott URALZISZ 352, amelynek az volt a különlegessége, hogy ez volt az első hidraulikus fékkel szerelt szovjet teherautó. Még ebben az évben átnevezték a gyárat URALZISZ-re.
Az URALZISZ 355-öt 1956-ban mutatták be, ez egy alaposan áttervezett ZISZ 5 volt. Nem is igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
Mivel a sima 355-ös alváza és futóműve gyengének bizonyult, 1957-ben úgy döntött a gyár vezetése, modernizálják az URALZISZ 355-öst, aminek a típusjelzése így 355M-re változott. Ebből a típusból 192 ezer készült a gyártás nyolc éve alatt. A 355-ösök annyira beváltak, hogy néhány példány a mai napig használatban van Oroszországban. Az 1957-es évben a gyárat újra átnevezték, az új név URALAZ lett.
A szovjet autóipari tudományos intézet (NAMI) 1961-ben kiadott egy iránymutatást, amely szerint a Szovjetunió járműiparának törekednie kell az egységesítésre. Ez az iránymutatás érintette a terepjáró teherautókat is. Ebben a szellemiségben készült el előbb a KRAZ 222 1963-ban, a legendás 255B elődje, majd 1965-ben az Ural 375 prototípusa is. A széria 375-ösök már az Ural nevet viselték.
Az Ural 375-ösök épp kapóra jöttek, amikor egy hordozójárművet keresett a hadsereg az új fejlesztésű Grad (jégeső) rakétarendszerének, ami gyakorlatilag egy új fejlesztésű Katyusa volt. Az 1968-ban rendszerbe állított Katyusa annyira hatékony volt, hogy 12 ilyen 1969-ben egy teljes kínai hadosztályt futamított meg. Ezzel el is kezdődött az Ural 375 körüli legendagyártás, ugyanis a mai napig tartja magát az a tévhit, hogy a valójában 600-800, a tévhit szerint több ezer kínai katona pusztulását és a csata megnyerését egy új szuperfegyvernek köszönhették a szovjetek.
A NAMI és az Ural mérnökeinek köszönhetően több érdekes jármű is készült a 375-ös alapjaira. Ilyen volt például az 1969-es, buldogfülkés Ural 379. A jármű alváza és motorja ugyanaz volt, mint a 375-ösé, viszont a fülke bizonyos elemei műanyagból készültek, valamint a jármű elejében elhelyeztek egy öttonnás csörlőt is. Az előremutató járműből 1969 és 1974 között alig néhány tucat készült.
A szovjet teherautógyárak gyártmányainak egységesítése a 70-es évek végén is prioritást élvezett. Ezért a már nagy sorozatban gyártott KAMAZ teherautók részegységeit felhasználva, 1976-ra készült el az Ural 4322. Az alváz továbbra is maradt a 375-ösé, de a motort a 210 lóerős JaMZ-ra cserélték, és megkapta a KAMAZ fülkéjét. A csőrös kialakításról később letettek a szovjet mérnökök, így a 4322-as buldogfülkét kapott, egy az egyben a KAMAZ-ét, ez lett az 5322-es. A két típus különböző változatait egészen 1994-ig gyártották, mégsem maradt fenn belőlük túl sok az utókornak.
Az Ural 375-ös a hetvenes évek végére már kissé elavult. Így a továbbfejlesztett, nagyobb teherbírású, jobb terepjáró-képességű és csörlővel felszerelt Ural 4320 lett a legenda. Aki nem is volt katona, az is számos hihetetlen történetet halott már az elpusztíthatatlan, mindenen átgázoló, robusztus teherautóról, amelynek a mai napig számos változata megtalálható Oroszországban és a volt KGST-országokban, köztük a Magyar Honvédségnél is. A 4320-ast még most is gyártják Miasszban.
A 90-es évek elejére sok orosz gyárhoz hasonlóan az Ural is csődközelbe került. Rontott a helyzeten, hogy egyre-másra jelentek meg Oroszországban a nyugati teherautógyártók képviseletei. Ezért az Ural az olasz Ivecóval kezdett együttműködést, 1992-ben egy korszerű 330 lóerős teherautó-motor liszenszét vásárolták meg az oroszok, majd 1995-ben az Iveco Eurotrakker fülkéjének gyártósorát.
A gyárat 1993-ban egy súlyos tűzeset majdnem teljesen ellehetetlenítette. Az új motorgyártó csarnok a tűzben teljesen megsemmisült, ezért újra motorok után kellett néznie az Ural vezetésének. A JaMZ motorgyártó sietett az Ural segítségére, de az új motorok nagyobb méretűek voltak, mint a korábbiak. Ezért a mérnökök a 4320-as orrát meghosszabbították, a légszűrőt pedig a motortéren kívülre tették, és a lámpatesteket a lökhárítóba helyezték. Egyébként a mai napig JaMZ motorjait szerelik az Uralokba.
Az Ural egyre inkább megpróbált hallgatni az idők szavára, ezért 2004-ben kifejlesztette az új Ural 4320-ast, amelyből végül alig száz darab készült, ugyanis a legtöbb vásárló még ekkoriban is a jó öreg 4320-ast kereste.
Az Ural 6464-est 2004-ben fejlesztette ki a cég. Ez a teherautó egy alaposan átalakított Eurotrakker-fülkét kapott, főleg az orosz piacon tervezték értékesíteni, hosszútávú fuvarozásra. Hiába volt nagy a motorválaszték, a sorozatgyártás döcögősen indult, és végül alig néhány készült belőle.
Az 1997-től gyártásban Ural 6301 nemrég új nevet (Ural-M) és új dizájnt is kapott.
Az orosz állam, de főként a hadsereg, továbbra is az egyik legnagyobb megrendelője az Uralnak, ezért kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb ők is előrukkolnak egy páncélozott teherautóval, azaz MRAP-pal. Ez lett a 2014-ben bemutatott Ural Typhoon.
Jelenleg a legerősebb és legnagyobb teherautója az Ural-nak a 412 lóerős JaMZ motorral szerelt 6370-es. A nehéz teherautó az Ural-M-hez hasonlóan a régi Eurotrakker fülkéjét kapta meg.
Tavaly mutatta be a GAZ-csoport a híres 4320-as utódját az Ural Nextet.
Az Ural Next számos változatban – például tűzoltó, busz, darus- vagy tartálykocsi – kapható, és elérhető a CNG-meghajtású változata is. A GAZ-csoport egyre inkább a Nextre helyezi a hangsúlyt, ezért nemrég egy kissé kitisztították a portfoliót, így úgy néz ki, hogy a régi típusoktól lassan elbúcsúzhatunk.