Nyomjad neki nyugodtan, fizetem a büntetést

2017.01.31. 06:08 Módosítva: 2017-01-31 08:52:47
Budapesten se szeri se száma a sofőrszolgálatoknak. A saját autónkat hazavivő cégeknek olyan jól megy az üzlet, hogy még azoknak is helyt tud szorítani a piac, amelyek azzal pozicionálják magukat, hogy kizárólag nőket alkalmaznak. Beültem a csajok közé egy estére.

Sofőrszolgálat alatt most azokat a cégeket értem, akik arra szakosodtak, hogy hazavigyék autónkat (és minket), ha valamilyen oknál fogva magunk nem tudunk volán mögé ülni – például megittunk néhány pohárral. A keresőbe beírva nem győzünk válogatni a szolgáltatók közül. Akad, aki már évtizedek óta a piacon van, mások éppen csak most kezdték, de vannak egy fős cégek is. Ilyenkor ugyanaz veszi fel a telefont, aki elmegy az autóért. Ha pedig újra földönfutó lesz, marad a tömegközlekedés.

Az igazi sokk viszont akkor ért, amikor felfedeztem, hogy akadnak olyan sofőrszolgáltatók is, amelyek azzal hirdetik magukat, hogy csak nőket alkalmaznak. Rövid kutakodás után hamar kiderült, hogy nem újdonságról van szó. A jelenleg is működő vállalkozások közül mind évek óta a piacon van.

A cégek indoklása szög egyszerű: a nők – a statisztikai adatok alapján – kevesebb balesetet okoznak, mint a férfiak, tehát a sztereotípiákkal ellentétben jobban járhatunk, ha szükség esetén nőknek adjuk át az autónk kulcsát. Tehát adott egy számok által levezethető elmélet, lássuk, mit mutat a valóság!

Bele a pesti éjszakába

Péntek este tíz óra múlt, de még mindig nem indult be az este. Ez ugyanis az előfeltétele, hogy jöjjön értem Juci, a Femina sofőrszolgálat szedőembere. A szedők azok, akik saját autójukkal járják egész este a várost és környékét, hogy felszedjék a lányokat, akik hazavitték az ügyfeleket és autójukat. Így jó esetben csak rövid ideig kell várakozniuk a fagyos éjszakában. Ha a szedő felszedett valakit, irány a következő megrendelés címe, és ez így megy tovább, egészen hajnalig.

Végül fél 12 tájékán kezdődik el a buli, egy újabb, fekete, dízel Fiat Bravóba szállok. Az elvárásaim nagyok: problémás helyzetek tömkelegére, 20 milliós átlagértékekre, pezsgő bulinegyedre, és óriási rohanásokra számítok, azonban hamar kiderül, hogy a sofőrszolgálatosok élete nem pontosan olyan, amilyennek elképzeltem.

Hogyan lesz valakiből sofőr?

Nem mintha bármi komoly előítéletem lett volna – mégiscsak egy sofőrszolgálatról van szó –, de muszáj megemlítenem, hogy Juciról pár perc alatt kiderült, hogy elég ügyes. Tudják, az a fajta sofőr, aki gyorsan megy, de sosem fél az ember mellette, mert minden mozdulata teljesen természetes. Ez persze nem jelenti, hogy ne remegett volna meg a keze a legelső bevetésén: „Nyolc évvel ezelőtt, amikor egy másik cégnél elkezdtem dolgozni, már a legelején bedobtak a mély vízbe. Emlékszem, egy A8-ast kellett hazavezetnem. Nyilván számítasz arra, hogy ezek az autók már a legújabb kütyükkel vannak felszerelve, de például azt se tudtam még akkor, hogy vannak olyan autók, amik gombbal indulnak. Vagy, hogy a kézifék is elektromos.” Juci azóta már egy másik cégnél dolgozik, főleg szedőként. Itt már nem dobják be ilyen hamar a mély vízbe a jelentkezőket.

A lányok kiválasztása egy próbavezetéssel kezdődik. Különös elvárások nincsenek. Nincs városismereti vizsga, vagy bármi komolyabb teszt, csak az a fontos, hogy vezessen magabiztosan a jelentkező, a többi úgyis a gyakorlat során derül ki (ez egyébként így van a bringás futárok esetében is). Azért rákérdezek, mi alapján döntik el, alkalmas-e a feladatra. „Hát, az első vezetésnél azért szoktak rossz érzéseim lenni. Például amikor még a legelején megjegyzem, hogy kicsit erősen fog a fék, majd néhány méterrel később lefejelem a kormányt, az nem túl jó érzés. Persze elsőre simán megesik, hogy izgul az ember, de amikor mindez négy alkalommal is megismétlődik, akkor látjuk, hogy nem fog megfelelni az illető. (...) Ha a jelentkező a próbavezetésen egyébként normálisan tudott vezetni, kulturált a megjelenése és jól kommunikál, következik egy próbaeste a szedő mellett, ahol kiderül, mennyire ismeri a városban a főbb csapásirányokat, és mennyire kellemes vele dolgozni. Ha itt is megfelelt, akkor lesz a jelentkezőből összeszedő, és csak akkor lehet sofőr, ha ebben a munkakörben is helyt állt.”

Kocsiból kocsiba

Ha egy jelentkezőt felvesznek, általában este héttől hajnali négyig kell készenlétben állnia. A sofőrök az első megrendelés helyszínére saját autójukkal mennek, onnantól viszont az este folyamán vagy egy ügyfél, vagy a szedő autójában ülnek. Első utunk Rómaifürdőre vezet, ahová Kriszti egy Audi A7-est vezetett haza. Nyílik a kapu az autó előtt, azonban a tulajdonos úgy dönt, maga vezet le a garázsba – a felelősség onnan már az övé. Addig viszont nem kicsi a teher a sofőrökön. Állítják, hogy ennél a cégnél többszörösen biztosítva vannak a munkavállalók, így nem fordulhatnak elő olyan szerencsétlen esetek, mint amiről néhány évvel korábban írtunk. A Feminánál a kisebb károkat általában a cég biztosítása fedezi.

Egyébként az egész este során az A7-es volt a legnagyobb értékű autó, de meglepően nagy a szórás a rájuk bízott értékeket illetően: „Múltkor egy Porschét kellett elhozni Budakesziről, és a tulajdonos nem engedte, hogy a sofőr 40-nél többel menjen. (...) De volt már, hogy egy Zastavát kellett hazavezetnem. Egy örökkévalóság volt, mire megérkeztünk a címre, de a fiúk megdicsértek, hogy milyen jól eltaláltam a sebességfokozatokat.”

A következő címre már nagyon sietni kell, hiszen a Frankel Leó úton már várja Krisztit az ügyfél, egy másik sofőr lány viszont már Pomázon vesztegel. A szabályokat nem árt betartani, hiszen a felelősség mindig azé, aki a kormány mögött ül. „Vannak ilyen cukker-mukker ügyfelek, akik nem tudnak magukról és mondják: Nyomjad neki, itt az 'M' gomb, kifizetem!” – meséli Juci, hogyan próbálják a vicces hangulatban lévő, illumináltabb tulajdonosok rávenni a gyorshajtásra. Általában azonban a csekk érkezésekor már meggondolják magukat az ügyfelek, és nem olyan nagylelkűek a szabálytalanságokkal kapcsolatban. 

Mitől olyan jó buli ez az egész?

A sofőrszolgálat intézménye igazi win-win szituáció. Nincs szükség sárga rendszámra, hitelesített taxiórára, vagy a 2017-től kötelezővé tett online pénztárgépre. Sőt, jellemzően egyetlen autó sincs a cégek birtokában, hiszen a szedő emberek a saját autójukkal járják a várost. Azt már cége válogatja, hogy hogyan és milyen mértékben járul hozzá az üzemanyagfogyással és amortizációval járó költségekbe.

„Ennél a cégnél nagyjából 7,5 literes átlagfogyasztásig még jut a szervizre is abból a pénzből, ami jár kilométerenként.” – meséli Juci. Neki, mint szedőnek nem árt az anyagi támogatás, hiszen egy este alatt átlagosan 250 kilométert vezet le.

Az ügyfelek főként a kényelem és a diszkréció miatt választják a sofőrszolgálatot, ráadásul összességében, az oda-vissza utat nézve akár még olcsóbban is kijöhetnek, mintha taxival utaztak volna.

„Van happy finish a végén?”

Én a magam részéről előzetesen arra számítottam, hogy van valami konkrét védelmi mechanizmus, akár egy pánik gomb a telefonon, ami védi a lányokat, de Juci megcáfol: „Nem, nincs semmi ilyesmi. Vannak vicces ügyfelek, akik megjegyzik, hogy jár-e valamilyen extra szolgáltatás a fuvar mellé, de összességében nem jellemző. Nyilván ez kiszámíthatatlan, de engem nem ért semmilyen komoly atrocitás az elmúlt nyolc évben. Egyszer, amikor egy fiú nagyon be akart fűzni, és Veresegyházra kellett vele mennem egy olyan sötét utcába, amit nem ismertem, akkor voltak olyan gondolataim, hogy ez most itt el fog engem ásni, de akkor sem történt semmi. Egyébként én az alapvető illedelmességi körökön kívül nem szoktam beszélgetést kezdeményezni, hiszen honnan tudjam, hogy az ügyfél milyen állapotban van. Lehet, hogy éppen örül, hogy nem hányja össze magát.

Persze kicsit tovább faggatva kiderül, hogy azért a nyolc év alatt előfordult ez, az. Sőt, megesett, hogy egy közszereplő viselkedett vele vállalhatatlanul. „Én először nem is tudtam, hogy kicsoda, aztán bemutatkozott. Az egész úton arrogánsan viselkedett, majd egyszer csak megkérdezte, hogy: ‹‹És akkor mi lesz, ha mi most itt ketten megerőszakolunk téged?›› Hát mondom, nyilván először megkérlek titeket arra, hogy ne tegyétek, egyébként meg látod azokat a betonoszlopokat az út szélén? Simán nekimegyek az egyiknek!”

Kinek való ez a munka?

Egyébként ez egy nyugis szakma. De tényleg. Az ügyfelek 80%-a megáll 1-2 pohárnál. Mi csak haladunk címről-címre a gyér forgalmú éjszakában, a lányok pedig néha átfagyva, de jókedvűen szállnak be a kocsiba. A fiatal Dóri például még csak egy hónapja sofőrködik, de nem sokat gondolkodott a jelentkezésnél. Tudta, hogy szeret vezetni, és egyébként is: „Nincs jobb dolgom éjszaka.” – teszi hozzá nevetve.

A legtöbben másodállásban sofőrködnek, főleg a pörgősebb, péntek-vasárnap közti időszakban, illetve az év végi céges bulik idején: november-december környékén.

„Az éjszakázás rendesen kiveszi az emberből az erőt.” – ezt már Kriszti teszi hozzá, aki már 3,5 éve sofőrködik főállásban, és mellette egy gyereket is nevel. „Nagy a felelősség rajtad, hiszen gyakran elég nagy értékű autókat kell vezetni, nem beszélve arról, hogy egyébként emberéletekről is van szó. De én gyerekkoromban se nagyon feküdtem le 2-nél korábban, szóval nagyon élvezem.”

Utolsó kanyarunk Veresegyházra vezet, ahol szegény Kriszti már legalább 20 perce vár ránk. A hajnal azonban lassan ránk tör. A szedők mindenkit elvisznek haza, vagy a saját kocsijához, aztán pedig jöhetne a költői kérdés: mit csináljon az ember reggel 5-6 óra körül? A főállásban dolgozó lányok egyetértenek ebben: alvás délig, aztán előttük áll az egész nap. Ha valamihez, hát ehhez hozzá kell szokni ahhoz, hogy élvezni lehessen ezt a munkát.