Minden sportszedánok atyja
Az M535i-ről mára csak az igazi BMW megszállottak tudnak, pedig az M5-ös sorozat őseként korszakalkotó típus volt harmincöt éve. Most a gyáriak elevenítik fel az emlékét.
1980-ban még ritkaság volt, hogy egy közönséges családi szedán akár egy sportkocsival is versenyre kelhessen, a BMW sportrészlegének tervezői azonban összehozták a versenyautók és a kényelmes, hétköznapi utazóautók tulajdonságait egyetlen járműben. Az M535i-be az akkori legerősebb utcai BMW motor került, egy 3,5 literes soros hathengeres, 218 lóerővel, így a négyajtós akár 7,5 másodperc alatt elérhette a 100 km/h-t. Ezzel nem is volt messze a korabeli Porsche 911 SC-től, amely 6,6 másodperc alatt tudta ugyanezt. Manapság persze már nem tűnnek olyan elérhetetlennek ezek a számok, de 35 éve nemigen akadt vetélytársa az M535i-nek.
Mai szemmel nézve az autó külseje sem árult el sokat a képességeiről: csupán az első lökhárító alatti légterelő, a 14 hüvelykes alufelni-garnitúra és egy alig észrevehető hátsó szárnyacska alapján lehet megkülönböztetni az E12 sorozat gyengébb tagjaitól. Belül viszont egész meglepő részletekket találkozhatunk: kordbársony huzatú Recaro sportülésekkel és kis átmérőjű sportkormánnyal, amelyek egész sajátos hangulatot teremtenek.
A fennmaradt M535i-k ma már a gyűjtők féltett kincsei, hisz a típusváltozatból mindössze 1650 példányt gyártottak, és ezek közül kevés maradt meg használható állapotban. A BMW ettől a típustól számítja az M5 sorozatot, hisz öt évvel később ebből a típusból fejlesztették ki az M5 első generációját.
