Olajozás a fiúvécében
A légszűrő-tisztítási szüzesség elvesztése megrázó élmény lehet: a szakszerűtlenül pucovált felszerelés többet árt, mint használ. Akik esetleg éppen a Levegôt! cikk nyomán döntötték el, hogy nem élhetnek szívózaj nélkül, talán épp mostanra tekerték le azt a 8-10 ezer kilométert (sima sportbetét esetén), vagy 6-8 ezer kilométert (direktszűrő esetén), ami után esedékes a sportszűrő első tisztítása.
Már vártam egy ideje a napot, tudtam, hogy hamarosan nem menekülhetek a kihívás elől. Szerencse, hogy az ember számíthat barátaira és kollégáira ezekben a nehéz percekben.
Először a legkézenfekvőbb megoldással
próbálkoztam: hátha a forgalmazó és felszerelést végző cég ki is
suvickolja a direktszűrőmet. A pult mögött álló fiatalember azonban
széttárta karját: régebben elvállalták volna, de
jött valami környezetvédelmi ellenőrzés, és a keletkező
veszélyes hulladék megsemmisítése nem megoldott. (Nagyüzemi
tevékenység esetén keletkező ipari mennyiségű olajos lötty valóban
problémás lehet, de az egy alkalommal keletkező, kb másfél liternyi
folyadék még elmegy.
Az olajcserével foglalkozó műhelyek és benzinkutak tudtommal átveszik a veszélyes hulladékot. A bolt látogatása mindenesetre nem volt eredménytelen: a légszűrőm gyártója nevével fémjelzett tisztító kencekészletet vételeztem, 6 ezer forintos áron (áfával).
A Nagy Tisztogatásra a TotalCar szerkesztőségében került
sor, hogy az általános iskolai gyakorlati foglalkozás órákon
megtépázott önbizalmam (elégséges osztályzat hamutartó-hajlításra
és ping-pong ütő faragásra) némi támogatást kapjon a szerkesztőség
nálam kifinomultabb kézügyességgel bíró tagjai által.
A direktszűrő leszerelése könnyen ment, hála a rögzítőbilincs csavarmenetének. A szűrő maga nem tűnt nagyon dzsuvásnak, de eredeti kék színe helyett sötétszürke volt, és fény felé tartva jól látszottak a koszdarabkák.
A kosz nagyját úgynevezett "odaütögetéses" módszerrel távolítottam el. A nagyívű mozdulatok helyett a finom kocogtatás tűnt hatékonynak, így a szerkesztőségi mosdókagyló sem repedt meg. Az alján viszont összegyűltek a randa kis koszmócsingok.
Az otthonról kicsempészett Sárga Lavórt megtöltöttem
kézmeleg vízzel, majd a tisztítószettben mellékelt
tisztítófolyadékot töltöttem hozzá. A használati utasítás egy decit
javasolt, ezt egy kicsit túlteljesítettem. A Sárga Lavór lapos
volt, a folyadék nem fedte a szűrőt, így azt időnként meg kellett
forgatni. A támpontot a szűrő oldalán végigfutó krómozott csík
jelentette.
Az áztatás 15 percig tartott, majd egy erre alkalmas ecsettel varázsoltam tökéletesre a művet. A képen látható ecset sajnos a gyönyörű neonrózsaszín nyelével csábított el a háztartási boltban: érdemesebb lett volna egy-két mérettel szélesebb cuccot vételeznem (csak annak fanyele volt).
Folyó víz alatt alaposan kiöblítettem a szűrőt.
A lavórban maradó áztatóvíz erőteljes elszíneződése jelezte, hogy a
tisztítás már erősen aktuális volt.
A szűrő hálószerkezete világosabb szürkés színű lett; átnézve rajta meggyőződtem, hogy a "foglalkozás elérte célját": szépen át lehetett látni rajta. Csak éppen csöpögött belőle a víz...
...amit egy egyszerű hajszárító segítségével szüntettem meg. Szerencse, hogy az autómba való légszűrő formája támogatta a kéz nélküli hajszárítózást. Lapos korong alakú formáció esetén idegölőbb a művelet. Lusták persze egyszerűen kitehetik a szűrőt a napra is száradni.
A legkényesebb művelet következett: a szűrő
olajozása. Karotta, aki instruálásom közben eddig a TotalCar
millióinak legcélszerűbb elköltési módjait vizionálta a számítógépe
előtt, esdeklő nézésemre felkelt és
kijött velem a fiúvécébe. Mivel az olajozás a
tisztítószettben levő spray használatával történik, jobbnak láttuk
nem a szerkesztőséget összegányolni. A szórófejet kb 15 centire
tartottam a szűrőtöl, majd a javasolt egyenletes tempóban forgatva
a szűrőt vékony olajréteget fújtam rá. Egész szép lett! A kezelést
pár perc után megismételtem. A szűrőfelületen kívül a többi rész is
olajos lett, ezt zsebkendővel szépen le lehetett törölni.
Íme, a szűrő visszanyerte eredeti szép kékes színét. A visszaszerelés is egyszerű volt. A komplett művelet szereléssel, ázatással, szárítással nem volt több mint háromnegyed óra. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a tisztítószett is legalább hat alkalomra elegendő, így a légszűrőre elköltött pénz mondjuk 100 ezer kilométer alatt ugyanannyi, mintha a gyári betétet cserélgetnénk a szervízutasítás szerint.
Ami az esetleges spórolást illeti: a tisztítófolyadék kémiai analízisét ugyan passzoltuk, de vegyész szakértőnk szerint aligha tartalmaz olyan anyagot, ami a sarki kisbolt mosószeres polcán ne lenne elérhető. Az olajozó spray viszont más tészta: ilyen terméket másra nem használnak, tehát a szett megvásárlása elkerülhetetlen.