Karel Gott élőben

Nyitott tolótető mellett hallgatom az örökbecsű sorokat:

"_mamtyerá, mamtyerá, anyi a panyí, dzsíbe a jedom szpál"

A járókelők iszonyodva fordulnak a kocsim felé. Nem értik, mi történik itt. Elképzelni sem tudják, hogy éppen autóhifit tesztelek. A hangzó anyagot történetesen Karel Gottadja, a szocialista tábor válasza Tom Jones-ra. Persze a Lady Carneval. Csehül, vagy szlovákul, nem tudom, ezekkel a nyelvekkel be kell vallanom, mindig csehül álltam, ellentétben Stevie-vel, aki bár mikor gond nélkül felidézi, mit is mond a kalauz a prágai villamosokon a végállomáshoz közeledve. A Supraphon '69-ben igen hangulatos felvételt készített, csak éppen mély hangokat nem sikerült rögzítenie a - gondolom - Tesla magnókkal Orwo szalagokra.

Ezeket próbálom pótolni az új fejegységen, a JVC SH-77-en. Igen, így már jobb. Még egy kicsit tekerek a hangerőn, hogy az utca túloldalán is tudják, teljesen elment az eszem. Hja kérem, nem mindenkinek a tücc-tücc zenétől gömbölyödik az autója a teteje. Aztán Karel Gott sallallizni kezd a szám közepén. És ez pokoli jól szól. Fantasztikusan szétválik a térben a finoman ironikus férfi énekhang, a kézzel ütött dobok, a kicsit visszhangosított kórus, és a melléjük belépő gitár.

Be kell valljam, igen régóta vártam erre a készülékre. A JVC tavalyi majdnem csúcsmodellje az LX 30 Chameleon igen kellemes emlékeket hagyott bennem, és amióta megláttam az új SH sorozat képeit, felbuzgott bennem a szerzési vágy.

A kisebb JVC fejegységeket gyakran éri a vád (nem is alaptalanul), hogy nagyon műanyag kinézetük van. Az SH sorozatnál erről szó sem lehet, hiszen az egész előlap alumíniumból készült. Meg is van a súlya. Az előlapot a nagyon elegáns tokjába rakva bizony nem egykönnyen fogjuk zsebre vágni. A másik nem egyszerű feladat kinyitni a tok fedelét, mert a fülecske, ami zárva tartja, várakozáson felül hatékony. Az ember fia nyomkodja mindenhol, mire valahogy megadja magát az erőszaknak.

A kimenetekre nem lehet panasz, van belőlük bőven, természetesen a mélyhangszórót meghajtó erősítő is megkapta a sajátját. Van bemenet is. Egy pár RCA hátul, és egy mini jack az előlapon. Hordozható MP3 játszónak, vagy hogy a DVD játszó hangját a beépített hangszórókon hallgathassuk, erre gondolhattak a tervezők.

Baloldalt a méretes tekerőgomb, aminek a lekerekítésénél ujjbeggyel érezni, tényleg fém. Amúgy be lehet tolni az előlapba, pont úgy, mint a mosógépen a programválasztót. Hogy ez mire jó, nem tudom. Jobbra lenn a programforrás választó. Ez néha bosszantó tud lenni, mert csak szép sorban tud lépkedni, ezért mindig előkerül a külső jelforrás, meg az AM rádiósáv is, amit alig valaki használ, az FM rádióadás, meg a CD mellett.

A kijelző elegánsan csiriviri. Ami fontos, a számcím, adó neve, nagy felirattal jeleníti meg az SH 77. A jobb oldal a reklám helye. A futurista sugallatól vezérelve elhelyezett négy koncentrikus kör azt mutatja, melyik műsorforrás is szól éppen. De nem ám CD, meg tuner felirattal, dehogy. Rádióhallgatásnál a karikák felett egy HS Tuner felirat ég, hogy egy percre se feledjük, a csodás fejegységünkbe a tudomány mai állása és a JVC szerint legjobb rádióvevő került. A CD játszás minden pillanatában pedig az rögzül retinánkon, hogy 24 bites valami dolgozik a készülékben.

A rádiórész tényleg döbbenetesen jó. Azok az autóhifisek, akik mélázva szoktak merengeni a békebeli Blaupunkt meg Becker autórádiók verhetetlen minőségén, nyugodtan tegyenek egy próbát. A JVC elképesztően gyorsan hangol, és amelyik állomásra rátalált, azt nem ereszti. Balatonfűzfőn, hétvégi vitorlázásaim anyabázisán, hála a környező dombok jótékony takarásának, 3-4 adónál többet igen nehéz találni egy átlagos rádión. Az SH 77 legnagyobb megdöbbenésemre még az Est FM-et is hozta ott, persze zajosan, de 1-800 Móni hangja így is finom erotikával töltötte meg az éjszakát.

A CD úgy szól, mint egy modern sokbites készülék. Remek 3 dimenziós színpadot mutat, rengeteg apró részlet hallhatunk. Demólemez fetisiszták is imádni fogják. De megvan benne az a zeneiség, ami a túlzottan precízkedő, és az igazi klasszis készülékeket elválasztja egymástól.

Viszont ez a 24 bit marketing szempontból kemény dió a JVC-nek. A készülék előlapja is fennen hirdeti, mennyire sok bitből csinál zenét, és a legtöbb leírás is ezt teszi. Ámde a JVC magyar nyelvű katalógusa 24 bit és 1 bit keveréséről ír, és egy korai, angol nyelvű beharangozóban is valami ilyesmiről van szó. Tehát nem tudom.

Ami biztos, a hangja. Univerzális zenei eszköz. Nem tartozom a tüc-tüc műfaj rajongói közé, de találtam itthon egy Universe of Trance lemezt. A móka kedvéért beraktam a kocsiba, és az első taktusoknál majd' a szívbaj jött rám. Akkorát szól: jobban, sokkal jobban, mint bármelyik diszkóban. Hihetetlen energiák vannak rá felvéve, és az SH 77 szinte kérkedve mutatja be.

Goran Bregovic filmzenéje, amit Kusturica Undergroundjához írt, talán az egyetlen lemezem, amit nem szeretek az autómban hallgatni. Nagyon nehéz egy kohóra való rézfúvóst hitelesen megszólaltatni az autóban. Nos, az SH 77-el sem szól igazán jól, de már meglehet hallgatni. Először az utóhifim fennállásásnak a történetében.

CD-imet rendezve akadtam egy Simple Minds maxira. A Hipnotized mellett 3 élő koncertszám van rajta. Döbbenetes, mekkora különbséget mutat a két felvételi helyszín között az SH 77. A zenekar, az előadók felismerhetően ugyanazok, de a megszólalás, a hangzó tér egy pillanat alatt változik át. Az első szám végén mintegy kilépünk a stúdióból, és egy pillanat alatt átérünk egy koncertterembe, ahol tovább játszik a zenekar.

Az SH 77 nem éppen karakter nélküli készülék. Kivitele, működése, hangja mind azt sugallja, nem tucattermékkel van dolgunk. Én nagyon megkedveltem. Csak ajánlani tudom, a 135 000 forintos vételár mellett is.