Mosolygó cápa

Hibáztam. Nem jó helyen vagyok most. El kéne tűnni innen. Kint ácsorgok a McDonald's előtt és próbálok láthatatlanná válni. Na jó, ha a láthatatlanság nem megy, legyen a feltűnően méla érdektelenség. Ez beválni látszik. Nem figyelnek rám a parkolót igencsak betöltő fiatalemberek, merthogy előttem vagy féltucatnyi kopasz-nagydarab rádiótelefonon éppen leges-legutolsó figyelmeztetésben részesít egy fizetési elmaradásban lévő autóvásárlót. Szegény. Először a legkisebb kopasz-nagydarab üvöltözik vele, aztán az egyel nagyobb, és a legvégén a legnagyobb legkopaszabb. Az ő hangját már nem szűri az ablaküveg sem, a bent szülinapi zsúrra összegyűlt ovipalánták értetlenül pislognak kifelé, a való világba.

Óvatosan lesek az autóbehajtó felé, és végre bekanyarodik a megmentőm. Sárga, lapos, Toyota, és még Celica is. Az asszony csak mosolygó cápának hívja a típust. Menjünk innen - kérem a sofőrjét, és gyorsan eltűnünk a kopasz-nagydarabok látóteréből. Egy nyugodt parkoló közepén állapodunk meg, itt nyugodtan beszélgethetünk.

Lubi Zoli tisztában van vele, mit szeretnék megtudni. Pillanatok alatt kinyit minden ajtót, motorháztetőt, csomagtérfedelet. Kicsit szabadkozik, hogy nem minden patyolattiszta, nem teljesen versenyre kész, de ez egy mindennap használat autó. Mellesleg besepert egy magyar bajnoki címet a kategóriájában, az EMMA EB-n pedig negyedik lett.

Egyetlen ponttal - dühöng egy kicsit a tulaj. Egy pont, és megvan a dobogó. Mert nem voltunk teljesen tisztában a szabályokkal. A versenyrutin hiánya. Nem baj, majd a következőn újra megpróbáljuk. Egy centit sem kételkedek, hogy legközelebb ismét megpróbálja. Zoli ilyen. Lelkes. Borzasztóan. Ezért is fogott bele.

Imádtam a kocsikat, amióta az eszemet tudom. Na meg beléjük a nagy zenét. Jó hangos, tudod, leszedi a fejed - mosolyog rám, és én visszabiccentek neki. Tudom milyen az. Rémisztő. Idővel kinőttem ebből a nem-számít-csak-hangos-legyen korszakomból, akkor keveredtem a Paksi Dénes-féle kiskőrösi autóhifi maffiába. Összejöttünk a beszerelőműhelyben, kicsit söröztünk, kicsit beszélgettünk, és persze épültek az autók is.

	Kábelrend

Ez a Celica kifejezetten versenygépnek épült. A kábelezés természetesen mindenben megfelel a szabályzatoknak. Ez volt a legkevésbé izgalmas része az építésnek, vallja meg a tulaj. Hogy mi van a burkolatok alatt, nem tudom, viszont ami a drótokból látszik, még a legszőrösszívűbb kiképzőmester is jutalomeltávozással honorálná. Minden elvágólagos, meg párhuzamos, sehol semmi lazaság. A fonott DLS hangszóródrótok eszembe idézik kora ifjúságom slágerét, a makramézást, de ez sokkal profibb munka. Zoli mindenesetre esküszik a hangjukra.

A jókora erősítők szintén DLS-ek. Ultimate A5. Mi szem szájnak ingere, cégünk reklámja, mondja erről az erősítőről a svéd cég. Elég lett volna kevesebb is, nem darabszámra, hanem wattra kell itt gondolni, de így nagyobb kategóriába került az autó, és legalább kiskőrösi ellenfele nem akadt.

Nekem nagyon tetszenek, szerintem jó választás volt - dicséri a portékát Zoli. Ezen egy kicsit elvitatkozunk, megpróbálom sztárolni az alternatívaként szóba jöhető Genesis erősítőket, amik szintén elérhetőek lettek volna, de ezen a téren meggyőzhetetlen. A nagyon stabil hangképpel érvel, én meg valamiféle transzcendentális zeneiségel példálódzok, - mindketten hajthatatlannak mutatkozunk. Az viszont nem kétséges, hogy ezek a Natural Sound-ú DLS erősítők igen impozánsak a Celica csomagtartójában.

Centikre az erősítőktől, jókora Toyota embléma alatt dolgozik a mélyhangszóró. Naná, hogy ez is DLS, méghozzá az UR12-es. Nagyjából teljesen lehetetlen lefényképezni, de talán látszik valami az abszurdan vastag membránszélből. Ide inkább beteszek egy gyári fotót, gondolom ki a megoldást fotózás közben.

	Hanglengető a la DLS

Brutális egy hanglengető szerkezet. Nem okoz problémát kisebb földrengést előállítani vele, vagy lebontani egy kisebb viskót, de ezen túlmenően igen jól illeszkedik az első hangszórókhoz, és a megmaradt viszonylag kevés térfogat is elég neki.

Plexi mindenhová

A csomagtartóban aztán van még, mi szem száj ingere. Plexiborítás az erősítőkre, az szinte természetes. Kétoldalt kis dobozokban, amit szintén plexi fed, megtalálunk két keresztváltót, szerszámkészletet, kondenzátorokat, egy feszültségmérőt meg néhány szemrevaló tápelosztót. Egy mezei autóhifirajongó számára értelmetlennek tűnik a cuccok ennyire látványos kipakolása, de nem feledjük, ez versenyautó, ezekért a csecsebecsékért pont jár. A kis fémtáblácska is ezért került a csomagtérbe, nem egyszerűen a tulajdonos extroveltált megnyilvánulásaként.

	Mi szem száj ingere

A fő hangszórók - minő meglepetés -, szintén DLS-ek, R6A típusúak. Az első szett 16 centis mélyközepe egy formás kis ajtópanelbe került. Hangszórórács gyanánt egy Toyota embléma szolgál. Ez inkább díszítő momentum, mint igazi védelem, én körülbelül a második kiszállásnál rúgnám halálra a membránt, mondjuk negyvennégyes lábbal ez nem is olyan nagy kunszt.