A PSA kompakt modellje a szeptemberi Párizsi Autószalonon mutatkozik be, de a gyártó már most közzétette az első információkat a típusról. A C4 típusjelzés a C2-C3 páros filozófiáját követve két, egymástól igencsak különböző karosszériaformát jelöl. A háromajtós C4 Coupé a Citroën marketinggépezetének szándéka szerint a sportos modellek kedvelőit célozza, az ötajtóst inkább a biztonságos családi autókat kedvelő vásárlóknak szánják.
A két autó formatervében kevés közös elemet találni, egyedül az orr-rész azonos. Pontosan nem tudni, hogy a tervezők csak a korábbi kellemes vonalú, de voltaképp dögunalmas kompakt Citroënek imázsromboló hatását igyekeztek-e ellensúlyozni, vagy az volt a feladat hogy felülmúlják a nagy konkurens, a Renault Mégane furcsaságát, de a végeredmény láttán a legenyhébb jelzőket keresgélve is a szokatlan, érdekes, különös villan be. A fényszórók külső sarka a felújítás előtti Ford Focust megszégyenítő módon a motorháztető közepéig ér amolyan eltúlzott távol-keleti arcot kölcsönözve a C4-esnek. A hűtőrács két, a Citroën nyilait is magába olvasztó krómcsíkká fajult, a manapság szinte kötelező tűnés a sávomból marconaságot a lökhárítóba épített, a szélein lefittyedő nagy fekete légbeömlőbetét biztosítja. A C4 arcát látszólag olyan valaki vetette papírra, akit álmában rendszeresen dél-kínai démonhercegek kergetnek.
Az A-oszloptól hátrafelé haladva a kétféle C4-es tervezői aztán külön utakon folytatták az ámokfutást. Az ötajtós tetővonala a C3-as megoldására rímelve egyetlen gömbölyded ív, amely a hátsó utasok fejtere érdekében hátul megtörik egy kissé. Kárpótlásul azonban ott az oldalablakok tetejének lendületes görbülete, amely töretlenül húzódik végig az utastér teljes hosszában, hátul élesen megtörik, talán aprócska szentimentális utalásként a valaha volt leghajmeresztőbb Citroënre, az Ami6-osra. Az összhatást a gusztusosan gömbölyű far teszi teljessé a tetőig nyúló hátsó lámpákkal. Ha nem elölről nézzük, nem is olyan harcias. A Coupét valamivel keményebbre formálták, hiszen az utcai sportolók meghódítása lesz a feladata. Itt a gonosz orr-részt laposabb ívű tetővel és függőleges hátfallal egészítették ki, ami valóban több dinamikát sejtet, bár az autó arányaiban mintha orrnehézre sikerült volna az A-oszlop alá eső első tengelyvonal és a függőleges hátfal miatt érzésre minimális hátsó túlnyúlás miatt.
A belső térben folytatódik az előre megfontolt formabontás. A sebességet, fordulatszámot és egyéb fontos információkat megjelenítő kijelző digitális, és középen, a szélvédő alsó peremén terpeszkedik. Megvilágítását a természetre bízták: az ablakon beeső fény a Citroën szakemberei szerint mindig megfelelő fényerőt biztosít az adatok leolvasásához. A légzsákot rejtő kormányközép rögzített, a nagyméretű domború tányér peremén mindenféle funkciógombokat érhet el a sofőr.
Az autó műszaki szempontból meglehetősen talányos, a Citroën egyelőre nem kényeztet minket az adatok végeláthatatlan sorával. Az biztos, hogy a sajátságos formák hatékonyan szelik a levegőt, a 0,28-az légellenállási együttható a kategória egyik legalacsonyabb értéke. A motorválaszték kezdetben nyolc tagból áll majd. Az öt benzines egység legkisebbje egy 1,4 literes, 90 lóerős négyhengeres, a csúcsot a Peugeot egyes modelljeiből már ismert 180 lóerős kétliteres jelenti. A dízelmotorok teljesítménye 92 és 138 lóerő közé esik.
A Citroën néhány szokatlan segédberendezéssel is felszerelte a C4-est. Hosszú utakon jöhet jól a véletlen sávelhagyásra figyelmeztető szerkezet. Ha az autó érzékeli a záró- vagy terelővonal átlépését, de a vezető nem indexelt, akkor a rendszer az ülésbe épített apró vibráló szerkezet segítségével figyelmeztet a hibára. Két másik, a kategóriában egyelőre ritkaságnak számító megoldás a sebességkorlátozó berendezés, és az alacsony abroncsnyomásra figyelmeztető szerkezet. Sajnos egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy ezeket az újszerű szerkentyűket ki lehet-e kapcsolni, illetve hogy alapáron vagy extrafelszerelésként kerülnek-e be a C4-esekbe.
