Egy ósdi hagyománnyal kezdődött: jó fél évszázada még mindenki a nemzetének megfelelő színben versenyzett. Az olaszok vörös, a németek fehér, a britek zöld, a franciák kék autókat küldtek a versenypályára, és mivel a Ferrari is ott szerezte a hírnevét, a legolaszabb sportkocsigyár utcai autóinak nagy része is vörösben készült. Mostanra azonban elkopott ez a szokás is: a maranellói sportkocsik többsége már nem piros.
Nem is olyan régen, a 90-es évek évek első felében pedig még a Ferrarik 85%-át rendelték vörösben, és úgy tűnt, ez mindig így marad. Ma azonban már egész más az arány: a vevőknek csupán a 45%-a választja a hagyományos Rosso Corsa árnyalatot, a többiek szívesebben igazítják saját stílusukhoz a sportkocsijukat. Persze a színválaszték is bőségesebb: míg régebben legfeljebb négy-öt árnyalatot kínáltak - a vörös mellett feketét, sárgát, ezüstöt, esetleg sötétkéket - addig a Ferrari manapság egész egyéni kívánságokat is teljesít. Még kétszínű fényezést is kínálnak, ami egyre népszerűbb: míg 2000 környékén százból csak egy autót rendeltek ilyen festéssel, mára a tízszeresére ugrott ez a szám.
A jelenség persze nem csak azzal magyarázható, hogy a vevők ízlése változik, hisz a Ferrari ma már olyan piacokon is nagy mennyiségben ad el autókat, mint Oroszország vagy Kína, és az ottani vásárlók kevésbé ragaszkodnak a Ferrari-legenda részleteihez, amilyen a vörös szín is.
