A Toyota-standtól - ahová az ethernet-kábel leginkább kötött – egyenesen átláttam a Subaruhoz. Nem volt egy szívderítő látvány. Fehér alapon egyforma, szürkemetál autók, melyek amúgy sem lélegzetelállító formatervükről híresek, mintha egy tíz évvel ezelőtt kimerevített 3D-képet néztem volna. Szürke Legacy, szürke Forester, szürke Outback, lassan leragadt a szemem.
De végül győzött a kötelességtudat és milyen jól tette! Mert ha nem így lett volna, akkor teljességel elkerüli a figyelmemet (és nem csak az enyémet) a leghátsó sarokban forgó WRX, amely a legütősebb formatervű Subaru az SVX óta. És amely lényegében készen van, mehet utcára, bár egyelőre csak tanulmányként emlegetik. Négy és fél méter hosszú, 190 centi széles, orrában a már jól ismert, 300 lóerős boxer turbómotorral, összkerékkel, mechanikájában ugyanaz, mint a mostani WRX STi azzal a különbséggel, hogy nem kell hozzá hegesztőmaszk, ha az ember rá akarna nézni kívülről.
És ezt a csodát a standtervezők olyan sikeresen dugták el, hogy ha én lennék a Subaru-főnök, akkor ledarálva tömködném őket a WRX vaskos kipufogóiba fizetség gyanánt.
Igen, ott állt mellette a VIZIV-tanulmány, ami egy boxerdízel-plug-in hibrid, de ennyit kell tudni róla, nem többet. A technológia életképes, valószínűleg a Toyota keze is benne van vastagon, de bármennyire is feszedezett jégkék ruhácskájában a modell kislány, a WRX hideg és célratörő ragyogását nem tudta überelni.
Kemény, férfias és eléggé drabális forma a WRX, ez kell ide, de gyorsan!
