Korábban az európai szemnek elviselhetetlen formatervei kapcsán emlegettük legtöbbször a Ssangyongot, de az elmúlt időkben már szinte senki sem vitathatja, hogy a koreaiak egyre jobb autókat kínálnak. Nem csak a műszaki tartalom és a kidolgozottság javult, hanem a formavilág is. Sőt, az XLV tanulmány kifejezetten kívánatos!
Jó pár évvel ezelőtt, 2011-ben, a Frankfurti Austószalonon mutatta be a Ssangyong aXIL-1-t. Akkor nem volt igazán nagy durranás, de ezt talán a márka akkori megítélése is indokolhatta. Pedig a tervezők jól megérezték a piac kívánalmait, egy divatos szabadidőautót rajzoltak akkor. Az alapötlet most sem változott, és a végeredmény kifejezetten átgondolt, profi munkának tűnik.
A tanulmányautókra jellemző túlzások az XLV-n is megvannak, ezeket nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. Ilyen a B-oszlopok hiánya, és az ögyilkos módon egymás felé nyíló ajtók. A ledes fényszórók, és a hibrid hajtás akár egy szériamodellen is visszaköszönhetnek, de inkább olyan érzésünk van, hogy a Ssangyong most csak megmutatja, hogy ő is tud, ha akar. A hibrid hajtást egyébként egy egyhatos dízelmotorral kombinálták, és a gyáriak állítása szerint, így a kedvező gázolajfogyasztásból még további tíz százalékot lehet spórolni.
A XLV ütőkártyája mégsem ez, hanem a belső kialakítása. Az ülések elrendezése ugyanis 2+2+2+1. Ezt úgy kell érteni, hogy három üléssor van az autóban két-két üléssel, és egy plusz ülés, ami a második és a harmadik sor középső helyére csúsztatható egy sínen.
Nem tudjuk, hogy mindezekből mit szándékozik megvalósítani a Ssangyong, de a fejlődésüknek tagadhatatlan bizonyítéka ez az autó. Ki tudja, talán csak három év múlva, egy újabb tanulmány kapcsán lesz szó megint az XLV-ről.
