A Ferrari bemutatta a GTC4 Lussót, a Maserati a Levantét, a Bugatti a Chiront, a Mercedes a C63 AMG-t és akkor még nem beszéltünk a sok ezer tuner-lóerőről ilyen-olyan csomagolásban. Szépek, csillogóak, de a Ferrarit már láttuk valahol az utóbbi pár évben, a Levante egy tizenkettő egy tucat SUV, a Chiron olyan, mint egy Veyron, a C63 AMG pedig meglepőt nem hoz. Olyan, mint vártuk.
Nem csoda hát, hogy a Mazda RX-Visiönje előtt csendes áhítattal álló tömegbe botlunk a nap bármelyik szakában. Úgy állnak tátott szájjal, kerekre nyílt szemekkel, mint a C18-as csomagmegőrző szekrény jámbor népe a Men in Black-ben, a mikor Tommy Lee Jones rájuk nyitja az ajtót. Az olaszok ide járnak sóhajtozni, a szomszédos Fordnál alig lézeng ember, még a Honda NSX is csak úgy árválkodik ott mellette, mint szegény rokon.
439 centiméternyi tömény jövő, a térrel, fénnyel és hullámokkal játszó 270 centiméteres tengelytávra álmodott lény. A Mazdánál megfogtak mindent, ami gyönyörűvé és időtállóvá teszi a klasszikus, hatvanas évekbeli Gran Turismo kategóriát, és úgy domborították, hajlították és adták bele a finomabbnál-finomabb rádiuszokat és íveket, hogy közben a végletekig elmentek. Az arányok hangsúlyozásában ugyanakkor olyan finoman ívelt vonalakkal dolgoztak, melyektől oldalnézetből könnyed és finom, mint egy aláhulló női selyemkendő. Legszívesebben hozzábújna az ember; halkan suttogva, a létező legperverzebb gondolatokkal.
Tökéletes, minden vonalában, a kerekekre szinte ráfolyó-feszülő karosszéria irgalmatlan premium-gap-je (ez a kerékjárati ív és az ajtók közötti távolság, az elegancia alapja a drágább autóknál) még konkáv felület, amely a hátsó kerekek előtt már konvex, lényegében az egész ajtó egy hullámforma, a többrétegű, nagyon mélyvörös fényezés pedig szinte ugráltatja rajta a fényt.
Minden a helyén van, elöl-hátul és oldalt is. Semmi drámai, giccses műanyaghegy, két diszkrét kipufogóvég, rejtett diffúzor, 195 centiméteres szélesség és 116 centiméteres magasság, karbon-kerámia fékrendszer a Brembótól, és 12 ezerig skálázott fordulatszámmérő.
Bár már sokszor belengette a Mazda, hogy szakít a Wankel-motorral, azért nagyon nagy szerencse, hogy rájöttek: ez volt az, ami igazán különlegessé tette őket a piacon. Csak remélni lehet, hogy kitart a jelenlegi jó formájuk, és ennek hála a következő RX alapját látta itt forogni a bámuló tömeg. Nem tehetik meg a világgal, hogy ebbe az orrba nem terveznek valami soktárcsás, dobhártyarepesztő terrort, akár hibridként is: mindegy, csak szóljon és menjen, mint a barom, kizárt, hogy rossz legyen.
Mert ez valami olyan fantasztikus, szempihentető vizuális tökély, mely mellett eltörpül az idei Genfi Autószalon bármelyik másik agyonvaxolt sztárja. RX-Vision, aki teheti, álljon előtte egy kicsit. Szebb lesz a napja.
