Ez ma a legdurvább Alfa Romeo

Marco Gramenzi olasz hegyi menő hajtja ezt az egyedi Alfa 4C versenyautót, amiben az az igazán meglepő, hogy a fődarabjai az utcai autóból valók, csak a karosszéria egy részét és a futóművet cserélték le.

A 4C ugyanis részben versenyautó-technológiát hordoz: a könnyű karbon vázszerkezet utcai autóba valószínűleg túl jó is – használhattak volna olcsóbb megoldást, akkor üzletileg tán sikeresebb lehetett volna a 4C – viszont versenyautóba hibátlan, hisz igen merev és könnyű. Nyilván ezért is építettek épp ebből versenyautót az olasz Picchio Racing szakemberei. Az Alfa 1,75 literes turbómotorját is megtartották, de ez már nem igazán hasonlít a gyári kivitelre: 600 lóerő a csúcsteljesítménye 8200-as fordulatszám mellett, a legnagyobb nyomatékát, 580 Nm-t pedig 7500-as fordulaton adja le. Ugyanakkor a szekvenciális váltó, amely ezt az erőt a hátsó kerekek felé közvetíti, már született versenyalkatrész, a Hewland terméke, ahogy a gigantikus hátsó szárny és a nagy méretű diffúzor is. A futóműnek pedig láthatóan több köze van egy formula-autóéhoz, mint a gyári 4C-éhez.

Kapcsolódó

Nép-Ferrari 22 millióért

Azokra épít az Alfa, akik meglátják és megkívánják. Egyelőre működik, de van néhány oldalnyi hátulütője.

Még nem dőlt el, hogy ez a versenygép mire lesz elegendő az olasz hegyi bajnokságban, viszont látványnak elképesztő. Ebben pedig nagy szerepe van a festésnek: a Martini-csíkos vörös festés nem új találmány, hordta már néhány híres versenygép: a Tecno és a Brabham-Alfa Romeo F1-esek a 70-es években, a Lancia Delta raliautók a 80-asokban, a DTM-ben indított Alfa 155-ösök pedig a 90-esekben, de ez egyike azoknak a színkombinációknak, amelyek negyven év után sem hatnak elavultnak.