Néhány éve már szó van arról, hogy az önvezető rendszerek képességeit rangsorolni kell – erre jelenleg az amerikai közlekedésbiztonsági ügynökség, az NHTSA ötlépcsős besorolási rendszerét használják a legszélesebb körben. A BMW kisfilmje is ezt részletezi, de komplikált leírás helyett egyszerű példákon keresztül.
Jelenleg a második szint érhető el sorozatgyártású autókban. Ez annyira elegendő, hogy a sofőr rövid időre levegye a kezét a kormánykerékről anélkül, hogy balesetveszélyes helyzetet teremtene. A legtöbb prémiumgyártó már kínál efféle rendszereket, amelyek a sáv és a követési távolság tartására is képesek, de ezt ritkán nevezik önvezetésnek – a BMW is úgy fogalmaz, hogy vezetési segédletekről van szó. A hármas szinten az autó vezetője rövid időre már foglalkozhat egész mással, mint a vezetés, de készen kell állnia arra, hogy szükség esetén beavatkozzon.
Az igazi választóvonal vezetési segítség és önvezetés között valahol itt húzódik. A négyes szint azt jelenti, hogy az autó nem igényel semmiféle beavatkozást a vezető részéről, feltéve, hogy egy adott működési környezetben marad. Magyarul az út megtervezésekor derül ki, hogy az autó képes lesz-e teljesen önállóan eljutni a célhoz, vagy az út egyes részeihez igényel-e segítséget. A Volvo Drive Me rendszere ilyesmi: ez egyelőre elsősorban autópályán működik, és elég önálló hozzá, hogy ha véget érne az önvezetésre alkalmas útszakasz, és nem tudná átadni az irányítást a sofőrnek, lehúzódjon és megállítsa az autót. Így egy ilyen járműben akár aludni is lehet, elvileg mindenféle kockázat nélkül, de előfordulhat, hogy magunknak kell vezetnünk.
A műfaj csúcsa az ötödik szint, a teljes autonómia. Elvileg egy ilyen autóban már mindent el tud intézni a mesterséges intelligencia, nincs szükség a vezetés lehetőségére sem. A BMW szerint az ilyen önálló járművek nyilvános tesztelése 2020 környékén már megkezdődhet, de a legoptimistább jóslatok sem várják a pénzért megvásárolható, tökéletesen üzembiztos, ötös szintű autókat 2030 előtt.
