A Toyota nem tréfál. Vagy mégis?
„Játékautó. Más nem lehet. Valami hülye egy rossz pillanatában mindenféle más autókból vagdalta. De az nem lehet, mindenféle szögből lefényképezték. Ez tényleg van! Jesszus!” - ez itt a hírszerkesztő fejében lejátszódott pánireakció a TJ Cruiser első képei láttán. Igazából mostanáig sem sikerült teljesen kihevernem a sokkot, de azért megpróbálnám összeszedni a lényeget.
A Toyota, amely képes olyan dolgokat tervezni, mint mondjuk a Crown tanulmány vagy a Century, azaz elegáns, összeszedett munkát kiadni a kezéből, valószínűleg valami érdekesebbet is rendelt a formatervező részlegtől. Olyasmit, amihez másoknál garantáltan hasonlót sem lát majd a közönség. A formatervezők pedig messzire gurították a gyógyszert, sutba dobták az arányérzéküket, a szépségről alkotott régimódi fogalmakat, és kifaragták ezt a... csonkolt cipősdobozt? Egyszer azt olvastam (írtam?) valahol, hogy a Pontiac Aztek munkatársai meg voltak győződve róla a fejlesztés során, hogy épp a világ legjobb termékét készítik. Belevakultak a munkájukba a sok értekezlet során, és elfeledkeztek az egyszerű, józan megfontolásokról. Valahogy így képzelem a TJ Cruiser alkotói folyamatát is, csak japán elhivatottsággal súlyosbítva. Sírás lesz a vége, én előre szóltam. Vagy harakiri.
Szóval itt a világ legrosszabb arányú dobozautója, terepgumikon és 20 hüvelykes felniken, béna lámpákkal, alacsony ablaksávval, és valószínűleg a világ legjobban variálható belső terével. Nem tudom, hogy Japánban van-e Ikea áruház, de ha igen, valamelyik tervező biztosan oda járt ötleteket gyűjteni. A hasábforma karosszériában ugyanis jól használható hasábforma az üreg, és minden ülés szépen síkba fektethető. Ráadásul ott a tolóajtó, és a tetőbe húzott hátsó ajtó, amitől szenzációs lehet pakolni bele, legalábbis én úgy képzelem.
Mellékszál, hogy itt is a Toyota rugalmas TNGA platformja volt az alap, amire láthatóan szinte bármit rá lehet húzni, és a japán cég egy vagyont kereshet azon, hogy minden modelljét ugyanazok köré a vasak köré építheti. Azért mellékszál, mert ezt így biztosan nem fogják gyártani, ha van egy csepp eszük. Vagy ha mégis, előbb megkérdezik a saját kaliforniai formatervezőik véleményét is, akik majd hanyagul átrajzolnak néhány vonalat, amitől minden a helyére kerül. Persze az is lehet, hogy nem kérdeznek meg senkit – az autógyári vezetők rossz pillanatainak erejét nem lehet alábecsülni, bárhol éljenek és alkossanak is – és gyártásba zavarják. Aztán nagyon csodálkoznak majd, hogy miért mutogat mindenki épp rájuk, vörösödő fejjel.
(Igen, kedves olvasó, tudjuk, hogy ízlések és pofonok, ezért fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy mindenki szabadon gondol, amit csak akar, szerintünk is. A véleményünk nem kötelező másokra nézve. Ha tetszik a TJ Crusier, tessék csak nézegetni a galériát, és figyelmen kívül hagyni szerző péntek délutáni agyleolvadásának melléktermékét. Köszönjük.)
