Elképesztően jól néz ki a versenyautó-alapokra épített modell, bár praktikusan nem több, mint formai játék.
Galéria - kattintson a képre
A Mazda formatervezői a 2006 végén nyugdíjazott, Wankel-motoros Courage C65-öst használhatták a tanulmány alapjául, és csodát tettek az unalmas, nyitott sportprototípussal. A Courage nem sokban különbözött a többi, azonos kategóriában versenyző prototípustól: lapos volt, szögletes és fantáziátlan. Ehhez képest a Furai tanulmány karosszériája maga a szépség: izgalmas ívekkel teli, lágy vonalvezetésű karosszéria, hasonló a legszebb olasz szupersportkocsikéhoz, némi klasszikus C-csoportos versenyautó beütéssel. Oldalról nézve még azt is hihetnénk az áramvonalakat idéző légbeömlő-bordák láttán, hogy aerodinamikailag is jobb ez a kialakítás, mint a Courage formája, csak az orr-rész stilizált Mazda maszkja teszi egyértelművé, hogy a szépség nem mindenütt célszerű.
Mindez persze nem számít sokat: a versenypályákra szánt Mazdák továbbra is rondák és célszerűek maradnak, a 450 lóerős Furai pedig csupán egy kiállítási tárgy, még akkor is, ha egész jó köridőket fut a versenypályán.
