Dagonya a Ringen

2003.11.03. 09:18
Ezer lóerős versenyautók helyett Land Roverekbe vágtuk magunkat, és csaptunk néhány sáros kört a Hungaroring Adventure Park eldugott kis erdejében. Mit ne mondjak, rövid egyben lekúszni egy ötvenfokos lejtőn legalább olyan izgalmas, mint háromszázzal elfütyülni a dísztribün előtt.

Persze ez csak duma, hiszen utóbbit még nem próbáltam. Nem is igen fogom, mint ahogy Baumgartner Zsolton kívül mostanában nem is próbálgat ilyesmit hazánkfia. Terepjárózni ellenben annál több lehetőség adódik az életben, így ha legközelebb a Hungaroring táján jár, Ön is gondoljon arra, hogy a pálya által körülfogott bozótosban bármikor dagaszthat egy kis sarat, ha van kedve.

A Hungaroring már a kapuban figyelmeztet bennünket: az üdvözlőtábla szerint Motorizációs Központba hajt be, akit beenged az őrség a Nemzeti Aszfaltcsík területére. Egy Motorizációs Központ pedig nem korlátozhatja tevékenységét a Magyar Grand Prix-re, így szerződést kötött egy céggel, és az nagy örömmel vetette rá magát az eddig kihasználatlan területre. Pócsik László, az Adventure Park vezetője és segítőtársai saját kezükkel vágták a fákat, építették a szimulációs eszközöket, így öltött formát szorgos kezük alatt a hétkilométeres off-road-ösvény és az erdőt keresztül-kasul átszelő enduro- és quadpálya.

Miután kezdtünk gusztust kapni a parkolóban állomásozó átépített Discoveryk és Defenderek meglovagolására, az Adventure Park munkatársai gyorsan átszállítottak minket a Hungaroring jéghideg sajtótermébe, ahol hamar lelohadt a harci kedv. Munkafüzetet fogtunk a kezünkbe, és ki-ki előképzettségétől függő mértékű érdeklődéssel hallgatta végig a terepjárózás és az utcai autózás különbözőségeit. Magas felépítmény, rövid tengelytáv, aszfalton másként viselkedő gumik - logikus és természetes dolgok ezek, mégis célszerű fejben is végignézni egy merevhidas, bő két tonnás autó sajátosságait, mielőtt kimerészkednénk a sárba.

Az elméleti alapok mellé áhítattal figyelhettünk néhány fizikai eszközt is. Kézbe foghattam életem első seklijét, ezt a kötelet és autót, hajót, vonatot összekapcsoló kis vasat. Láttunk bazi széles vontatókötelet is, de a legnagyobb benyomást mindenképp a jó méteres off-road emelő tette ránk. Ez a praktikus kis eszköz megfelelő alátámasztással jókora emelésre, kötelek összehúzásával csörlőzésre, jól két kézre fogva szarvasmarha-taglózásra egyaránt használható.

A Ring zegzugos szervizútjainak labirintusát leküzdve jutottunk el a szegletbe, ahol egy nagyhatalmas brobdingnagi * játszótér tárult szemünk elé: irdatlan libikókák, gigantikus mászókák, orbitális pancsolómedence egy szép zöld mezőn. Aztán jött egy Land Rover Defender 110, és elkezdte rendeltetésszerűen használni saját magát. Átbillent a mérleghintán, belegázolt a vizesárokba, felment a magosba egy vékony gerendán, és csak azért nem borult fel a terepjárók oldalra döntésére szolgáló féloldalas rámpán, mert a borulás szimulálásához használatos, oldalra szerelhető segédkerék pont javítás alatt állt. Legnagyobb sajnálatunkra.

A gyakorlópálya kiválóságának demonstrációja után felültünk a terepjárókba, és átdübörögtünk egy szoftosabb tréningrétre, ahol kisebb libikókák várták azokat a rettenthetetlen autós újságírókat, akiket még a szemerkélő eső sem tudott elriasztani a kalandtól. Jómagam egy Discoveryvel keltem át a gerenda forgáspontján. A vizes-sáros fán csúsztak a bütykös gumik, de lendületből a mutatvány könnyedén hagyta magát végrehajtani. Terep kettő, nekifut, felkaptat elöl-hátul, lassan átbillen, terep három, nagy gázzal legurul, hogy a visszabillenő gerenda ne üsse meg az autó alját. Egyszerű, mint a pofon.

A társaság egyetlen nő tagja valószínűleg nem volt rutinos pofozkodó: a Defender fennakadt a póznán. Ekkor mutatta meg az autó, mi is a különbség egy, a gyár szerint terepjárásra is alkalmas csilivili, meg egy terepjáró között: a merev híd kicsit legyalulta a kérget előremenetben, és kész. Még szebb volt, amikor a hölgy párja - bizonyítandó nemünk fensőbbrendűségét - szintén lepottyantotta a kocsit, de olyan szerencsétlenül, hogy a lecsúsztatás a kormányösszekötő sérülését kockáztatta volna. Ha nagy a szükség, közel a segítség, hamar bemutatkozott munka közben az emelő. A Land Rovert ötvencentis magasságra pumpálták fel vele, majd nemes egyszerűséggel lelökték hátrafelé. Így kell ezt, kérem szépen.

Sajnálatos módon az esőre és a borzasztóan csúszós terepre való tekintettel a park dolgozói nem eresztették rá az újságírósereget a legdurvább terepekre, hanem sofőrrel ereszkedtünk le a meredek partokon, kaptattunk fel még meredekebb dombokra, keltünk át lélegzetelállítóan keskeny hidakon és vertük oda az autók alját otromba bakhátakon. Azért mi is kaptunk egy kis lehetőséget: szolidabb terepen bár, de mi is off-roadozhattunk egy kicsit. Azért ezen a szolidabb terepen is gyakran kapcsoltunk vissza terep egybe, mert túl gyorsnak találtuk a terep kettő alapjárat mellett is mintegy 8 kilométeres óránkénti sebességét.

Nem rossz az autópályán száguldozni. Nem rossz egy téeszúton sperrelni a tuningolt Ladával. Nem rossz erdei utakon levágni egy hosszú országúti kanyart. De higgyék el, tengelyig sárban kúszni-mászni egy olyan autóval, amit pont ilyen dologra szánt a Tervező: az sem utolsó!

* Aki megüzente nékünk, hol van ez a hely, egy ideig matricában részesült. A matricák létszáma korlátozott, így most már eláruljuk, amit nyilván sokan tudnak maguktól is: Brobdingnag Swift Gulliverjében az óriások országa.
(A Totalcar kulturális szekciója.)