Michelisz Norbert 24 éves. Idén hat futamból négyen megszerezte az első rajthelyet a Seat Leon EuroCup nemzetközi versenysorozatban, nem csoda, hogy felfigyeltek rá a Seat gyári mérnökei. A legutóbbi versenyhétvégén egy futamgyőzelemmel és egy ötödik hellyel elnyerte a jogot, hogy a túraautó-világbajnokságban (WTCC) indulhasson, méghozzá gyári csapatnál.
Nehéz Norbival beszélgetni. No nem azért, mert nem elég közlékeny, és nem is azért, mert nincs témánk – a lehetőség, hogy Norbi részese lehet a túraautó-világbajnokságnak, mindkettőnket felvillanyoz. A Hungarorigen álldogálunk a bokszokkal szemben lévő parkoló korlátjánál. Nincsenek sokan, a csütörtöki szabadedzéseken főleg csak a versenyzők jelennek meg, azok sem mind. Ám aki itt van, mind gratulál Norbinak. Fiatal, kezdő pilótáktól a legrutinosabbakig mindenki megáll egy pillanatra, hogy kezet rázhasson vele.
– Látod, máris híres vagy! – mondom neki nevetve, de ő csak áll szemlesütve. Hiába méltatják sokan, nagyképűségnek a szikrája sincs benne, jól megfér lelkében a végtelenségig precíz, határozott és könyörtelen autóversenyző meg a kedves, szerény és jól nevelt vidéki srác. Még akkor sincs elszállva magától, mikor arról beszél, milyen könnyen nyert meg egy időmérőt vagy éppen egy futamot.
Norbi alig több mint három éve versenyez, rutinjának jelentős részét a számítógép képernyője előtt, szimulátorokon szerezte. Wéber Gábor, az RTL Klub szakkommentátora – aki nem mellesleg kiváló versenyző, kétszeres magyar bajnok a Clio Kupában – fedezte fel a virtuális versenypályákon, Wéber csábította el őt a monitor elől a való világba. Norbi azóta egyik kupasorozatot a másik után nyeri, 2006-ban Suzuki Swifttel, 2007-ben egy kategóriával feljebb, Renault Clióval lett bajnok. Sikereinek köszönhetően idén már egy nemzetközi versenysorozatban, a Seat Leon Európa-kupában is indult, ahol újoncként négy pole-pozíciót szerzett meg a hatból.
GyV.: – Mennyi közük van a szimulátoroknak a valósághoz?
M.N.: – A mai szimulátorok már nagyon jók. Részletesen kidolgoznak mindent, elég jól fel tudok készülni az ismeretlen pályákra.
GyV.: – Ugyanolyan eséllyel indulsz, miután a szimulált pályán mentél, mint azok, akik már igazából is versenyeztek ott?
M.N.: – Ezt azért nem mondanám. Mikor kimegyünk Gáborral ( Wéber Gábor, a csapattárs) és Bári Gergővel – ő a csapatom, a Zengő Motorsport mérnöke –, mindig bejárjuk a pályát bringával vagy quaddal, megnézzük, mekkorák a kerékvetők, melyikre lehet rárakni az autót, melyiket kell elkerülni, és együtt találjuk ki, hogyan és milyen beállítással menjünk. Minden kanyart egyenként átbeszélünk, de a végső megfejtés csak azután alakul ki, hogy a versenyautóval is végigmegyek az aszfaltcsíkon.
GyV.: – Az első két versenyen nem jött ki jól a lépés. Nagyon izgultál?
M.N.: – Az első nemzetközi futam előtt jobban izgultam, mint amikor először versenyeztem életemben. Nagyon kemény a mezőny, még a hátsóbb pozíciókért is iszonyatos a harc, de nem ez volt a gond. Valenciában egyszerűen lassú voltam, azóta sem értem, miért, Pauban meg az időjárás kavart be.
GyV.: – Aztán jött Estoril, ahol a két betli ellenére is sikerült megnyerni az időmérőt.
M.N.: – Igen, Estorilban pont az ellenkezője történt, mint Valenciában. Semmi különössel nem próbálkoztam, csak mentem a saját tempómban. Eleinte nehéz megérezni, mi gyors és mi nem, van, amikor az ember belülről úgy érzi, valamit nagyon jól csinál, a telemetria adatai azonban épp az ellenkezőjét mutatják. Estorilban végre elkaptam a fonalat, azóta valahogy teljesen más érzéssel ülök autóba. Előtte már két kupasorozatot nyertem itthon, és az otthoni Seat Kupában is volt már futamgyőzelmem, mégis, ez a pole-pozíció teljesen új dimenziót nyitott meg előttem.
GyV.: – Ez az eredményeiden is látszik, hiszen Estoril óta az összes pole-pozíciót sikerült megszerezned. Már ott Portugáliában elkezdtek érdeklődni irántad a Seat Sport mérnökei?
M.N.: – Igen, az edzés után ők is kielemezték a telemetria adatait, ahogy azóta is mindig. Volt, hogy azt hitték, valami stikli van az autóval, olyan gyors voltam, aztán a számítógép megmutatta: nemhogy nem csaltunk, de még valamilyen alkatrész gyengélkedett is a kocsiban, ami miatt az ideálisnál kevesebb volt a motorerő.
GyV.: – Mi történt a legutóbbi hétvégén, Monzában?
M.N.: – Amikor kimentem a pályára, az első sikán csúszott, tele volt kaviccsal, nem is nagyon nyomtam, gondoltam, ez a kör úgysem lesz jó. Aztán mégis elkezdtem rendesen menni, és a kör végén megdöbbenve láttam, hogy még így is az én időm lett a legjobb. Az első futamot az élről nyertem meg; Oscar Nogues végig ott volt mögöttem, de szerencsére nem nagyon tudott támadni. Végre bebizonyíthattam, hogy nem csak egy körön vagyok gyors. A verseny után a Seat Sport mérnökei szokás szerint rácuppantak a telemetriára, majd egy vadiúj turbóval a hónuk alatt jöttek vissza, amit grátisz a kezünkbe nyomtak. Kiderült, hogy a turbóm már az időmérőn és a versenyen is döglődött.
GyV.: – Aki egy hétvégén a legjobban teljesít a EuroCupban, mehet WTCC-zni a Seat Sporttal. Úgy érzed, a gyári Seat mérnökök azért segítettek neked, mert szerettek volna végre a saját autójukban látni, és erre az első futam megnyerése után minden esélyed megvolt?
M.N.: – Egyértelműen több figyelmet fordítottak rám, mint a többiekre. Versenyen bármi megtörténhet, aki régóta foglalkozik autósporttal, pontosan tudja. Engem is löktek ki, veszítettem el versenyt nyerő pozícióból defekt miatt, de gyors voltam, az időmérőket egymás után nyertem, és úgy láttam, ennek köszönhetően a gyáriak több figyelmet szentelnek nekem, mint akár a bajnokságot megnyerő Noguesnak.
GyV.: – Sikerült véghezvinni, amit elterveztél. Az első versenyt simán nyerted, a második versenyen némi kaland után az ötödik lettél, és ez elég volt ahhoz, hogy téged vigyen a Seat Sport Japánba. Milyen autót kapsz, milyenek az esélyeid?
M.N.: – A Seat toppilótái idén dízel Leonokkal mennek, azt sajnos nem kapom meg. Én a tavalyi fejlesztésű, benzines Leonnal megyek majd. A Sunred csapat, amely a versenyautómat felkészíti gyári támogatást élvez, mégsem várhatunk csodát. Ez az autó nem tud annyit, mint az idei fejlesztésű modellek, sőt, állítólag alkalmi csapattársam, a holland Tom Coronel autójánál is gyengébb valamivel. Már az is nagy eredmény lenne, ha az első tizenkettőben tudnék végezni, de nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy gyors legyek, és kiautózzam, amit a kocsi tud.
GyV.: – Úgy érzed, ha jó köridőket produkálsz, akár gyári szerződést is kaphatsz?
M.N.: – Nehéz erre válaszolni, ilyesmiről egyelőre senki nem beszél. Annyit tudok biztosan, hogy szívesen látnának egy kelet-európai pilótát a csapatban. Az alapján az érdeklődés alapján, amit irántam tanúsítottak, úgy érzem, ha jövőre nem is, talán 2010-ben lehet esélyem rá, hogy profi pilótaként bekerüljek a Seat Sport csapatába. Ez azonban még odébb van, előbb Okoyamában kell helytállni.
GyV.: – Sok sikert kívánok hozzá! Mi, magyarok sokat marjuk egymást, de ha azt látjuk, hogy valaki közülünk sokra viheti, egy emberként állunk mögé. Azt hiszem, egy egész ország nevében mondhatom, úgy fogunk szorítani neked, ahogy szorítunk Talmának évről évre, reméljük, láthatunk még téged a világbajnokságon az október 24-től 26-ig zajló okoyamai verseny után is.
Norbi szép komótosan elbattyog. Izgalomnak nyomát sem látom az arcán, csak a nyugodt, átszellemült tekintetet, amivel azóta a bizonyos estorili időmérő óta autóba ül. Pedig nagy a tét, a magyar Seat Leon Kupa első helyéért folyik majd a küzdelem, de Norbi nem foglalkozik ezzel, ő csak gyors akar lenni. Az interjú pillanatában második volt a tabellán Kiss Norbert mögött, és bár a szombati futamot megnyerte, vasárnap defekt miatt fel kellett adnia a versenyt, így végül nem tudott javítani. Beszéltem vele a futam után, egyáltalán nem volt letörve. Egy vállrándítással elfogadta, hogy nem lett bajnok, bízik benne, hogy a WTCC-ben majd vigasztalódhat.
