A máriahalmi gyorsasági vált a versenyzők legrémesebb álmává. Ezentúl, ha csatakosra izzadva ébrednek fel az éjjel közepén, biztosak lehetnek, hogy álmukban ezen a pályán autóztak újra meg újra.
Elkezdődött végre a rally idény. Nagyon sokan
várhatták már a versenyzőkön kívül is, hiszen
moccanni sem lehetett a pilisi falvakban az össze-vissza
parkoló autóktól. A nézők autói letiporták a bimbózó hóvirágokat,
viszont a kiskocsmában és a helyi resztorantban elköltött pénzmag
biztosan hozzájárul a településfejlesztéshez.
A közel száz induló nem okozott fejtörést a
rendezőségnek. Alaposan kitettek magukért, bizonyítva, hogy
nem csak a profiknak jár a profi szervezés, bár általában ők sem
kapják meg. A legelső gyorsaságin történt baleset folytán az
egyik autó olyan szerencsétlen helyen foglalta el az utat, hogy
sárga angyalt (itt technikai mentő) kellett hívni az
eltávolításához. Nagyjából fél órát állt a mezőny hátralevő része,
de ezt leszámítva csúszás nélkül bonyolították a futamot.
A pilisjászfalui szakasz nem okozott
különösebb meglepetést, az RTE versenyzői már tavaly is
szaladtak ezen az úton, úgyhogy pontosan tudták, melyik
kanyarban van nagy gödör, és hogy melyik irányból a legjobb
megkerülni. Viszont a máriahalmi szakasz alaposan próbára tette
a pilóták kézügyességét. Reggel ugyanis még hó borította az
utat.
A VB-n szinte kötelezően használt jégkémek hiányában a
versenyzők némi meglepetéssel fogadták ezt, és különböző
piruetteket mutattak be a nézők nem kis örömére.
Fogytak is a karosszériaelemek rendesen.
Később, mikor a hó már kezdett olvadozni, bokáig érő sárrá
változott, amin tovább folytak a csúszkálások. Hogy teljes legyen
az élvezet, néha a szerencsésen kisütött nappal szemben kellett
haladni, így a látási viszonyok is csak rontották a helyzetet. Bár
Szent Kristóf rendes volt az autósokkalé: nem esett az eső, ami
elmoshatta volna az egész versenyt.
Mindössze ezt a két gyorsasági szakaszt
kellett teljesíteni a versenyzőknek, de bőven elég is volt
ezeken háromszor fordulni. A körök végén gyűjtőállomás várta
őket, ahol a kiesettek helyén (mert
fogyatkozott a mezőny szépen) létrejött lyukakat össze
lehetett húzni, ez is hozzájárult, hogy a rendezők tartani
tudták az időtervet.
Persze nem csak az időjárás borzolta a
kedélyeket - technikai sport lévén maga a technika is hozta a
szokásos formáját. Az előbb említett szerencsétlen helyen megállt
autó, mely egyébként
Hegyaljai Zsolt MazdaGTR-je volt, a váltó korai elfáradása
miatt került ilyen helyzetbe. Nem járt több szerencsével
Dr.Tóth István sem, az ő Skodájában a jégdugó esett ki a
helyéről, és az így lukacsossá vált motorral nem lehetett tovább
haladni.
Remekül muzsikált viszont a Protechnic-es
Lada. Az újonc
Csaba Péter sok borsot tört a H1 kategóriában Fiat-tal
induló
Burkus Egon orra alá. Bár Péter csak előfutóként
nevezett, így eredménye nem számít a végső értékelésbe, remekül
helytállt a saját készítésű autóval.
Szintén előfutóként indult a tavalyi
balesetéből felépült
Vojcsik Golyó. Ő már az első osztály bajnokságára készülve,
erőpróbának szánta ezt a futamot. Ha ilyen erőben lesz ott is,
akkor nem lesz gond. Most ugyanis, a régi formájában, teljes erőből
haladva a Ford Sierrával, minden gyorsasági szakaszt megnyert.
Ezért a teljesítményért megkapta a leggyorsabb autónak járó
különdíjat.
Külön kategória várta az MNASZ licences
versenyzőket, hiszen vannak, akik már felkészítették autójukat
a szezonra, és remek tesztvezetést jelentett ez a verseny. Ezt
a kategóriát, észvesztő tempóval autózva,
Pryma Zoltán nyerte, a második helyre érkezett, a
világbajnok Tommi Makinen autójára emlékeztető felirattal
Hondájukon, a Lady Rally Team kettőse,
Radóné S. Mária és Orosz Andrea. Bár tavaly a VB-n nem
sikerült bizonyítaniuk, ez az eredmény megfelelő nyitány az
évadhoz.
Az idén biztosan lesz még ilyen precízen lebonyolított verseny, hiszen Füredi András csapata szervez még néhány futamot az RTE versenyzőinek. A részletes eredménylista megtekinthető a verseny honlapján (http://www.bipauto.hu).