A sört úgy hívják: almalé

2000.08.11. 09:07
Sajtófogadással egybekötött exkluzív vacsora Michael Schumacherrel a Kempinski Hotelben - áll a meghívóban, és még annyi, hogy megjelenés alkalomhoz illő öltözetben. Az ember nem mindennap vacsorázik együtt a Forma-1 kétszeres világbajnokával, kérdés, mit jelenthet ilyen esetben az ,,alkalomhoz illő öltözet"? Frakk? Kis- vagy nagyestélyi? Egy elegáns kosztüm-öltöny? Vagy sportosra (póló, nadrág, tornacipő) kell venni a fazont?
 
   

Egy biztos: a Kempinski bejáratánál a kordon (!) mögött akkora a tömeg, mint utoljára Michael Jackson ittjárta idején. Persze, még az énekes fénykorában. Fényképezőgéppel, Schumis fotókkal felfegyverkezett öreg-fiatal tolong egymás hegyén-hátán. Percre készen tudják, mikor jönnek Schumacherék, az utazó cirkuszból ki is lakik a szállóban.

A sajtótájékoztató kezdetén (majdnem halálpontosan kezdenek, ami ilyen nagy sztárok esetén kicsit furcsa) izgatott rohangálás kezdődik a fülhallgatós Shell-piros pólós alakok között, azonnal nyilvánvaló, érkezik valamelyik nagykutya. Csak a program előtt nemsokkal derül ki különben, hogy nemcsak Shell-fejesek, no meg Schumi tiszteli meg a magyar sajtót jelenlétével, hanem Jean Todt is, a Ferrari csapat főnöke. Az izgatott fejhallgatósok szaladgálása neki szól.

Elmehetne bármelyik általános iskola első A-osztályába őrsvezetőnek vagy cserkész csapat irányítójának: nem kifejezetten magas. Franciásan tört angolsággal arról beszél, hogy nehéz lesz a magyarországi Hungaroring-futam, mert nehéz a pálya, veszélyesek itt a kanyarok (akárcsak Monte Carlóban, teszi hozzá) és a hőmérséklettől is mindig félnek, mert akkora a hőség, épphogy nem kapnak gutaütést.

Visszagondolva Magyarország tényleg minden Forma 1-et kánikulával köszönt. Aztán újabb rohangászás, fejhallgatókhoz kapkodás, nyílik az ajtó: belép Michael Schumacher. Hatalmas taps köszönti. Az első, amin az ember vele kapcsolatban meglepődik, hogy milyen kisfiúsan jóképű. Napszemüveg a Shell-es pólóra tűzve, nagyon szép, finom bőr-fém kombinációjú lánc a nyakában, ugyanilyen karkötő a vékony csuklóján, bal kezének gyűrűsujján jegygyűrű. Az életben sokkal helyesebb, mint amikor a pálya mellett gondterhelten caplat az autójához vagy locsolja a pezsgőt egy győztes futam után.

A másik, ami még szintén furcsa: nem törpe. Bármilyen kérdésre rutinosan, kitűnő angolsággal azonnal válaszol, nem lepődik meg semmin, nincs nagyképű sztár-allűrje. Kérdezik a feleségéről (jó nagy hülyeséget: az asszony hogyan viselte a két legutóbbi futam után, hogy kiesett az ura), erre is kedves mosollyal válaszol. Nem úgy, mint az ír csodatáncos, Michael Flatley, ahol a sajtótájékoztató előtt kikötötték, bármiről lehet kérdezni, csak a magánéletéről és együtteséről, a River Dance-ről nem...

Aztán Todt úr egyetlen fejbiccentésére már megy is jólnevelten Schumi arrébb, ahol egymás után tévé-, rádióinterjúkat ad. Közben megszomjazik, kér egy pohár italt. Sör habzik a pohárban, megkérdezi a riporter, az lenne tényleg. Schumacher már-már bólintana, amikor észreveszi a törpe Todt homlokráncolását, mire szemrebbenés nélkül kijelenti, bele a mikrofonba: ez bizony almalé.

Vacsora Vele egyébként nem volt. Amikor végez az interjúkkal, a Ferrari-főnök már tereli is kifelé. A Shell-esek elvegyülnek a vacsorázó újságírók között, nekünk a csapat PR-főnöke jut, ő két madártej kanalazás között meséli el, hogy Schumi minden, csak nem faksznis sztár. Még csak nem is vegetáriánus, megeszik mindent, amit eléraknak. Egyetlen dolog, amihez ragaszkodik, egy keleti mozgás-koordinátor, aki a testét, izmait tartja rendben, ő masszírozza a versenyek előtt.

A vacsora különben finom volt, Schumi közben talán rég az igazak álmát alussza.