Mindannyian meghalunk. Nem a miérttel és mikénttel szeretnék foglalkozni, nem a jövendő holtainak akarok papolni arról, hogy vezessenek óvatosan. Akinek ez a sorsa, úgyis balesetben hal meg. Az itt maradottakhoz szeretnék szólni, ők azok, akik nehezen fogadják a családtag váratlan távozását.
A szeretet ilyen. A gyász időszaka arra szolgál, hogy megtanuljuk nélkülözni az eddig nélkülözhetetlent. Viszont évezredek óta senki sem elégszik meg azzal, hogy csendben elhantolja a hozzátartozóját, dísz, klisék és külsőségek nélkül nincs temetés. A sírkő, a pompa és a színházias méltósággal megszervezett ceremónia múltunk, jelenünk és akárhogy is halogatjuk, jövőnk részei is. A hagyomány az hagyomány, de van, hogy őszinte a könny.
Ha felidézzük a történelemórákat, beugrik, hogy a világ építészetének jelentős emlékeit adták síremlékek. Nem vagyunk egymásra licitáló fáraók, de egyesek pont úgy viselkednek. Ne értsen félre senki, nem érdekel, hogy a temetőben ki mit építtet magának még életében, az sem az én dolgom, mit hoznak össze a gyászoló családtagok az elhantolás után. Ami dühít, az utak mellett szaporodó angyalok, faragott kőtömbök és kisebb építmények. Kisebbek? Sajnos egyre nagyobbak, és ez nem csak engem zavar, hanem már az úthálózat fenntartóit is.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 12. paragrafusának harmadik bekezdése kimondja: „A közút területén, a közút felett és mellett tilos elhelyezni olyan jelet, jelzést, egyéb tárgyat és berendezést, amely a közúti jelzésekkel - azok alakjával, színével - összetéveszthető, a láthatóságot akadályozza, alkalmas arra, hogy a közlekedők figyelmét elterelje, vagy a közlekedés biztonságát egyéb módon veszélyezteti.”
Winkler Virág András, az Állami Autópálya Kezelő Zrt. szóvivője kérdésünkre elmondta, hogy a hozzátartozók már rég nem elégednek meg a koszorúval, apró fakereszttel és egy-egy mécsessel. Az emlékhelyek út menti elhelyezését kegyeleti okokból, hallgatólagosan nem gátolták, de az utóbbi időben már bennük is felmerült, hogy valamilyen formában fellépjenek a túlzó építmények ellen – nehéz toleránsan tekinteni az olyan, padkán felépített konstrukciókra, melyeket zavaró helyük és méretük miatt már kénytelenek terelést jelző táblával körülvenni.
Ha megsértődik a kedves hozzátartozó, ha nem, de akárcsak a ruhát tépő, teátrális balkáni gyász, az ilyen fölösleges és túlzó építmények sem a halottnak, hanem az önmagát sajnáltató családnak szólnak. Exhibicionista módon tudatják a fájdalmat, pedig ettől a holt fel nem támad – mások viszont belehalhatnak.
A padka amolyan biztonsági zóna. Igaz, hogy civilizált európai országokban, de még a szomszédos Szlovákiában is aszfaltozott leállósávot építenek a főútvonalak mellé is, de a murvás lesimított zóna is jobb a semminél. Még ez is életet menthet, ha véletlenül félre kell rántani a kormányt – azonban mekkora szívás, ha a menekülés helyett egy mázsás betontömbbe ütközünk?
Pécsi Norbert, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. kommunikációs menedzsere kiemelte: „Az útpadkán vagy annak közelében elhelyezett keresztek, illetve egyéb emlékművek a forgalombiztonság szempontjából veszélyt jelenthetnek. A többnyire lakott területen kívüli megvilágítatlan helyszíneken, az útpadkán, illetve félig az úttesten, a hozzátartozók által szabálytalanul leállított, gyakran kivilágítatlan gépjárművek további baleseti veszélyforrássá válhatnak.”
Winkler Virág András nyilatkozata alátámasztja kollégájáét. Felhívta figyelmünket a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 37. paragrafusára:
(1) A közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért - az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével - igénybevételi díjat kell fizetni.
(2) Ha a közutat nem közlekedési célból a kezelő hozzájárulása nélkül vagy a hozzájárulásban előírt feltételektől eltérően vették igénybe, a közlekedési hatóság - a közút kezelőjének kérelme alapján - az igénybe vevőt az eredeti állapot helyreállítására, a hozzájárulásban előírt feltételek betartására, illetve a közút állagának védelme és a forgalom biztonsága érdekében szükséges intézkedések megtételére kötelezheti, továbbá pótdíj fizetésére kötelezi.
(3) Ha a közút úttesten kívüli területét közmű építése vagy fenntartása céljából a kezelő hozzájárulása nélkül vagy a hozzájárulásban foglaltaktól eltérően vették igénybe, az (1) bekezdésben meghatározott díjat meg kell fizetni, és a (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.
A 42/A. § (1) alapján viszont a közút kezelőjének hozzájárulása szükséges:
a) külterületen a közút tengelyétől számított ötven méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetén száz méteren belül építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, kő, kavics, agyag, homok és egyéb ásványi nyersanyag kitermeléséhez, valamint a közút területének határától számított tíz méter távolságon belül fa ültetéséhez vagy kivágásához, valamint
b) belterületen - a közút mellett - ipari, kereskedelmi, vendéglátó-ipari, továbbá egyéb szolgáltatási célú építmény építéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, valamint a szabályozási tervben szereplő közlekedési, közműépítési területen belül nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez.
Nyilatkozatában elmondta, hogy: „ezek a paragrafusok értelemszerűen nem nevesítik a síremlékeket, de az könnyen levezethető, hogy felállításuk nem lehetséges – ami most van, az csupán megtűrt állapot.” Kiemelte, hogy emlékmű található az M1 autópálya 72. kilométerénél lévő Grébics pihenőben a határ felé vezető oldalon. Ez az autópályás balesetben elhunytak hivatalos kegyhelye. Védett, biztonságos helyen van, és szabályosan megközelíthető.
Persze nincs olyan, mély fájdalommal sújtott rokon, aki azért elautózik az ország másik felébe, hogy a hivatalosan kijelölt helyen lerója saját tiszteletét. Minden bizonnyal marad az eddigi gyakorlat, minden bizonnyal növekedni fognak az emléktömbök méretei – sajnos egyesek még a szeretteik halálával is képesek licitálni.
Természetesen valamilyen szinten érthető, hogy a gyásszal sújtott emberek nem az előírásokat böngészik és nem a racionális megoldásokat keresik. Emlékezni akarnak és emlékeztetni másokat, pont ott, ahol a baleset történt. A közutasok is csak a mértéktartást kérik, hogy toleranciájuk megmaradhasson. Ők is hisznek benne: a fakereszttel együtt korhad el az emlékezet.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
